„A Smer, a Sieť és a Most-Híd utoljára van kormányon. Éppen ezért ez a három párt görcsösen ragaszkodni fog a kormánytagsághoz” – véli Berényi József, aki a Felvidék.Mának adott interjúban beszél az MKP választási kudarcáról, Bugár Béla értékrendjének átalakulásáról, pártja egységének megőrzéséről, valamint arról is, miért nem lehet egy lapon említeni a megyei szinten kötött MKP-Smer szövetséget a Most-Híd Smerrel való kormányzásával. Nagyinterjúnk. 

Előfordul még, hogy elnök úrnak nevezik? Én az imént majdnem így szólítottam.

Igen, még mindig gyakran megtörténik. Úgy tűnik, hat év alatt sokan megszokták, ezért most folyamatosan javítanom kell: már csak egy exelnökkel állnak szembe.

Soha ennyi preferenciaszavazatot nem kapott, mint a mostani választáson. Mondhatni: népszerűsége csúcsán áll, a körülmények mégis azt diktálták, hogy lemondjon. Nem érzi igazságtalannak az életet?

Hát igen, ez a sors fintora. Választásról-választásra nőtt a támogatottságom: 2010-ben húszezer, 2012-ben negyvenezer, most pedig több mint ötvenezer „karikát” kaptam. Sajnos azonban az i-re nem sikerült feltenni a pontot, a két választási sikertelenség után ezt a lépést tehát meg kellett tennem.

A rendszerváltozás óta, vagyis lassan három évtizede jelen van a politikában. Meg tud még valamin lepődni?

Igen. Bár az elmúlt huszonöt évben volt egy olyan, 1992-től 2002-ig tartó időszak, amikor én a nagypolitikában igazán nem voltam benne. Sokat tartózkodtam külföldön: tanultam, alapítványoknál dolgoztam… De visszatérve a kérdésére: nyilván a 2016-os választások eredménye nagy meglepetés volt számomra. Nem gondoltam volna, hogy Boris Kollár és Marián Kotleba bejut a parlamentbe, de arra sem, hogy a Most-Híd képes lesz koalícióra lépni az SNS-szel.

Az, hogy a Smerrel igen, nem okozott meglepetést?

Nagy meglepetést nem, hiszen ennek az együttműködésnek már voltak előjelei. Elég, ha csak arra gondolunk, amikor Most-Híd-as képviselők Robert Kaliňákkal adtak át tűzoltókocsikat Dél-Szlovákiában. A Smerrel való kormányzás egy jól látható folyamat betetőződése volt. Az viszont – ismétlem még egyszer -, hogy képesek lesznek kormányozni az SNS-szel is, nagy meglepetés volt. Azt is mondhatnám: egy zsákutcának a vége.

“Az, hogy ide jutott a Most-Híd és annak elnöke, egy hosszú folyamat eredménye”

Az, hogy az SNS vállalhatatlan – még ha azt is mondják sokan, hogy az utóbbi években konszolidálódott –, rendben van. De a Smerrel mi a baj? Önök is együttműködnek a smeres Mikuš-sal Nagyszombat megyében.

Más a választási rendszer a megyékben, és más országos szinten. A megyékben az elnököket közvetlenül választják. Ő alakítja ki saját koalícióját, vagyis személye megkerülhetetlen. Országos szinten a helyzet egészen más: nem törvényszerű, hogy annak a pártnak a vezetője lesz a miniszterelnök, amely a választásokat megnyeri, hanem azé a párté, amely maga mellé tud állítani 76 képviselőt, vagyis amely többséget tud szerezni a törvényhozásban. A megyeelnök akkor is a helyén marad, ha nincs meg a többsége. Így lett elnök Kotleba is Besztercebánya megyében. Amikor Tibor Mikušt megyeelnökké választották, felkért minket az együttműködésre. Mi ezt akkor elfogadtuk, országos szinten azonban kijelentettük, hogy mi a Smerrel nem lépünk koalícióra, és ezt tartottuk is volna, ha bejutunk a parlamentbe.

Berényi József 4

Smeres, SNS-es kormány alakult a Most-Híddal. Miért ment bele ebbe Bugár Béla?

