Királyhelmecen bemutatták a Dobos László emlékezetére című könyvet

Dobos László nemcsak a felvidéki, hanem az egyetemes magyarság megkerülhetetlen szellemi nagysága volt, fontos dolgokat mondott akkor, amikor beszélni nem volt ajánlatos – emelte ki a könyv november 10-ei bemutatóján, Királyhelmecen a Bodrogközi Magyar Közösség Házában Juhász Judit, a Magyar Művészeti Akadémia szóvivője.

A Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás (BFT) és a Mécs László Polgári Társulás Dobos Lászlónak, a 2014. július 25-én elhunyt Kossuth-díjas felvidéki magyar írónak, szerkesztőnek, politikusnak és közéleti személyiségnek, a város szülöttének emlékkonferenciát rendezett és szobrot állított szülővárosában, Királyhelmecen 2015. október 17-én – emlékeztetett Juhász.

A Lorántffy Zsuzsanna BFT és a Rákóczi Baráti Köre – Királyhelmec és Vidéke Társulás gondozásában most megjelent könyv a konferencián és a szoboravatón elhangzott előadásokat öleli fel, valamint részleteket közöl Dobos László Haldoklik a mese és a Földönfutók című művéből.

„Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy közreműködhettem és segíthettem a kötet létrejöttében. Nagyon boldog vagyok, hogy a 24 órával ezelőtt megjelent művet kezemben tarthatom, s ezáltal méltó módon emlékezhetünk Királyhelmec, Felvidék és az egész magyarság nagy szülöttére” – fogalmazott Juhász.

Márkus Béla előadása (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)

Márkus Béla egyetemi tanár beszédében kiemelte, hogy Dobos László műveiben megrázó módon tárta fel a felvidéki hontalanság éveit, iránytűként segítette a magyarokat a kor lelkeket megnyomorító politikájában tájékozódni és megmaradni.
A Messze voltak a csillagok (1963), a Földönfutók (1967) és az Egy szál ingben (1976) egy népközösség, a csehszlovákiai magyarság huszadik századi történelmi útvesztőinek rajza, megkerülhetetlen a kor kutatója számára.

A Hólepedő (1979) viszont erkölcsi és pszichológiai vonatkozású, egy önmaga puszta létéért küzdő, önigazolást kereső ember erkölcsrajza lélekteremtésében. A Hólepedő azoknak a sebeknek, lelki-fizikai meghurcoltatásoknak az emlékezete, amelyek 1968–1969-ben érték Dobost, s amelyekben azért volt része, mert mint a Csemadok elnöke, s mint a szlovák kormány minisztere szembeszegült a szovjet birodalmi akarattal, s elítélte Csehszlovákia megszállását. Ezek miatt ő volt a felvidéki magyar „fővádlott”, rákentek minden „mocskoló” jelzőt, így lett opportunista, nacionalista, revizionista, szovjetellenes, kizárt párttag az íróként való elhallgattatás, a letiltás következményeivel – emlékeztetett Márkus. Az előadó vázolta az Alföldben megjelent Egy szál ingben részletének érdekes vonatkozásait, rámutatva a kor visszásságaira.

Dobos László emlékezetére című könyv (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)

Dobos Lászlónak elévülhetetlen érdemei vannak a felvidéki magyar irodalmi élet, az irodalmi fórum újraszervezésében, megalapította a Madách Kiadót, segítette a kassai magyar színház létrejöttét. „Királyhelmec büszke lehet Dobos Lászlóra, ő pedig mindig nagyon büszke volt arra, hogy ezen a helyen látta meg a napvilágot” – zárta előadását Márkus.

Mindannyian emlékezünk Dobos Lászlóra, a közösségi emberre, aki köztünk volt, aki nem csak akart, de tudott is a „többiek” társa lenni, ez adhatta az alapját, hogy 2007-től a társadalmi szervezetként működő Magyar Művészeti Akadémia a tagjai közé hívja, pedig részese a köztestületi megalakulásnak – írja a most megjelent könyv bevezetőjében Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára. „Szomorúságunk a hosszú gyengeség utáni távoztával még megvolt, de a reá való emlékezés örömöt szerez, s a bánattól megfoszt”- fogalmaz Kucsera.

Az emlékezés öröme akkor lenne számunkra teljes, ha a Királyhelmeci Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola felvenné Dobos László nevét – fogalmazta meg a zárszavában Pásztor István, a Lorántffy Zsuzsanna BFT elnöke.