Az oktatási minisztérium több tárgyalást folytatott a szakmai szervezetek képviselőivel, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét azonban sajtóinformációk szerint nem szólították meg. Ennek ellenére a minisztériumba a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala eljuttatott egy hét pontból álló dokumentumot, amelyben a nemzetiségi iskolákkal kapcsolatos legsürgetőbb feladatokat vázolták fel.
A felszereltségbeli különbségekkel és a pedagógusbérekkel a Kerekasztal hét pontja nem foglalkozik. Az előzetes tervek alapján a kormány a szaktárcák fő prioritásairól április 13-án tárgyal majd. Ezen az egyeztetésen állapodhatnak meg a béremelés mértékéről is. Ekkor derülhet ki az is, módosítják-e a közoktatási törvényt és megmenekülnek-e a kisiskolák.
Tóth Tibor, a magyariskola.sk szerkesztője a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala nevében Fodor Attilának, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatójának szakmai anyaga alapján hét pontban foglalta össze a nemzetiségi iskolákra vonatkozó legfontosabb tennivalókat. A kidolgozott javaslatot Peter Krajňák (Most-Híd) oktatási államtitkár vette át.
A szakmai anyag szerint Dél-Szlovákia gazdaságilag leszakadó régió, ahova kevés befektető érkezik, ezért magas a munkanélküliek aránya. Ezért a régió gazdaságilag és szociálisan is kedvezőtlen helyzetben van. A magyar iskolák pedig éppen ezekben a járásokban működnek.
A családok szociális és gazdasági helyzete különböző. Nagy különbségek vannak a gyerekek érettségi és felkészültségi szintje között is. Ilyen helyzetben egyre nehezebb kialakítani az esélyegyenlőséget az iskolákban, a pedagógusoktól ennek megteremtése többletmunkát és -figyelmet követel. Ezért lenne szerencsés, ha az iskoláknak a nevelő-oktató munka megtervezésében nagyobb szabadságuk lenne, amelyet a szabad órák az elmúlt iskolaévig garantáltak is.
A dokumentum hét pontban foglalja össze a megoldási lehetőségeket
Az első pont szerint törvénybe kellene foglalni a nemzetiségi oktatás fogalmát. Az érvényes jogszabályok nem ismerik a nemzetiségi oktatás és a nemzeti kisebbségi iskolák fogalmát, annak ellenére, hogy ezek a kifejezések még a hivatali nyelvhasználatban is gyakran megjelennek. A hatályos törvények a nemzetiségi iskolákat, mint a nemzeti kisebbség nyelvén oktató iskolákat határozzák meg. A nemzetiségi oktatást meghatározó törvény hiánya több problémát is okoz. Ennek következtében hiányoznak a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó szakosztályok az egyes hivatalokban, minisztériumokban.
A dokumentum megoldási javaslatokat is felvet, e szerint meg kell fogalmazni és törvénybe iktatni a nemzetiségi oktatás fogalmát. Ebből kiindulva arányos képviseletet kell biztosítani a döntéshozatalban azoknál a kérdéseknél, amelyek a kisebbségi oktatást érintik. Garantálni kell a nemzetiségi oktatást biztosító intézmények meglétét. Be kell biztosítani a nemzetiségi iskolák finanszírozását.
A második pont szerint a nemzetiségek képviselőinek jelen kellene lenniük az oktatást érintő döntések meghozatalánál.
A jelenlegi jogszabályok nem biztosítják a kisebbségek számára, hogy részt vegyenek a létüket (a nyelvüket, a kultúrájukat, az identitásukat és az oktatásukat) befolyásoló döntéseknél.
A meglévő hivatalok nem elég hatékonyak. A megoldás az önálló nemzetiségi szakosztályok létrehozása lenne. Törvényben kellene megszabni ezek működési kereteit, hogy a nemzetiségek beleszólhassanak a nemzetiségi intézmények oktató-nevelő munkájának alakításába.
A dokumentum kitér a nemzetiségi iskolákat érintő szakmai-módszertani segítségnyújtásra is. A minisztérium által működtetett intézményekben (többek között: Állami Pedagógiai Intézet, Metodikai-pedagógiai Központ) nemzetiségi osztályokat kellene létrehozni. Ezeknek a hivataloknak olyan szakembereket kellene alkalmazniuk, akik figyelembe véve a kisebbségek és iskolák specifikus helyzetét, tudnának megoldásokat kínálni a problémára.
Felmérések bizonyítják, hogy Szlovákiában veszélybe került az anyanyelvi oktatás. Az adatok szerint a 2013/14-es tanévben a diákok 93,68 százaléka szlovák iskolában tanult, miközben a lakosságnak csak a 80,7 százaléka vallotta magát szlováknak. A nemzetiségi iskolák megtartása érdekében a többségi nemzettől elvárható lenne a pozitív diszkrimináció. Nem engedhetjük meg, hogy a nemzetiségi iskolák megléte csak a gazdasági mutatókon múljon.
A kisebbségi iskolák megtartása érdekében módosítani kell az osztálylétszámokról szóló rendeletet. A minimális osztálylétszámokról szóló rendeletet meg kell szüntetni.
Egyetlen európai uniós és állami intézmény által kiírt pályázat sem vette figyelembe a nemzetiségi iskolák specifikus jellegét a pályázatok kiírásakor.
A nemzetiségi iskolák elenyésző hányada nyert az elmúlt hét évben fejlesztési pályázatot.
Ezért a dokumentum kidolgozói javasolják, hogy a jövőben különítsenek el egy pénzcsomagot, amely a nemzetiségi iskolák oktató-nevelő munkáját fejleszthetné.
2015 tavaszán az oktatási minisztérium rendeletben szabályozta a kerettantervet. Ez alapján visszatértek a korábbi innovatív állami pedagógia programhoz, melynek következtében az iskolák az elmúlt években kialakított arculatukat elveszítették. A rendelet ugyanis csökkentette a szabadon felhasználható órák számát. A pedagógiai program határozza meg a kerettanterv óraszámait is. Az anyanyelvi órák számát, azaz az írás- és olvasásórák számát, is a kerettanterv szabályozza. Amíg a szlovák iskolákban, az első osztályban 9 órában tanulnak írni és olvasni a gyerekek, addig a magyarban 5 órában. Ezeken az órákon sajátítják el a tanulók az írás és olvasás alapjait, felsőbb osztályokban az adott nyelv nyelvtani alapjait és a nemzeti irodalmat (felső tagozaton a világirodalmat is). Az alsó tagozaton a nemzetiségi iskolákban 5-6-5-5, míg a szlovákban 9-8-7-7 az anyanyelv oktatására meghatározott heti órakeret. A dokumentum kidolgozói szorgalmazzák, hogy a nemzetiségi iskolákban is emeljék meg az órakereteket, minimálisan a 7-7-6-6 órás szintre, azaz a jelenlegi 21-ról 26-ra.
A hetedik pont a nemzetiségi oktatás állapotának felmérését szorgalmazza. A kisebbségi oktatás fejlesztésének feltétele, hogy folyamatosan felmérik annak állapotát. Annak ellenére, hogy az állami pedagógiai intézetek több adattal is rendelkeznek, nincsenek olyan felmérések, amelyből megismerhetnénk a nemzetiségi nyelven oktató iskolák állapotát. Ki kellene dolgozni a kisebbségi oktatás felmérésének módszertanát, és 3-4 évente felmérni az intézmények és az oktatás helyzetét.