Az, hogy ide jutott a Most-Híd és annak elnöke, egy hosszú folyamat eredménye. Ennek a folyamatnak sok-sok kisebb állomása volt. A legjelentősebb az MKP 2007-es közgyűlése volt, amikor Bugár Béla Csáky Pállal szemben elveszítette az elnökválasztást. Ez egy komoly törést okozott nála, és egy jelentős értékrendbeli változással járt együtt. Itt kezdődött az a zsákutca, amelyre az imént utaltam.

Egyetlenegy magyar távozóról tudunk, aki az SNS-szel és a Smerrel kötött kormánykoalíció miatt kilépett a Most-Hídból. Simon Zsoltról van szó. Gratulált már neki?

Nem állunk személyes kapcsolatban. Lépését ugyanakkor logikusnak tartom. Nagy számú elégedetlenkedőre egyébként nem is nagyon lehetett számítani, a Most-Híd népszerűségét ugyanis Bugár Béla személye alapozza meg. Amit ő mond, az pártján belül kikezdhetetlen. Két politikus neve jöhetett volna szóba, az egyik Simon Zsolt, aki elég markánsan elmondta véleményét. A másik Lucia Žitňanská, akinek viszont – úgy tűnik – az igazságügyi tárca vezetése fontosabb volt saját, korábbi álláspontjánál. A többiek azonban vakon követik Bugár Bélát: ha tehát – tegyük fel – holnap a Most-Híd elnöke azt mondaná, hogy Kotlebával lehet megmenteni az országot, pártja nyilván ezt is megszavazná.

Mennyi esélyt ad a mostani kormánykoalíciónak?

Úgy vélem, a Smer, a Sieť és a Most-Híd utoljára van kormányon. Éppen ezért ez a három párt görcsösen ragaszkodni fog a kormánytagsághoz, még akkor is, ha a programprioritások némelyike nem teljesül. Bizonyára erre is meg fogják találni a magyarázatot… Egyedül az SNS-nél nem látom ezt a ragaszkodást. Amennyiben a párt népszerűsége a kormánytagság miatt csökkenne, Andrej Danko ki fog szállni a kormányból. Az SNS-en fog múlni, hogy ez a kormány kibírja-e négy évig.

“A magyar miniszterelnökkel a választások óta nem beszéltem”

A magyar kormány pénzt, paripát, fegyvert megadott az Önök sikeres szereplése érdekében. Kíváncsi vagyok, Orbán Viktor magyar miniszterelnök hogyan reagált az MKP választási kudarcára?

Mindenekelőtt: sem a kampányunkra, sem a párt működésére nem kaptunk pénzt a magyar kormánytól. Politikai támogatást azt igen, de ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a Fidesz-KDNP a partnerünk. A miniszterelnök úrral a választások óta nem beszéltem, s azt hiszem, ez a találkozó már a következő elnökre hárul. A magyar kormány néhány tisztségviselőjével viszont konzultáltam. Úgy látták, hogy az MKP – lehetőségei szerint – megtett mindent, nagy hibát a kampányban nem vétett. A magyar kormány is látja, úgy hogy az MKP-nak 8,6 százalékból kell (2011-es adatok szerint ennyi a felvidéki magyarok aránya Szlovákiában – szerk. megjegyz.) 5 százalékot megszereznie (miközben két másik párt is erre hajt), a parlamenti küszöb átlépése 2016-ban szinte lehetetlen volt. Ez nem muszáj, hogy 2020-ban így legyen.

Az MKP újabb négy évet tölt majd el a parlamenten kívül. Változtathat-e ez valamit a magyar kormány nemzetpolitikai stratégiáján? Elképzelhető-e, hogy feladva a Most-Híddal szembeni hűvös, távolságtartó viszonyát, a jövőben közeledik majd a vegyes párt felé?

