Szőnyi Ferenc ultratriatlon világbajnok, extrém hosszútávfutó, Ironman (megszakítás nélküli 3,86 km úszásból, 180,25 km kerékpározásból és egy maratonból – 42,195 km futásból áll), a magyar vasember Szentpéterre látogatott. A kötetlen beszélgetés során elmesélte élményeit a versenyekre való felkészülésről, a megpróbáltatásokról, sikerekről és az emberi teljesítőképesség tűréshatárairól.
A dél-komáromi Komárom-Európa Futóegyesület versenyzőjét az alapiskola igazgatója köszöntötte a Kossányi-teremben. Szőnyi Ferenc élete akkor vett gyökeres fordulatot, amikor elmúlt negyvenéves. A Komáromhoz közeli Ácson nőtt fel, ami nagyjából és egészében behatárolta a lehetőségeit a versenysportot illetően.
„Kétezer környékén volt egy nagy felbuzdulásom. Akkor egy trekking kerékpárhoz jutottam, és egyre hosszabb túrákat tettem vele, végül nekiindultam a világnak. Először körbekerekeztem az országot, aztán Székelyföldet. Később elmentem Skandináviába, majd az Ibériai-félszigetet is körbebicikliztem. Ausztrália volt a nagy álmom, hogy a kontinensnyi országba eljussak. Ezt végül 2005-ben valósítottam meg, 3200 kilométernyi távon voltam nyeregben” – mesélte.
Az alapok tehát adottak voltak, de egy teljes életmódváltásra is szükség volt.
„Családalapítás, gyermekvállalás, fészekrakás, egzisztencia megteremtése. Szinte észre sem vettem, máris bekerültem az ördögi körbe – egésznapos hajtás, stressz, mozgáshiányos életforma, elhízás. Ebből sokan akarnak, de valójában csak kevesen képesek kitörni. Egyre inkább kerestem a módját, eközben az egyik barátommal vasárnaponként elmentem kocogni. Ma már kacagtató, de akkor nagy élmény volt, hogy a focipályát már a kezdeti időszakban hatszor-nyolcszor körbe tudtam futni megállás nélkül” – emlékezett vissza.
Szőnyi Ferenc életébe belépett valaki, aki felnyitotta a szemét. Ő Kiss László volt, aki triatlonosként és tájékozódási futóként is magyar bajnokságot nyert, és teljesen másképpen tekintett a sportra és a sportolókra, mint egy átlagember.
„Akkor már túl voltam az első futóversenyemen. Számomra is meglepő módon a kezdeti kocogásokból nagyon gyors és könnyű volt az átmenet a mennyiségi és minőségi futáshoz. 2007-ben Csákváron beneveztem egy tizenkét órás futóversenyre. Akkor már ment az egy-két óra, gondoltam, ezt is győzöm majd. Odaálltam a rajthoz, volt a kocsimban kóla meg parizeres zsemlye, aztán hajrá. Százhuszonnégy kilométert futottam és a második helyen végeztem”- folytatta.
A különleges adottságokkal és fizikummal bíró Szőnyi Ferenc nem sajnálja, hogy nem fiatalon ismerték fel a benne rejlő lehetőséget, s így a sors megfosztotta őt a profi sportkarriertől. Nem érzi úgy, hogy valamiről lemaradt volna, hiányozna az életéből. Negyvennégy évesen világbajnoknak mondhatta magát egy olyan sportágban, mellyel két-három évvel korábban ismerkedett meg.
A csoda megvalósulásáért azonban neki is tennie kellett valamit.
„Idő és teljesítmény tekintetében sem viszem túlzásba az edzéseket. Soha nem éreztem teljesítménykényszert, edzésnaplót soha nem vezettem, csupán a versenyeredményeket rögzítem. Hetente tizenkét-tizenhat óránál nem edzek többet, nincs rá szükségem. Legfeljebb akkor van komolyabb felkészülés, mondjuk három héten át, ha valami különlegesbe vágok bele. És ötven fölött a testem jelzéseit is figyelembe kell vennem. Engem nem hajtanak az eredmények, a címek, de mérhetetlenül büszke vagyok arra, ha sikerül győznöm, érmet szereznem. Viszont megengedhetem magamnak, hogy akkor is így érezzek, ha voltak nálam jobbak és én „mindössze” jó eredményt értem el, vagy csak teljesítettem egy kihívást, egy feladatot” – vallja.
Szőnyi Ferenc augusztus végén ünnepelte 52. születésnapját. Legfontosabb versenyei / eredményei: 2016: Beyond the Ultimate, Peru – 230 km 5 nap alatt a dzsungelben, 2015: La Ultra futóverseny, Himalája, India – 333 km, hatalmas hegycsúcsok, alacsony oxigénszint és 50 Celsius fokos hőmérsékletkülönbség, 2013: Tripla Deca Ironman triatlonverseny, Olaszország – 30 nap alatt minden nap 1 Ironman táv (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és 42,2 km futás) teljesítése, azaz összesen 114 km úszás, 5400 km kerékpározás, 1260 km futás, 2009: Deca Ironman triatlonverseny világrekorddal, Mexikó – 10 nap alatt minden nap 1 Ironman táv (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és 42,2 km futás) teljesítése, azaz összesen 38 km úszás, 1800 km kerékpározás és 422 km futás, 2009: ultratriatlon összetett világbajnok Race Across America ultra-kerékpárverseny teljesítése 2 alkalommal – 12 nap alatt 5000 km, Spartathlon ultramaratoni futóverseny teljesítése 3 alkalommal – 246 km.
