A kassai Rovás Akadémián szeptember 22-én Gyüre Lajos nyugalmazott tanár mutatta be legújabb verseskötetét, melyet a Vámbéry Polgári Társulás adott ki. Nyolc fejezetben kapunk ízelítőt a költő legújabb költeményeiből. A Kassai Polgári Klub rendezte a könyvbemutatót, így annak elnöke, Palenčárné Csáji Ildikó nyitotta meg a bemutatót, melyre szép számú közönség gyűlt össze.
Ezután Varga Lívia, a Thália Színház színművésze adta elő a kötet egyik húsbavágó alkotását, a Békétlen című verset. Majd Gyüre az életéről mesélt.
Visszaemlékezett arra, mikor egyik diákja azt kérdezte, hol lakik az Úristen? Fönt? De hiszen a Föld forog és ami az előbb fönt volt, kisvártatva alul van. A Bibliával válaszolt, mely azt mondja, tibennetek van! Szeretett tanítani, pedig a pedagógusi pályától eleinte nagyon távol állt.
1949-ben jött Kassára, s azóta ezt a várost tekinti szülőhelyének. Mivel tanulni akart, beállt kovácstanoncnak, hiszen magyar iskolák nem léteztek. A Polednyák-gyárban kazánkovácsi oklevelet szerzett. Éppen Egyiptomba mehetett volna szerelni, amikor megnyíltak a magyar iskolák. Pali bácsi, a mester arra ösztönözte, a tanulást válassza. Elvégezte az ipariskolát, ám mivel pedagógushiány mutatkozott, beiratkozott a pozsonyi Pedagógiai Főiskolára. Történelem-magyar szakos tanár lett. Később megszerezte a doktorátust is.
Az ipariban tanult Duba Gyula és Batta György is, meg sokan mások, akik nem műszaki területen jeleskedtek. Tehát az Ipari olyan kaput nyitott diákjainak, mely lehetővé tette, hogy valakiből író, költő, színész vagy újságíró legyen. Így megfelelő pályát választhattak, s azt a területet művelték, mely hajlamaiknak felelt meg.
Gyüre alkotói tevékenységéről is vallott. Szerinte a fiatal írók más irányzat követői. Nem egy gondolatot fejtenek ki, hanem szilánkokat gyűjtenek csokorba, engedve a divatnak. Hiába bírálják, ő marad a hagyományos elképzelésnél. Hogy ez mennyire sikeres, azt az olvasó dönti el. Majd az idő válogat. Ma verseskötetet kevesen vesznek a kezükbe.
Szaszák György felvetette, hogy Kassán a fiatal magyar képzőművészek jelen vannak, de magyar költőként egyedül csak Gyüre dolgozik. Mi lehet ennek az oka?
A költő erre azt válaszolta, ez összetett kérdés. A műveltségi szint csökkent, az érdeklődés a kultúra és zene iránt alacsony. Hiányzik a természetes életritmus. A tévé és a szappanopera kényelmesebb. A számítógép nem szolgál, hanem felelőtlen játékszer. Erdéllyel szemben is hátrányban vagyunk. Nincs annyi jeles emberünk, mint nekik. Ennek egyik okát a félelemben látta.
Mi tart fönn bennünket, tette fel a kérdést? A műveltség? De Európát elsöpri a tömeg! Úgy érzi, még többet kell tennie. Ameddig az Úristen engedi. A nyolcvanöt éves költő egy mesekönyvet készül még kiadni.
Varga Lívia befejezésként a Lassan minden című verset szavalta el. „Lassan minden a helyére kerül: / kidobjuk az elkoptatott üres szólamokat / … / új szobornak új talapzat jár, / hogy emlékezve ne fertőzhesse / az új hazugságok diadalát / ilyenkor inkább sétálok egyet, / … / Hadd kérdezem újra és újra: helyén van itt minden? / Ki mondja meg?”
A könyvbemutató végeztével sokan vásárolták meg kötetét és dedikáltatták a szerzővel.
