Kodály Zoltán születésének százharmincötödik, illetve halálának ötvenedik évfordulója alkalmából a 2017-es évet Kodály-emlékévvé nyilvánították. Kodály Zoltán szerint a zenei nevelés nagyon fontos, hiszen az anyanyelv mellett a zenei anyanyelv is döntő szerepet játszik a gyermek fejlődésében.
Pozsonyban, a Csemadok Rákosi Ernő nevét viselő termében szintén a híres zeneszerzőre, népdalgyűjtőre emlékeztek. Február 22-én a Felvidéken is kezdetét vette a Kodály-emlékév, melynek keretében több tucat rendezvényt szerveznek majd Kodály Zoltán tiszteletére.
A magyarságot ma senkinek sem teszik készen a bölcsőjébe
A megnyitón Molnár László Kodály Zoltán Vessünk gátat kiejtésünk romlásának című művéből adott elő. „Minden kimondott szóban a nemzetért való testi kiállást is kell éreznie. Odáig kell jutnia, hogy nyelvtani hibát, idegenszerűséget, minden rosszul kiejtett szót árulásnak érezzen. Mintha rést ütne vele a magyar gyepűn. Új magyar felelősségérzet kell ehhez, a nemzeti öntudatnak eddig szokatlan felfokozása. Nem zászlós-frázisos hazafiság, hanem az ezernyi kötelesség megdöbbentő meglátása és szótlan vállalása. Külföldön újabban sokat emlegetik a szellemi honvédelmet. Vajon nem kell-e nekünk is a magyar szellemiség védelmére gondolnunk, mikor annyi erős idegen befolyás fenyegeti elsöpréssel? Felemás beszéd felemás lélek jele. Hozzuk rendbe előbb a beszéd, a kiejtés lelki alapját… A magyarságot ma senkinek sem teszik készen a bölcsőjébe” – tolmácsolta Kodály Zoltán ma is érvényes gondolatait Molnár László előadóművész.
Ezután Mézes Rudolf, a Csemadok alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kiemelte, hogy Kodály Zoltán erősen kötődött a Mátyusföldhöz. Emlékeztetett arra, hogy Kodály valamikor a múlt század harmincas éveiben létrehozta az anyanyelvi konferenciát, amelynek alapító elnöke volt, később pedig a Szép magyar beszéd országos versenyén felfedezte Lőrincze Lajost, aki átvette a verseny szervezését.
Fontos a zenei örökség megőrzése
Pozsonyban a Kodály-emlékévet Szabó József, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének első beosztottja nyitotta meg. „Európa nem arra kíváncsi, hogy utánozzuk-e, hanem arra, hogy mi, magyarok mit tudtunk hozzáadni Európa kultúrájához” – idézte Kodály Zoltánt Szabó József.
A magyar zenei hagyomány fontos része a világ zenei kultúrájának. Az UNESCO felismerve Kodály Zoltán gyűjtői, zenepedagógiai munkásságát, a 2017-es évet a kiemelt Kodály évfordulónak szenteli születésének százharmincötödik, illetve halálának ötvenedik évfordulója alkalmából. Kodály egy személyben volt zeneszerző, zenetudós és zenepedagógus.
A Kodály-módszert már 1945-ben bevezették a közoktatásban. A módszer közismert a világban, a mai napig a világ legtöbb országában ezzel a metódussal oktatják a zenét. Alapja, hogy a zenei örökség megőrzése iránti fogékonyságot már kisgyermekkortól fejleszteni kell, hiszen csak akkor őrizhető meg a zenei hagyomány, ha azt a gyermekekben táplálni tudjuk.
Szabó József megnyitó beszéde után a gesztei Téliződ Hagyományőrző Női Éneklőcsoport népdalcsokrot adott elő.
