Honda Civic 1.8 i-VTEC Elegance: Búcsú a 9. nemzedéktől – és a szívómotortól

Ennek a tesztnek az apropóját három érdekesség/időszerűség adta. Az egyik: a japán kompakt 9. generációja rövidesen nyugdíjba vonul, hogy átadja a helyét a tavaly Párizsban bemutatott jubileumi 10. generációnak; 2. vele együtt búcsúzik az 1,8 literes i-VTEC benzines szívómotor, és általában: véget ér a Civic atmoszférikus benzineseinek érája. A Type-R modelleket leszámítva nem kevesebb, mint 11 évig volt ez az aggregát 2 Civic-nemzedék benzines csúcs-erőforrása – de a turbókorszak és a downsizing-trend nyomásának a Hondánál is engedni kellett…  És végül 3.: a kifutó modell és motor valóban impozáns árajánlattal búcsúzik. Főleg az utolsóként említett szempont indokolja, hogy, egy rövid elköszönés helyett még egyszer, utoljára kissé részletesebben is foglalkozzunk az autóval.

Alaktan

Bizonyára emlékszünk rá, mekkora szenzáció volt a 2005-ben bemutatott 8-Civic-generáció; az autót onnantól kezdve leginkább guruló űrhajóként kezdték emlegetni. Hat év után pedig jött az újabb nemzedék, amelyet ugyan még mindig a Silent Aircraft röpcsi áramvonalas formái ihlettek, de már jóval kevésbé volt futurisztikus. Persze, mindez csupán viszonyítás kérdése, mivel kategóriájában máig a Civic az egyik legdinamikusabb fazonú autó… Félidőben végrehajtott frissítése elsősorban a frontrészt érintette: nagyobb lett a hűtőmaszk, hosszabbak és tagoltabbak a lámpaburák, élesebb metszésű a légterelő. Oldalnézetben középen látványosan megtörnek a küszöbök, hátul viszont már csak az avatott szem vette észre a lámpák új színbeosztását. Ja, és a spoiler éle „üveghídból” feketére lakkozott, esetleg színrefújt klasszikus pengévé változott, ami egyértelműen autósabb látvány…

Belvilág

Itt sem sok minden változott, de még egy olyan apróság is jót tett az enteriőrnek, mint a vészvillogók rikító piros gombjának műszerfal-színűre cserélése. Az egész panel azonban a frissítés után is picit sivár maradt, és ergonómiailag is kifogásolható: a digitális sebességmérőt például csak igen-igen alacsonyra állított volán fölött láthatjuk.  Mint ahogyan a gazdaságos fogyasztás „legyezőit” is, amelyek színe egybefolyó árnyalatokban (!) változik a zöld és a vadkék között. Ez igen, igazi hi-tech megoldás! Ráadásul sokkal szuggesztívebben ábrázolja a vezetési stílust, mint holmi lengedező mutatók, vagy olvashatatlanul pörgő számok… A mélyen csőbe húzott, krómkeretes „órák” kissé feldobják a kopár műszerfalat, és vitathatatlanul inkább autóba illőbbek, mint a korábbi nemzedéknél volt a síkokkal történő játszadozás. Az ülések kényelme is dicséretet érdemel, a hátsóknál pedig természetesen külön díjazandók a felhajtható és támlához tapasztható ülőlapok Honda-szakzsargonban: Magic seats). Ha ezt mindkét osztott résszel eljátsszuk, akár egy kisebb hűtő is befér a felszabaduló helyre, miközben a koffer még mindig szabad. Köszönhető mindez a középre költöztetett üzemanyagtartálynak, de e megoldásnak sajnos hátránya is van: a hátul ülők maximum a lábujjaikat dughatják az elülső fotelek alá, beljebb már az átköltöztetett tank domborodik…

