Vonatok az embereknek! (Vlaky pre ľudí) – szól a Szlovák személyszállító vasúttársaság (ŽSSK) szlogenje, amióta masszív járműpark-felújításba kezdett uniós pénzekből.
A ŽSSK a jelszavával, azt próbálja demonstrálni, hogy egyre több jó minőségű vasúti kocsit járat, és egyre inkább kiszorulnak a régi, békebeli járművek a hazai vasútról. Az utóbbi években uniós alapokból is finanszírozott járműpark- felújítási programok szinte egymást követik. Az új járművek leosztása azonban koránt sem tűnik igazságosnak és arányosnak. Míg vannak olyan régiók, ahol már csak elvétve, kizárólag mentesítő járatokon jelennek meg olykor-olykor negyven évesnél is korosabb vasúti kocsik, addig némelyik régióban ez mindennapi dolognak számít. Sőt olyan időfekvésű vonatokra kerülnek mocskos, rozsdás, leamortizált kocsik, amelyek a legtöbb utast szállítják. Ez is a napi valóság része 2016-ban az országunk keleti, délkeleti részében.
Pozsony és Zsolna környékén például a személyvonatok legnagyobb része már korszerű „euróvonat”, uniós támogatásból vásárolt szerelvények és személykocsik.
A keleti régióban közlekedő személyvonatok zömét a maradékból kihúzott személykocsikból állítják össze. Az egyik ilyen térség a Héthárs (Lipany)–Eperjes (Prešov)–Kassa (Košice)–Tiszacsernyő (Čierna nad Tisou) vasútvonal, amely Sáros régiót köti össze Kassán át Zemplénnel. Ezen a vasútvonalon ugyanis a menetrend szerint közlekednek olyan szerelvények, amelyeknek már évek óta semmi dolguk nem lenne a pályákon. Ilyenek a már fölössé vált fekvőhelyes kocsik, a régi bőrüléses gyorsvonati kocsik, vagy éppen a 70-es évekből származó termes elrendezésű személykocsik. Ezek elegyéből összeállított szerelvények járnak naponta többször is, részarányuk ötven százalékra tehető. A másik ötven százalékon pedig az ugyancsak koros pantográfok (460-as sorozat) és az újonnan beszerzett szerelvények osztoznak, a pantográfok javára. A helyzet valamivel csak hétvégenként jobb, de akkor viszont nincs annyi járat.
Az külön felháborító, hogy míg például a Tiszacsernyő és Kassa (95 km) között közlekedő jégvirágos koszfészkekben töltött „kalandjáratért” öt eurót kell fizetni, addig kilenc euróért már Kassáról Prágába (705 km) is eljuthatunk, teljesen más utazási feltételek és komfort mellett.
A keleti végeken tehát az utasok komfort helyett sok koszt kapnak, és az ígért szolgáltatások töredéke jut nekik, hiszen nincs wifi, nincs kényelem, de sokszor még fűtés sincs.
Még egy adalék a keleti helyzethez: 2015 –ben a Szlovák Államvasutak (ŽSR) csaknem 400 millió eurót költött az országos vasúti infrastruktúra modernizálására. A 2007-2013 programidőszak, és a plusz két év türelmi idő során, azaz 2015 végéig, a ŽSR modernizációra összesen több mint 1 milliárd eurót hívott le az EU-s pénzügyi alapokból.
Kár, hogy ezekből a pénzeszközökből is, csak vajmi kevés jutott el a keleti régióba, így például az általunk vizsgált Kassa – Tiszacsernyő vasútvonalon a múlt évben szinte rendszeresen késtek a vonatok. Nem ritkán 10-20 perces késéssel tették meg szerelvények a 95 kilométeres távolságot. Mindez köszönhető volt a katasztrofális állapotban lévő vasúti pályaszakaszoknak, ahol helyenként csak 20 – 30 km/óra sebességgel közlekedtek a menetrendszerű járatok. Itt jegyezzük meg, hogy nemzetközi forgalmat lebonyolító, frekventált, villamosított vasútvonalról van szó.
IHO nyomán SZL, Felvidék.ma
Fotó: Korcsmáros Gábor {iarelatednews articleid=”58375,58249,56521,55738″}
