„A magyarság sorskérdéseiben erkölcsi parancs az összefogás, és nem engedhető meg a széthúzás” – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a romániai parlamenti választások eredményét, azon belül pedig az RMDSZ-MPP összefogás vártnál is jobb szereplését értékelve.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt összefogása valóban meghozta a gyümölcsét. Úgy tűnik, sikerült megállítani a lejtmenetet, s az erdélyi magyarság körülbelül az országon belül képviselt számarányának megfelelő arányú képviselettel rendelkezhet majd a bukaresti törvényhozásban.
Ugyanakkor tény, hogy a be nem jutás rémével való riogatás teljesen alaptalan volt. Az RMDSZ parlamentbe való bejutása egy pillanatig sem volt kétséges, köszönhetően éppen a sajátos romániai választójogi szabályoknak. Ezek között szerepel ugyanis egy olyan rendelkezés, miszerint az a párt is mandátumot szerez, amely bár az 5 százalékos küszöböt nem éri el országosan, de legalább 4 megyében megszerzi a voksok 20-20 százalékát. Márpedig négy évvel ezelőtt ennél több megyében is jóval 20 százalék fölött teljesített az RMDSZ, úgyhogy egy percig sem lehetett kérdéses, hogy lesz-e az erdélyi magyaroknak parlamenti képviselete. A nagy kérdés inkább az: milyen.
Hogy ne legyek nagyon ünneprontó: olyan, amilyen. Bármekkora is az öröm, ez az RMDSZ azért még ugyanaz az RMDSZ, amelyre a neptun-ügy súlyos árnyéka vetül – s amely aztán lényegében meghatározta az egész erdélyi magyar érdekképviselet „minőségét”, irányát az elmúlt több mint két évtizedben. A román pártok szemében pedig mondhatni kitűnő a szövetség ázsiója, hiszen igazán kitartóan hajlandóak a mindenkori román kormány szolgálatában dolgozni. Velük kapcsolatban kell a legkevésbé tartani attól, hogy az első kanyarban leugranak a szekérről és átigazolnak az ellenfélhez, hátba döfve a tegnapi partnert – amiben a románok világklasszisok. És valószínűleg ezért is lesz kormányon ismét az RMDSZ, akármekkora fölénnyel nyertek is a szociáldemokraták.
Akik egyébként bajban lehetnek a kormányalakítással, mert az államfő már jó előre közölte: nem hajlandó kormányalakítási megbízást adni olyan valakinek, aki büntetőügybe keveredett. Márpedig a szocdemek (PSD) elnöke, Liviu Dragnea ilyen valaki: még tavasszal kapott két év felfüggesztettet egy korrupciós ügyben.
Az alkudozások kora tehát még csak most jön igazán, s ebből a magyar pártok is profitálhatnak. Ha minden jól alakul, elcsíphetnek 1-2 miniszteri tárcát, talán a kormányfőhelyettesi posztot és több államtitkári, meg állami hivatali igazgatói széket. Ahogy az lenni szokott. És ezzel egyenes arányban szelídülnek aztán a kisebbségi ügyekben kimondott „követelések”.
Ami pedig a romániai választások, a két magyar párt összefogásának tanulságait, üzenetét illeti: nem véletlenül indítottam Semjén Zsolt szavaival. Ennek ugyanis a felvidéki magyar politikacsinálás számára is nagyon konkrét üzenete van, selyemzsinórral együtt. A parancs, az erkölcsi alapjain túl, nagyon is világos: nincs más út Felvidéken sem, mint az összefogás. Amitől – némileg leegyszerűsítve – tulajdonképpen egyetlen lépésre vagyunk csupán, s ez nem más, mint Bugár Béla eltüntetése a felvidéki magyar politikai életből. Simon Zsolt rá az élő példa, hogy a rossz szellemtől megfelelő távolságban igenis képes előbújni az emberből a tisztességesebb énje, a józan paraszti ész. A romániai választási kampányba aktívan bekapcsolódó magyar közjogi méltóságok is világossá tették, mi az elvárás. Persze amennyire erkölcsi parancs ez az összefogás – itt, a Felvidéken is – legalább annyira fontos annak erkölcsi alapokra helyezése. Szűk elitek politikai paktumaival már tele a padlás.
