58565

Az új esztendő első napjaiban napvilágot láttak az oktatási miniszter legújabb tervei. A legszembetűnőbb, hogy oly módon fogalmazta meg gondolatait, mintha biztos lenne abban, ő fog továbbra is a miniszteri székben ülni. Márpedig ez finoman szólva nem lenne örvendetes.

Az iskolaügy mélyrepülésének vagyunk részesei ebben az utóbbi 8 évben, s láthatólag még nincs vége a megpróbáltatásoknak. A beharangozott tervek közül a leginkább meghökkentő, hogy a különböző fenntartókhoz tartozó intézmények fenntartását szeretné egységesíteni. Jól tudjuk, az MKP részese volt az oktatásügy decentralizációjának, és ez pont egyike azoknak a vívmányoknak, amelyek révén Szlovákiában európaivá váltak bizonyos folyamatok.

Igaz, vannak finanszírozási nehézségek egyes (elsősorban az eredeti kompetenciákból eredően fenntartott) intézményeknél, de inkább azokat kellene jól kitalálni, megoldani, nem visszalépni a baloldali kézi vezérléshez.

A valódi regionális (pénzügyi) önkormányzatiság például jó megoldást nyújtana. Persze a miniszternek nem a megoldás a fontos, hanem az, hogy populista kijelentésekkel megszerezze azoknak a pedagógusoknak a szimpátiáját, akik zeneiskolákban, óvodákban, napközikben dolgozva időnként hátrányos helyzetbe kerülnek a többi oktatási intézmény dolgozóival szemben – elsősorban a nem előnyös pénzelosztási rendszer miatt. Ugyanakkor a magyar iskolákat az eddigi nehéz helyzetüknél is hátrányosabban érintené ez a javaslat, hisz (bár vannak sajnos ellenpéldák) sok esetben éppen a polgármester, a helyi önkormányzat elszánásán, akaratán, kitartásán múlik, hogy működik még helyben kisiskola. Ez még mindig bizonyos biztonságot nyújt számunkra. Nem beszélve arról, hogy az egyházi iskolák finanszírozásának egyes részleteiben már most vannak hátrányos megkülönböztetések, nem kérdés, hogy további Smer-es kormányzás esetén, amennyiben a fenti irányt veszi, még felerősödik ez a hajlam.

A populista ígérgetések másik fele a tanári fizetéseket érinti. Köztudomású, hogy szégyenletesen alacsonyak. Miközben azonban az érdekvédelmi szervezetek az évek során hiába próbáltak sikerre jutni e téren, valószínűtlen, hogy hipp-hopp, a választás után a miniszteri jóindulat ezt megoldja.

Ugyanakkor a beharangozott, az oktatásügy finanszírozásának reformjáról szóló törvényről még semmit sem hallani. Senki sem tudja, miként változik, vagy épp marad. A minimális osztálylétszámokról szóló törvény hatályos. A középiskolákban pedig nem is volt halasztás. Azaz, elvileg, már nem lenne szabad 17 főnél alacsonyabb létszámú első osztályokat működtetni. De működnek mindenütt. Hogyan változik majd a finanszírozásuk? Ez például kardinális kérdés, amelyre semmilyen válasz nincs.

Nem kell azonban csak a Smer háza táján keresgélnünk, mikor iskoláink problémáit kampány ízűen próbálja valaki oldani. Decemberben a Most-Híd EP-képviselője hívta meg a veszélyben lévő kisiskolák igazgatóit strasbourgi nemzetközi konzultációra megmentésük érdekében. Februárban ehhez természetesen szép kísérő program, kirándulás társul majd. Mindez nem is lenne baj, ha a konferencia tervezett programját megtekintvén nem azt látnánk, hogy a sok bölcs gondolat és elhangzó alapelv, amely alapján majd memorandum is készül, nem csupán újragondolása lenne annak, amit több éve ragozunk, s aminek egyelőre a szlovák parlamentben semmilyen módon nem adott teret a Most –Híd párt. A tényleges megoldások keresése helyett port hint az egyébként bajban lévő igazgatók szemébe.

Egyébként az őszi komáromi nagygyűlésnek is volt kettős üzenete. Hisz miközben közfelkiáltással elfogadtuk, hogy mindent megteszünk iskoláink megmentése érdekében, a Most-Híd párt jelenlévő elnöke azt hangoztatta, készüljünk fel, készítsük elő saját belátásunk szerint a megszűnéseket. Mi döntsük el, melyik iskola marad, melyik nem. Ez az út egyáltalán nem járható. Ma már tény, egy megszűnő iskola helyett a gyerekek nem a közeli másik magyar iskolát, hanem a helyi szlovákot választják majd.

Számunkra már létezik megoldási javaslat. Az MKP által kidolgozott regionális és perszonális önigazgatás tervezete működőképes lehet, ha ahhoz sikerül kivívni a politikai akaratot. Csakis ez az egyetlen módja annak, hogy saját elképzeléseink szerint tudjuk egyrészt megóvni, másrészt fejleszteni, finanszírozni veszélyben lévő iskoláinkat, illetve oly módon élénkíteni a regionális gazdaságot, hogy a fiatal családok hazatérjenek, és újra sok gyerek népesítse be intézményeinket. Ezt kell elérni, parlamentbe jutással, türelmes, kitartó munkával.

https://www.facebook.com/11kissbeata/

Kiss Beáta, Felvidék.ma
A szerző az MKP OE tagja