Józsa Judit kerámia szobrász művészetéről

Kovács Gergelyné Szabó Irén művészettörténész Józsa Judit kerámia szobrász művészetéről a Magyar Kultúra Napján beszélt a Pozsonyi Magyar Intézetben.

Gondolatait a kiállított alkotások szemlélőre gyakorolt hatásairól valamint Józsa Judit művészi hozzáállásáról, szerepéről a MAGYAR ÖRÖKSÉG című kiállítás kapcsán hallhatta a közönség.

Kovács Gergelyné megnyitó beszédét Józsa Judit életének és munkájának bemutatásával indította:

„A Magyar Kultúra Napját aligha lehetne találóbb kiállítással köszönteni, mint Józsa Judit itt látható hat szobrával és erénykatalógusának 13 domborművével.

A kultúrákat így a magyart is legjobban az anyanyelv állapota, a művészete és a nemzeti önismerete határozza meg. A magyarságnál mindhárom elszikesedett, elsivatagosodott. A magyarság szellemi és erkölcsi elitje ma keresi a magyarban elveszett magyart, a szikes televényben az újra éltető értékeket. Ennek a törekvésnek a magyar képzőművészetben Józsa Judit az egyik legígéretesebb személyisége.

Az udvarhelyszéki Korondról 1994-ben költözött Budapestre. Ahogyan Ő fogalmaz Magyarországra, a hazámba, Erdélyből, az édesanyámtól. Korondon a Firtos hegye alatt a hitélet eleven része a mindennapoknak. Józsa Judit úgy indult neki felfedezni a magyar örökség mára elfeledett értékeit, ahogy kedves költője Reményik Sándor kereste az Istenarc című versében.

És nem nyugodott, míg 1996-2015 között meg nem alkotta kis kerámia kisplasztikából gondosan kimunkált, izgalmas szobor csoportjait, a magyarság jeles személyiségeiről, értékeiről. 1996-ban a Honfoglalók kéttucatnyi szobrát mutatta be az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban, 2015-ben az immáron nagy anyagi áldozatokkal megteremtett és fenntartott Józsa Judit Galériában a Magyar Örökség II. szoborcsoportját, melynek kimagasló alkotása a Magyar lélek kerámia művészetünkben egyedülálló kompozíció. A kettő között, hogy csak a legfontosabbakat említsem a magyar szentek, mesevilág, táncok, nagyasszonyok, múzsák, táltosok, honfoglalók szoborcsoportjaival, s olyan meghatározó szobrokkal gazdagította kultúránkat, mint az itt látható Anyaország és Erdély című szobrai.

Józsa Judit őstehetség, mesterségét édesapja műhelyében tanult és sem hitét, sem józan eszét nem fertőzték meg a művészeti egyetemeken uralkodó posztmodern ürességek. Művészi látásmódjához viszont egyetemi tanulmányai is hozzájárultak. 2002-ben művészettörténész diplomát nyert a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Diploma munkáját Izsó Miklós kisplasztikáiból írta, a táncoló figurák mozdulatainak megformálásáról, s az azokban megfogalmazott ősi mozdulatművészi örökségünkről.”
Kovács Gergelyné Józsa Judit mai művészeti munkáját hangsúlyozta: „Témaválasztásait tekintve, teljes meggyőződéssel mondhatom ipari és képzőművészeink közül ma Józsa Judit tesz a legtöbbet nemzeti önismeretünkért.”
A Pozsonyi Magyar Intézet nagytermében kiállított Anyaország szoborról Kovács Gergelyné meleg szavakkal mondta el:

„Az itt kiállított szobrai között kétségkívül az Anyaország című a legizgalmasabb, amely a 2004 decemberében megrendezett az elcsatolt területeken élő magyarok erkölcsi nemzettárssá fogadásáról szóló eredménytelen népszavazás tette olyan szoborrá, amely egyszerre vigasztalta a határon innen és onnan kesergőket, s adott választ a Tőzsér Árpád szép versében globális árváknak nevezett magyaroknak és a 7 éves szerb-horvát háborúban sokat szenvedett délvidéki magyaroknak, kiknek a törökkanizsai költő-plébános Bognár József verse írja le fájdalmát.”

Józsa Judit kisplasztikáit is röviden bemutatta a művészettörténész:

„Szeretnék még szólni Szent Erzsébet és Tóth Ilona szobrairól. Erzsébetet 1231-ben bekövetkezett halála után már 4 évvel szentté avatták. A legismertebb és legjobban szeretett szentünk. Láthattam nápolyi életképeit egy unokahúga, V. István lánya, Mária királyné által építtetett templom falfreskóin. Prokopp Mária professzor asszony előadásában, aki megkérdezte a jelenlévő 100 fős hallgatóságtól tudott-e valaki ezekről a freskókról, látta-e valaki őket, hiszen sokan jártak Nápolyban, senki sem jelentkezett.

A másik női alak Tóth Ilona utolsó éves orvostanhallgató, őt még hazánkban sem ismerik. Az 56-os megtorlások legártatlanabb alakja volt. XX. századi protestáns szent.”

Kovács Gergelyné Szabó Irén művészettörténész záró gondolataiban Józsa Judit művészetének hatásait osztotta meg a hallgatósággal:

„A megnyitó beszédek annál jobban minél rövidebbek. Én mindössze Józsa Judit bemutatására vállalkoztam, de inkább dicséretére. Művészetével mindnyájunkat megajándékoz, békét megnyugvást ad, gyönyörködtet, mennyekbe emel.

Judit legutóbbi kiállításának vendégkönyvébe dr. Kelemen Zsolt azt írta be, hogy bármennyire szép és szemléletes népünk ősi tudásának, jelképrendszerének bemutatása szükséges hozzá Józsa Judit életerős, hittől, reménytől, szeretettől sugárzó előadása, magyarázata.”

Elhangzott a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett ünnepségen a Pozsonyi Magyar Intézetben január 21-én.
További képek a megnyitóról megtekinthető Képgalériánkban ITT>>>. 

HA, Felvidék.ma
Fotó: Stifter Sándor
{iarelatednews articleid=”58915″}