Bartók-emléktábla az ipolysági zeneiskolán. (Fotó: Csáky Károly)

Bartók Béla szellemét, emberi karakterét az érintett településeken az 1980-as években még nagy tisztelet övezte. Mindenütt szeretettel beszéltek róla, az utódok is értékelték szorgalmas munkáját, s büszkék voltak arra, hogy őseik dalait  fonográfra vette, lejegyezte, s így megörökítette azokat a mának is.

Az egyházmaróti plébánia könyvtárában ott volt a Slovenské ľudové piesne ama kötete is, mely a népdalkutató munkáit tartalmazta; az albumok pedig több képet őriztek a hajdani faluról s  Bartók-barát papjáról, Samuel Bobálról. És őrizték Bobál Ľudoví básnici (Moravská dolina) című kézirattöredékét is. Ebben is olvashatunk népzenekutatónk itteni tevékenységéről: „A mi vidékünkön még a háború előtt gyűjtött népdalokat az ismert kutató, Bartók Béla Budapestről. Ő mint magyar, nagyon örült a gazdag kincseknek,  melyeket ezen a vidéken talált. Szerettük volna ezt még kiegészíteni, de a háború alatti időkben az emberek nem akartak énekelni.“

Bartók Béla születésének 100. évfordulóján Ipolyságon rendezett szép emlékünnepet az általam vezetett Honti Közművelődési Klub. Az emlékünnep alkalmából bemutattuk Móser Zoltán fotóművész Bartók gyűjtőútjainak állomásairól készült képeit, e sorok írója pedig Bartók Hont megyei gyűjtőútjairól tartott előadást.

Az itt élő nép mindig hálával gondol Bartók Bélára

Az emlékezetes esten Vas Ottó előadóművész Illyés Gyula Bartók című versét szavalta el mély átérzéssel. Berta Zsuzsanna prózamondó Móra Ferenc A honti igricek című novelláját adta elő, idézve a 20. század eleji ipolysági és honti világot. Az est résztvevői a rendezvény után egy Bartók-emléktábla állítás ügyében tettek javaslatot, s kérvényt nyújtottak be az illetékes szerveknek.
A táblaállítás időszerűségét azzal indokolták, hogy az 1910-es Bartók-gyűjtésről valamennyi szakirodalom megemlékezik, s maga a zeneszerző is többször utalt rá. Sőt, a híres ipolysági kanászhangverseny emléke Móra révén a szépirodalomban is megörökítődött.

Az emléktáblára akkor az alábbi szöveget javasoltuk: „Bartók Béla magyar zeneszerző századunk elején Ipolyságon s a honti tájon gyűjtött több alkalommal magyar és szlovák népdalokat. Az itt élő nép ezért mindig hálával gondol rá. Ezt az emléktáblát születésének 100. évfordulója alkalmából állította a város lakossága.“

Az emléktáblát akkor a volt megyeháza déli szárnyán helyeztük volna el, azon a helyen, ahol Bartók híres fonográffelvételei készültek.

A kérvényt a Lévai Járási Hivatal illetékes vezetői elutasították, mindezt azzal indokolva, hogy – megítélésük szerint – Bartók ipolysági és Hont megyei tevékenysége (pontosabban népdalgyűjtői munkája) nem volt olyan jelentős, hogy ezért itt emléktáblát lehetett volna állítani.

Az 1989-es politikai változások után Ipolyság piacterét Bartók Béláról nevezték el.

Azóta a honti igricek „utódai“ is jártak a városban, ahol fellépett többek közt Agócs Gergely népzenekutató és népzenész is. 1994-ben Gyűgyfürdőn, az Ipoly Szabadegyetemen emlékeztek Bartókra. Sebő Ferenc Bartók-kutató a Kelet-közép-európai népek zenei útvonalának találkozópontjában élünk címmel tartott előadást. Csehi Ágota Bartók szlovákiai kapcsolatairól, Csáky Károly pedig Hont megyei gyűjtőútjairól beszélt.

1994. május 27-29-én Ipolyságon rendezték meg a II. Bartók Béla Zenei Találkozót. Az országos rendezvényen előadást tartott Vikárius László , az MTA Zenetudományi Intézete Bartók Archívumának munkatársa és Fodor András Kosstuh-díjas költő is.

Ugyanekkor leplezték le a Bartók téri Ipolysági Művészeti Alapiskola falán a zeneszerző emléktábláját, melyen ez a szöveg olvasható magyar és szlovák nyelven: „A modern európai zene úttörője Bartók Béla (1881-1945) ipolysági népdalgyűjtésének emlékére állíttatta Ipolyság város és az Ipolyság és Vidéke Alapítvány 1994-ben“.

Teljesült hát sokunk kívánsága, s reméljük, a nagy művész és zenetudós szelleme örökre jelen lesz köreinkben.

Azóta egy nagyszabású dudástalálkozót is rendeztek a városban; az ipolysági kanászhangverseny századik évfordulója alkalmából pedig Magyarországon megjelentették Hála József és G. Szabó Zoltán „Dudásoknak, kanászoknak közzibül, közzibül…“ című képes kötetét.

Dudas konyv