A tesztelt Elegance szereltségi szint a középső az öt közül.  Itt lép be az elülső ülésfűtés, a kétzónás automata légkondi, és ugyancsak standard a digitális bemenetű rádió plusz a kétfunkciós tempomat. A kifutó modellhez viszont bónuszként adják a navigációt, amely a Honda Connect rendszer részeként, héthüvelykes monitoron jeleníti meg az információkat. Hogy mindez – a „Run out” modellstátus egyéb kedvezményeivel együtt – hogyan befolyásolja az autó árát, arról majd a legvégén lesz szó. Addig még két mondat a kofferről, fejezetzárónak: 1. közel fél köbméteres alapmérete a legjobbak közé tartozik a kategóriában (Ford Focus: 363, VW Golf: 380, Renault Mégane: 384 l), 2. osztólapjának köszönhetően egyfajta réteges csomagolást is lehetővé tesz, ha szükség van rá.

Az országúton

Ahhoz képest, hogy már régóta új szelek fújdogálnak főleg a benzines motortechnikában, a Honda 1,8-as szívógépe elég sokáig bírta. Itt nem csupán a puszta egzisztenciájára gondolunk, hanem arra, hogy a maga nemében végig a legjobbak közé tartozott. Ez elsősorban az i-VTEC rövidítés mögött rejlő fejlett szelepvezérlési technikájának volt köszönhető, ahol az „i” betű az „intelligens” kifejezés rövidítése. A gyakorlatban pedig arról van szó, hogy míg a VTEC megjelölésű Honda-szívómotoroknál csak a fordulatszám, illetve az olajnyomás hatására változott a szívószelepek nyitása és zárása, ennél a motortípusnál a szívószelepek vezérlése egyben terhelésfüggő is. Az eredmény: nagyobb fordulatszám-tartományban áll rendelkezésre az égéshez megfelelő mennyiségű levegő, miáltal növekszik a motor hatásfoka, csökken a károsanyag-kibocsátása, szubjektíve pedig a papírértéknél sokkal rugalmasabbnak érezzük a működését. Vagyishogy ez távolról sem pusztán szubjektív érzés! A váltásokra figyelmeztető zöld nyíl ugyanis – egyenletes tempóban haladva – már 60 km/óra alatti (!) sebességnél kérte a hatos fokozatot, ami még a dízelekre sem sűrűn jellemző… Először rossz viccnek véltem, de hamar rájöttem, hogy tényleg kapcsolható, mi több, benn is hagyható az a hatos! Nem volt fulladozás, sem visszakapcsolási ajánlás, hogy bocsi, tévedtem; szépen, komfortosan, végfokozatba tett váltóval duruzsoltam át a sík csallóközi falvakon. Ismétlem: hatosban, 55 km/óra körüli sebességgel, egy Honda-benzinmotorral. Aztán ugye a fogyasztás: a teszt kevéssel 7 liter fölötti átlaga teljességgel elfogadhatónak nevezhető. Ennyit (vagy még többet) bőven megesznek a jóval kisebb, ám hasonló teljesítményű „downsizingesek” is…

A búcsú bónusza

Fentebb már említettük, hogy a kifutó modellhez most ingyen jár az egyébként 1000 eurós tételnek számító navigáció; mindez azonban még kiegészítendő azzal, hogy egy összesen 3500 eurós bónuszcsomag részéről van szó. Esetünkben tehát a tesztelt 1,8-as Elegance kivitel – amely alapon 19 990, navigációval 20 990 euróba került – most 17 490 euróért vihető haza. Pontosan annyiért, amennyibe korábban az alapfokú, mondhatni fapados S változat került…

ADATLAP

Hengerűrtartalom: 1798 cm³
Teljesítmény: 104 kW (142 LE)@6500
Nyomaték:   174 Nm@4300
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 210 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 10,4 s
Gyári átlagfogyasztás: 6,4 l/100 km
Tesztfogyasztás:7,2 l/100 km
CO₂-kibocsátás: 148 g/km
H/Sz/M: 4370x1795x1440 mm
Saját tömeg: 1443 kg
Csomagtér:  477–1378 l
Üzemanyagtartály: 50 l

Vas Gyula (A szerző felvételei)