Az Aranykert – Zlatá záhrada – Golden garden címmel jelent meg a Vámbéry Polgári Társulás és a Lilium Aurum gondozásában a háromnyelvű (magyar, szlovák, angol) színes album.
A Csallóköz növény és állatvilágáról megjelent könyv egyben egy fotóalbum, ami kísérőszövegekkel jellemzi a látottakat, és azok pontos leírását. Az ,,Aranykert”c.kötet bizonyítéka annak, vannak még csallóköznek rejtett kincsei, a kérdés az, hogy meddig és milyen állapotban marad meg a csallóközi természet.
A csodálatos felvételek, amelyek betekintést nyújtanak a természet számunkra többnyire rejtett intimitásaiba, önmagukért beszélnek, a könyvet lapozgatva oldalanként belefeledkezhetünk a romjaiban is bámulatos csallóközi természet ezernyi arculatába. S miután beleolvasunk az oldalankénti kísérő szövegbe, rögvest meggyőződhetünk arról is, hogy a szerző nemcsak nyitott szemmel járó, a természetfotózás csínját-bínját tökéletesen ismerő fotográfus, hanem a tollát és gondolatait vezérlő jó lélek lakozik benne, aki irodalmi szinten képes megfogalmazni mindazt a látványt és tapasztalatot, amelyben könyve elkészítésekor része volt. S mindezt szinte tálcán nyújtja felénk, ezt és így láttam, tapasztaltam, most megosztom veletek. Ajándék tehát ez a könyv a szó szoros és átvitt értelmében, amely tartós örömöt és a természet csodái feletti eltűnődés lehetőségét kínálja mindazoknak a huszonegyedik századbeli olvasóknak, akik túlmodernizált világunkban még igénylik az Isten adta természet megfáradt lelkeket gyógyító világát.
Részlet a könyv előszavából:
“Ki a megmondhatója, honnan származnak vágyaink?
Nálam egyszerű gyermekkori erdőjárásokkal kezdődött minden. Sajátos világ volt. Magam és önmagam lehettem, ez a tudat szabaddá tett. Nem nagyon beszéltem az élményeimről senkinek, de valahol mégis égtem a vágytól, hogy a saját látásomon keresztül megmutassam mindenkinek valós álomképeimet…
Jóval később, húsz évesen, megelégeltem a mások fotóiban való puszta gyönyörködést, kézbe vettem első fényképezőgépemet. Mindenféle elméleti vagy gyakorlati tudás nélkül vágtam bele, csupán saját hibáimon tanulva. Nem bánom, hogy így történt. Rengeteg botlásom volt. Már csak azért is, mert ha nagy ritkán tanácsot kaptam, nem fogadtam meg. Attól féltem, a külső beavatkozás rossz irányba terelne. Lassan követték egymást a mérföldkövek. Rengeteg barangolás, sok tanulás, a felszerelés bővítése volt ennek az egésznek egy sajátos varázsa.
Rájöttem, hogyan tudnám kihasználni az előző évek bennem felgyülemlett csodálatát és rajongását. Megmutatni, ami nem mindig látható, érzést és varázst lehelni egy pillanatba, amely elsőre talán nem érezhető. Mert boldoggá tesz a feladat zárt, hangos és kaotikus világunkban közvetíteni másoknak egy eltérő, békésebb világ szépségét és üzenetét.
Jegyzetelés ez… képeimmel megörökítek és továbbadok valamit abból az örökségből, amit távoli, rég feledett múltunk hagyott ránk. “
Kiadja a Vámbéry Polgári Társulás.
dt, Felvidék.ma
