Gyülekezeti házat építenek Alsókálosán a nemrég lebontott, 19. században épült, rossz állapotban lévő parókia helyére. Anyagi lehetőség hiányában az egyházközség terve csak lassan valósul meg. Az építkezés meggyorsítására szívesen fogadnak adományokat, amelyet csipkelekvárral köszönnek meg.
A gyülekezetnek volt egy régi, 19. századi parókiája, amely életveszélyes állapotban volt. A rendszerváltás óta azon tanakodott a gyülekezet vezetősége, hogy mi legyen az épülettel: próbálják meg felújítani vagy inkább építsenek helyette újat. 2014-ben végül a presbitérium a lebontása mellett döntött azzal, hogy a helyére új épületet emelnek, amely elsősorban gyülekezeti házként funkcionálna.
A gyülekezeti ház szükségét az adta, – a lelkészházaspár nem Felsővályban, hanem Alsókálosán lakik – hogy a középkori eredetű, műemlék erődtemplomon kívül nincs más épülete az egyházközségnek. A tervek szerint az új épület így otthont adhatna a bibliaóráknak, kóruspróbáknak, ifjúsági- és gyermekalkalmaknak, a nyári tábornak, a lekvárfőzésnek vagy bármilyen más gyülekezeti rendezvénynek.
Az egykori parókia bontási munkálatai még 2014-ben elkezdődtek. 2015 végére pedig már az új épület alapjai is majdnem elkészültek. Az új épület – a tervek szerint – kívülről a régi parókia épületét fogja idézni, azaz méreteiben és külsejét tekintve megegyezik majd a régi épülettel.
A gyülekezet eddig önerőből bontott, majd építkezett. Brigádot hirdettek a hívek számára, megszólították a helyi vállalkozókat, majd később adománygyűjtést szerveztek a gyülekezethez tartozó falvakban. Nagy segítséget jelentett számukra, hogy 2015 májusától öt főállású munkása van a gyülekezetnek, akik az építési munkálatokat végzik.
Az építkezéssel járó kiadások fedezésére többször is nyújtottak be pályázatot, de eddig mind sikertelen volt.
Később jött az az ötlet, hogy talán vonzóbbá tenné az adományozást, ha valami különlegességet ajánlanak fel az adományozóknak. A gyülekezetnek már eddig is volt saját készítésű szilvalekvárja, hisz Felsővály a szilvájáról híres. Most viszont úgy gondolták, hogy megpróbálnak csipkelekvárt készíteni. Első alkalommal 2015 novemberében mentek ki csipkét keresni. A munkafelügyelő és a lelkész vállalkozott erre, majd miután megtalálták a megfelelő helyet, akkor mentek ki a munkások és kezdődhetett a „szüret”. A csipke azonban egyáltalán nem adja meg könnyen magát: egyrészt szúrós, másrészt a legnagyobb gaz közepén érzi jól magát. De talán nem is ez a legnehezebb része a munkának. A leszedett csipkét meg kell pucolni, majd pedig többszöri passzírozással el kell távolítani belőle a rengeteg szúrós szőrszálat. A következő munkafolyamat a főzés, az üvegekbe töltés és az üvegek felcímkézése. A szállítás sokféle módon történik, de gyakorlatilag az viszi, aki tudja.
„A gyülekezeti ház közüli építkezés az idén is folytatódik, amint azt az időjárás lehetővé teszi. Az alapozás befejezéséhez már megvannak az anyagi feltételek. A folytatás pedig az Úr kezében van – tájékoztatta a Reformata honlapot Szarvas László lelkipásztor.
Reformata.sk/Felvidék.ma
Fotó: Facebook: https://www.facebook.com/Felsovalyireformatusgyulekezet/?fref=photo