Úgy vélem, hogy a választási eredmények nem írják át azt az alapelvet, amely szerint a Fidesz-KDNP kormány csak az etnikai pártokkal tartja a kapcsolatot a Kárpát-medencében. Most, hogy a Most-Híd tagja a szlovák kormánynak, Robert Fico és a V4-ek pedig az EU-n belül fontos szövetségesei Orbán Viktornak, biztosan lesznek olyan találkozók is a szlovák és a magyar kormány között, ahol Most-Híd-as kormánytag is megjelenik. Véleményem szerint azonban ez a pártközi kapcsolatokat nem változtatja meg, és továbbra is ki fognak tartani az etnikai elvű párttal kialakított stratégiai szövetség mellett.

Berényi József 2

“A mostani eredményünk beárnyékolja az előző választásokon elért sikereinket”

Ahogy az imént említette, három párt szállt harcba a 8,6 százalékos magyarság szavazataiért. A választások másnapján mi jutott eszébe: az MKP eredménye kudarc, vagy ez a realitás?

Egyértelmű, hogy kudarc, hiszen az volt a célunk, hogy visszakerüljünk a parlamentbe. Ez pedig nem sikerült, ezért is mondtam le. A mostani eredményünk beárnyékolja az előző választásokon: a megyein, az európai parlamentin és a két helyhatóságin elért sikereinket. Magasra tettük a lécet, és nem sikerült átugranunk. Viszont az a több mint 100 ezer szavazat, amit megszereztünk, esélyt ad a továbblépésre. A jövőre nézve ugyanis fontos tény, hogy ma már egyértelműen több magyar szavazónk van, mint a Most-Hídnak. A nyitás és fiatalítás, amit végrehajtottunk nem hozta meg a hozzá fűzött reményeket, ugyanakkor nem volt elhibázott lépés sem, hiszen szinten tartotta a pártot. Mintegy 125 ezer szavazattal lehetett volna bekerülni a parlamentbe, ehhez elég messze voltunk.

Mi volt ennek az oka? A Halász Béla-ügy? Vagy az sms-ek és az éjszakai telefonhívások?

Amiket említ, azok kisebb jelentőségű dolgok. Sem a Halász Béla-ügy, sem az éjszakai telefonhívások nem segítettek minket, de akkora nagy károkat sem okoztak. Ami biztos, hogy a magyarok aránya Szlovákiában jelentősen csökken. Ami 2011-ben 8,6 százalék volt, az 2016-ban lehet, hogy már kevesebb. Fogy a magyarság, s ezzel együtt fogynak az MKP szimpatizánsai is. Ráadásul kényszerből nagyon sokan dolgoznak külföldön – minél keletebbre megyünk, ez annál inkább igaz. Mindezek mellett azonban tapasztalható egyfajta kiábrándultság is a magyar szavazóknál. Sokan úgy gondolták, mivel a három magyarokat is megszólító párt nem tudott megegyezni, inkább otthon maradnak. Vagyis egy réteg a lábával szavazott. Ám a kudarcunk mellett nem lehet elmenni amellett sem, hogy az egyetlen magyar nyelvű szlovákiai napilap egyértelműen a Most-Hidat segítette. Én erre a kampány végén rámutattam, s ebből komoly konfliktus alakult ki köztem és az Új Szó között.

Így utólag sem bánta meg ezt csörtét?

Nem bántam meg. Úgy éreztem, világossá kell tennem, hogy az, amit rólunk az Új Szóban írnak, nem azért van, mert valóban ennyire felkészületlenek vagyunk, hanem azért, mert a lap elkötelezett a másik oldal irányában.

Nem lesz ez az elmérgesedett viszony a jövőben egy nagy teher az MKP számára?

Sajnos, ez az „elmérgesedett viszony” a 2007-es elnökválasztás óta tart. A helyzet most annyiban más, hogy a 2016-os választások kampányában egyértelműen rámutattam az Új Szó elfogultságára. Utódom egyik nagy feladata lesz, hogy mediális helyzetünkön változtasson.

Berényi 1a

2010-ben az MKP egy meglehetősen elszigetelt párt benyomását keltette. Ebből a „politikai karanténból” azonban az Ön hatéves elnöksége alatt kétségkívül sikerült kijutnia. Ezt tartja legnagyobb eredményének?

