Ma van Balázs napja, amihez számos régi népszokás, időjóslás és vallási szertartás is fűződik. Nyilván nem véletlenül, hiszen a tél második felében járva az emberek már nagyon várták a tavaszt, amitől bőséget és egészséget reméltek.
De ki is volt Szent Balázs? Egy olyan szent ember, aki sokaknak segített, sokakkal csodát tett. A legenda szerint egyszer megmentette egy özvegyasszony fiát, akinek halszálka akadt a torkán. Az asszony köszönetként ételt és gyertyát vitt neki ajándékba. Már a 6. században, ha valakinek halszálka akadt a torkán, ezt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!”
Valószínűleg ennek nyomán alakult ki a balázsáldás egyházi szokása. Aki a mai napon katolikus templomba megy, az részesülhet benne. A pap a szentmise után két keresztalakot formázó gyertyát tart a hívők álla alá és a következő szöveget mondja: „Szent Balázs püspök közbenjárására szabadítson meg Isten a torokbetegségtől és minden bajtól. Amen.”
Ha belegondolunk, hogy még néhány évtizede is hány kisgyermek halt meg torokgyíkban és hány ember esett áldozatul ma már banálisnak számító betegségeknek, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy az emberek Isten segítségét kérték a baj elkerülése és gyógyítása érdekében.
Űzzük el a gonoszt és a rossz időt!
Szokás volt almát is szentelni ezen a napon, amit a torokbajok orvosságának, ellenszerének tartottak régen, de volt, ahol vizet is szenteltek, amivel aztán megszentelték a templom elé hajtott állatokat.
Balázsolásként említik azt a népszokást is, amikor azokat, akiknek a torkuk fájt, parázsra vetett alma héjával megfüstölték, hogy múljon el róluk a betegség, s hogy elűzzék a betegséget okozó gonoszt.
A mai ünnepnaphoz kötődik a balázsjárás is, mely manapság kiveszőben van, pedig valaha a Dunántúlon, az Ipoly és Nyitra környéki falvakban és a Csallóközben is szokás volt. Ennek lényege, hogy az iskolás gyerekek csákóval, süveggel a fejükön jártak házról házra – adománygyűjtő céllal. Az összegyűlt adomány a tanítók és más iskolai dolgozók jövedelempótlását szolgálta tulajdonképpen, de a gyerekeket is megvendégelték belőle.
Balázs napjához időjóslások is kötődnek. Bácskában azt tartották: „Ha esik, nyár elején elveri a jég a termést.” Ezért aztán ezen a napon igencsak kémlelték az eget, és féltek a csapadéktól. Szeged környékén pedig ezen a napon az a szokás járta, hogy a szőlő négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy a madarak ne bántsák a termést.
A mai napnak magyar irodalmunkban is van „lenyomata”. Nagy költőnk, Babits Mihály gégeműtétje előtt Balázsolás című versében ezt írja:
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
s ő se jól értett.
