Manapság egyre több díszpolgárról olvashatunk. Adományozzák e megtisztelő kitüntetést településeink az onnan elszármazott jeles szülötteknek, az egykor ott tevékenykedett ismert egyéniségeknek, egyszóval azoknak, akik tettek valamit az adott községért, városért, annak jó híréért.
Akik erkölcsileg, szellemileg vagy anyagilag támogatják a helybelieket, a közösség kulturális életét, segítenek abban, hogy a helység még ismertebbé váljék, sok tekintetben előbbre lépjen. Úgy jó, ha a díszpolgár és az eme címet adományozók kölcsönösen büszkék egymásra, szeretik és tisztelik egymást.
Amikor Ipolyszécsényke (Szécsénke) falunak a Honismereti Kiskönyvtárban megjelent füzetet írtam, javasoltam a volt polgármesternek, hogy legyen a kiadványban egy olyan fejezet, amely a falu híres-neves lakóiról és a jeles szécsénykeiekről szól. Mert a kutatás közben több ilyen személyiséget is sikerült felfedeznem. Többek közt Cziglényi Ádámot (1909-1998), a falu egykori szécsénykei tanítójának, Cziglényi Gyulának fiát, aki itt született, majd később ismert grafikussá és híres bélyegtervezővé vált. Magyarországnak és a világ számos országának több mint ezer bélyegtervet készített, s ezeket jól ismerte a szakma is. Munkásságát a budapesti Bélyegmúzeum szintén őrzi. A helybeliek aztán továbbléptek, felkeresték a múzeumot, felvették a kapcsolatot az utódokkal.
Javasoltam régi barátom, Major Lajos szerepeltetését is a kiadványban. Ő 1948-ban született ugyanitt. Ismert újságíró, lapkiadó és sportíró lett; a szlovák kulturisztika megbecsült képviselője. 1972-ben a csehszlovák ranglista képviselője volt testépítésben, de több sportágnak is a tisztviselője, edzője és versenybírója lett. A testedzésről két sikeres könyve jelent meg. Rendszeres tudósítója volt a Csehszlovák Rádió Magyar Adásának is.
Arról is szó volt a kötet készítésekor, hogy jó lenne ezeket egyszer díszpolgárrá avatni. Mindig örülök, ha munkám gyümölcse, az elvetett aprócska mag beérik, a kipattant eszme testet ölt. Szécsénykén ez történt. A helyi önkormányzat kezdeményezésére, Deák József fiatal polgármesterrel az élen Cziglényi Ádámot és Major Lajost 2015-ben poszthumusz díszpolgárrá, illetve díszpolgárrá avatták. A Bélyegmúzeum, ez alkalommal gazdag kiállítást hozott a faluba, s ugyancsak egy kiállítás keretében mutatták be Major Lajos életútját. A kapcsolat azóta is jó: Cziglényi Ádám Amerikában élő fia már kétszer is ellátogatott a Felvidékre, többek közt természetesen Szécsénykére is. Erről nemrégiben e honlap oldalán is olvashattunk.
Az utód többek közt így vallott édesapja szülőfalujáról: „Hosszú évtizedekig nem jártam apám szülőfalujában, mígnem 2015 nyarán poszthumusz díszpolgárrá nem avatták. Ezzel kapcsolatban keresték meg Csaba bátyámat és engem is. Nagyon örültem a megkeresésnek, mivel ezzel elismerték édesapám munkáját. Tavaly nyáron látogattam el először a faluba. /…/ Nagyon kedvesen fogadtak az itteniek. Szép a környék, a természet, mindenhonnan árad a nyugalom. Érzem, hogy a szívem egy része idetartozik, hazatért. A látogatásaimkor érzékelem, hogy az itteni közösség részévé váltam.
Gyermekkoromban többször hallottam aputól Ipolyszécsényke nevét. Nem tudtam, hogy hol található, de már a neve is olyan szépen és kedvesen hangzott. /…/ Olyan szép helyek vannak itt az Ipoly mentén, melyeket meg kell örökíteni. Lefestettem a falu templomát, ahol az édesapámat megkeresztelték. A község közelében lévő forrás szintén felkeltette az érdeklődésemet, azt is tervezem megfesteni.”
Azt hiszem, ennél szebben aligha fejezheti ki az utód vonzódását az apai emlékekhez, az őt kibocsájtó tájhoz, faluhoz. S ezt a kapaszkodót nem szabad elengedni, ezt a vonzódást értékelni kell.
Akárcsak a Major Lajosét. Ott voltam a díszpolgáravatón, és láttam, milyen boldog volt, mennyire örült családjával együtt, milyen sokat jelentett neki ez a nem mindennapi gesztus. Azóta jelentős összeggel támogatta a falu kulturális életét. Segítségével épülhetett meg a kultúrház mögötti téren az ízlésesen kivitelezett pódium, melyet az idei falunapon adtak át, a szponzor jelenlétében. Ismét boldog volt a kitüntetett, s azt hiszem, a falu lakói is büszkék lehetnek rá, nemes cselekedeteire. A falunap pedig jól sikerült, családias hangulata volt, az új színpadot betöltötték a helyi fiatalok, a szobi Danobius Táncegyüttes tagjai, az ipolyhídvégi, az illinyi (Magyarország) és a lengyelországi baráti település szereplői, valamint a további vendég együttesek.