Valóban büszke vagyok arra, hogy ebből a karanténból sikerült kivezetni az MKP-t. Mert, amikor 2010-ben átvettem az MKP irányítását, valóban érzékelhető volt az elszigeteltségünk. Nyilván ebben megvolt a mi felelősségünk is, de azt se felejtsük el, hogy az akkor a Fico-Slota-Mečiar vezette kormányzat egy sor magyarellenes intézkedést vezetett be, ráadásul az is tovább borzolta a kedélyeket, hogy Magyarországon két héttel a szlovákiai választások után fogadták el a kettős állampolgárságról szóló törvényt. Ezt mi határozott igennel fogadtuk, de ezzel akkor teljesen egyedül maradtunk Szlovákiában. Ez az elszigeteltség mára feloldódott, már tavaly nyáron megmutatkoztak ennek a jelei: szlovák ellenzéki pártok kerestek fel minket azzal, hogy a lehetséges együttműködésről tárgyaljunk. Ez a folyamat azután, hogy Bugár Béláék az SNS mellett döntöttek, még inkább felgyorsulhat. Ma az MKP megítélése egyértelműen kedvező képet mutat: az, hogy „partiképesek” vagyunk, a mi jövőbeli lehetőségeinket is alapvetően meghatározhatja.

“A legfontosabb, hogy a következő elnök meg tudja majd őrizni az MKP egységét”

Ön szerint mi a 2016-os parlamenti választások legfőbb tanulásága az MKP számára?

Az egyik biztosan az, hogy a magyar szavazatokat nem szabad hagyni elaprózódni. A magyar szavazatok megosztottságával ugyanis az MKP bejutása szinte lehetetlen. A jövő nagy kérdése tehát az lesz, hogyan érhető el az ötszázalékos küszöb egy etnikai párt számára: önállóan vagy szövetségben, s ha szövetségben, akkor kikkel, és milyen módon.

Ön mit gondol, önállóan vagy szövetségben?

Az irányvonalakat már az új elnöknek kell meghatároznia. Nekem erre megvolt hat éve alatt a lehetőségem, távol áll tehát tőlem, hogy az utódom számára valamiféle csapásirányokat szabjak meg. A legfontosabb az, hogy a tisztújítást sikerüljön úgy megoldanunk, hogy a párt egységes és ütőképes maradjon, hiszen bő másfél év múlva újabb megmérettetés, a megyei választások várnak ránk.

Ha már tisztújítás: lát megfelelő elnökjelöltet a pártban?

Látok. Többet is. De erről nyilván először a párton belül szeretnék beszélni. A legfontosabb az, hogy a következő elnök meg tudja majd őrizni az MKP egységét. Én egy ilyen integráló személyiséget fogok támogatni.

Ezek szerint elképzelhető, hogy egy jelölt mellé Berényi József nyíltan odaáll majd?

Azt hiszem, hogy ezt el is várnák tőlem.

Berényi 1b

Az egység megbomlása mennyire fenyegető veszély a párt számára?

Az elmúlt hat évben az volt a legnagyobb kihívás számomra, hogy az egységet megőrizzem. Minden egyes megmérettetés és jelöltállítás feszültségekkel jár. Nagyok az ambíciók, ez ilyenkor természetes. De ezeket mindig sikerült úgy kezelni, hogy egységesek maradtunk. Azt is el kell ismernem, hogy a Most-Hídhoz való viszony folyamatosan feszíti ezt a pártot.

Vannak, akik nagyon elutasítóak, és vannak, akik szorosabbra fűznék a két párt kapcsolatát?

Pontosan.

Ön melyik oldalon áll?

Jelen pillanatban azon az oldalon állok, hogy az SNS-szel kötött koalíció nagyon megnehezíti az együttműködést. Ez a körülmény csak úgy nem tehető félre.

Lemondott az elnöki tisztségről, ugyanakkor – mint azt korábban nyilatkozta – maradna a párt élvonalában. Ez pontosan mit jelent?

Az elnökségi tagságot mindenképpen megpályázom a kongresszuson. Természetesen tolakodni nem fogok, a közgyűlésen múlik, hogy milyen szerepben látnak majd szívesen. Azt egyértelművé szeretném tenni, hogy bár több bíztatást is kaptam, az elnöki székért nem fogok indulni. Ez számomra már egy lezárt fejezet.

(Fotó: VKL)