A zenei anyanyelv a nemzetnevelés egyik alapja
Józsa Mónika egyetemi tanár, kórusvezető Kodály Zoltánról tartott előadást. Galánta Kodály számára kedvelt város, hiszen itt töltötte a gyermekkorát. „Itt érik az első zenei benyomások, részben szülei részéről, a családi muzsikálások által, részben a náluk szolgáló cselédlányok részéről. Emlékezetesek számára az osztálytársai, a mezítlábas pajtásai társaságában töltött, mondókákkal, gyermekdalokkal fűszerezett vidám barangolások. Saját zenekarra is szert tesz” – mondta el Józsa Mónika Kodályról, majd hozzátette, a zeneszerző ezen a vidéken tiszta forrásból tudott meríteni. Később rájött, hogy szisztematikus gyűjtőmunkát kell végezni, ezek kiindulópontjául pedig éppen Galántát választotta, ahol régi pajtásait kereste fel először.
Kodály első művét 1898-ban mutatták be, melyről már kritika jelent meg egy pozsonyi napilapban, tudtuk meg Józsa Mónika előadásából.
Galántának állított emléket a Galántai táncok című művében, de több más művében is, ahol vagy az itt hallott dallamok, vagy a szövegek jelennek meg.
A 20-as évek második felében egyre inkább a kórusok, elsősorban a gyermekkórusok felé fordult, felismerte a szaknevelés és a közönségnevelés egymásra utaltságát. A feladatot egy 1929-ben megjelent tanulmányában foglalta össze. Ebben azt írta: a tömegeket meg kell szerezni a zenének, ki kell emelni a zenei igénytelenségből a magyarságot, ezt pedig a gyermekkori zenei neveléssel lehet elérni. Fontos, hogy értő közönséget neveljenek, ezzel kiemelhető a nép a szellemi igénytelenségből. Kodály Zoltán szerint a nyelvi és a zenei nevelés a nemzetnevelés alapja, mint ahogyan a néphagyományok megismerése is a megalapozója a nemzeti öntudatnak. „Anyanyelve csak egy lehet az embernek, zeneileg is, akit kettőben nevelnek, egyiket sem tudja”, idézte Józsa Mónika Kodály ma is aktuális szavait.
A népművészetet a képzőművészettel örökíti meg
Görföl Jenő Tavaszy Noémiról szólt. Visszaemlékezett rá, hogy amikor képeket válogattak egy korábbi kiállításhoz, meg kellett hallgatnia a képek történetét is. Tavaszy Noémi 1927-ben született, tanítói oklevelet, majd rajztanári képesítést szerzett. Tanított, miközben továbbképezte magát, magántanára Bortnyik Sándor volt. Sokáig kisebbségi érzések gyötörték, mert nem végzett főiskolát. Egy iskolai kórusban énekelt, ekkor ismerte meg Kodály Zoltánt. Talán már ekkor megfogalmazódott benne későbbi művészi hitvallása: a képzőművészet eszközeivel megörökíteni a népművészetet. Témái között szerepelnek az utazások emlékei, de jeles személyiségeink megörökítése is.
A népi hímzésvilágot láthatjuk a képeken
Bedi Katalin a kiállított képekről szólt, aki szerint azok erős vizuális élményt nyújtanak, és gazdag a motívumviláguk. A képeket két sorozatból – a Kodály tiszteletére és a Kodály virágaiból – állították össze. Ezek egy részén Tavaszy Noémi elrejtette azt is, mely vidék hímzésvilágát örökítette meg a képen. A figurális képeken is felfedezhetőek a népi elemek, amelyek a népi textilkultúra egyes jegyeit hordozzák.
A megnyitó végén Takács András is szót kért, visszaemlékezve arra, hogy a Csemadokban már nagyon korán megszületett a gondolat, hogy emléket állítsanak a nagy zeneszerzőnek, zenetudósnak, népdalgyűjtőnek. Korán megfogalmazódott a Kodály Napok megszervezésének gondolata is, és a választás méltán esett Galántára, ahol 1969-ben szervezték az első Kodály Napokat.
A gesztei Téliződ Hagyományőrző Női Éneklőcsoport Gál Erzsébet vezetésével a rendezvény végén farsangi népdalcsokrot adott elő.
