Tapasztalat (Fotó: Henzel Dániel)

Sokan talán felkapják a fejüket a cím olvastán. Hogy állíthatjuk egy “egyszerű” faluhelyi szüreti ünnepségről azt, hogy az egész összmagyar haza legjobb, sőt legszabadabb hangulatú ilyen rendezvénye lenne?

Szánjanak egy kis időt arra, hogy id. Kerekes András és Henzel Dániel fényképeit megnézik, aztán pillantsanak a naptárra. A fotókon látni fogják, hogy a búcsiak a Duna bal partján ezen a hétvégén, a világ legtermészetesebb módján megünnepelték a szüretet,  nem pedig emléket akartak állítani az egykori szüreti szokásoknak.

A kívülálló számára is világos, hogy hála a Gondviselésnek, nem kellett mérlegelniük, vajon lehet-e? Politikailag korrekt-e, ha a szüretnek ünneppel adóznak? Ihatnak-e bort az utcán? És tovább sorolhatnánk, miféle kérdések merülhetnének még fel! Az idősebbek emlékeznek, nem volt az olyan rég, amikor a régi rendszerben egyszer már gondolkodni kellett, hogy, ami természetes lenne, az vajon lehetséges-e?

Mindezt akkor, amikor tőlük pár száz méternyire, a Duna jobb partján az emberek arról szavaztak, hogy a továbbiakban se kelljen feladni az ilyen lokális, magyar és keresztény alapjainkat, szokásainkat és elveinket. A búcsiak úgy szavaztak hagyományaink megtartása mellett, hogy a politika nyilván az eszükbe sem jutott. Ezért kellett ma “odaát” csúcsra járatni a politikát, hogy aztán úgy vigadhassunk a Kárpát-medencében bárhol, ahogy ezt Búcson tették, a nyitott, de nem szabad prédájú pincenapokon.

Response code is 404