A dél-komáromi Pro Urbe díjas sportoló negyvenhat évesen megnyerte a világ alighanem leginkább embert próbáló sportversenyét, a Mexikóban rendezett ultratriatlon-világbajnokságot. Ő az ötödik ember, aki végig tudta csinálni a több mint 4 500 kilométeres távot.
Sportkarrierjét 2007-ben 43 évesen kezdte, és rövidesen a világ legjobb ultratávú sportolója lett. Tízszeres (10 Ironman 10 nap alatt) és hússzoros (20 Ironman egyben) Ironman világcsúcstartó. A harmincszoros Ironman (30 Ironman 30 nap alatt) második helyezettje. A magyar 24 órás kerékpározás csúcstartója 2010 és 2013 között. Kétszer részt vett a Race Across America versenyén. Mindkét alkalommal 11 nap alatt teljesítette az 5000 kilométert! A Race Across America (RAAM) az egyik legkeményebb sportkihívás, melyet ember teljesíthet! A verseny 5000 km az USA-n keresztül, melyet a versenyzők egyben teljesítenek, minimális alvással és megállással! A legjobbak 8-11 nap alatt érnek célba. A verseny a kaliforniai Oceanside-ból indul, és a marylandi Annapolisban ér véget. A verseny nehézségét az jelzi a legjobban, hogy 30 éves története során az indulók 40 százaléka ért csak célba!
Szőnyi gyakorlatilag túlszárnyalt mindent, amit ép elmével kibírható sportteljesítménynek nevezhetünk, így nem volt meglepő, hogy 2016. augusztus 16-án a Himalájában indult a La Ultra versenyen.
Ahogy a magyar Vasember fogalmazott, a La Ultrát a körülmények nemesítik. Az első nap 3 200 méteres magasságból indultak, és nagyjából 5 600 méteres magasságba futottak fel, a Khardung La hegycsúcsot „támadták” ekkor. Az első szakasz áthaladt a Föld legmagasabban fekvő, autóval is megközelíthető útján. Ezután következik a Worry La csúcs, végül pedig a Tang La hegy. Az utolsó szakaszon tartják a világ legkeményebbnek mondott maratonját, hiszen a teljes szintkülönbség 5 700 méter, ami valóban brutálisan hangzik.
„Ritkán adtam fel versenyt: jó nagy levegőt kell venni, és menni előre. Ha bírni fogom a 333 kilométert, akkor nagy esélyt látok rá, hogy megnyerjem a La Ultrát.”
Szőnyi Ferenc eddig is felfoghatatlan dimenziókat ostromolt, de a Himalájában rátett egy lapáttal. A 333 km-es La Ultra futóverseny még neki is szokatlanul extrém volt. Legyőzte az oxigénhiányt, a lerombolt utakat, az 50 fokos hőingadozást, és nyolcéves ultrafutó múlttal bronzérmes lett a világ legkeményebb versenyén. A 333 km-es távot 66 óra és 21 perc alatt teljesítette 3 300 és 5 500 méter közötti magasságon. A 333 kilométer körülbelül négyszázezer lépés. Az négyszázezer mozdulat, négyszázezer érintés, négyszázezer fájdalom.
Egyszer egy kisgyerek megkérdezte tőlem, „Bácsi, te mennyit futsz?”, mire azt mondtam, „Amennyit akarok! – ez az én szabadságom” – mondja mosolyogva.
Még nem látja ugyan a saját korlátait, de ha egyszer elér majd oda, szerinte nem lesz depressziós attól, hogy ismét a focipálya mellett kell körözgetnie.
„A mozgásra szüksége van az emberi szervezetnek, az ötven fölöttiek számára a saját egészségük érdekében én egyenesen kötelezővé tenném. Nem gondolom, hogy túlfeszítem a húrt, hogy túlvállalom magam. Most már nagyon megnézem, hogy hol, milyen versenyen indulok el. Amíg tisztességes eredményt tudok elérni, szigorúan önmagamhoz képest, és anyagilag vállalható számomra, addig csinálom. Ismerem és elfogadom a saját határaimat, látom a tíz-húsz évvel fiatalabbakkal szembeni hátrányaimat. De amíg élményt jelent az edzés, a fizikai és pszichés felkészülés egy versenyre, amíg örömet érzek a végén, nem pedig fájdalmat, keserűséget, bánatot, addig csinálom. Amikor már sok lesz, akkor pedig nem jelent majd problémát „takarékra állítani” magam, és büszkén emlékezni az élményekre, elért eredményekre” – fejezte be élménybeszámolóját a magyar vasember.
