Lehet-e több és jobb a rákbetegségéből gyógyuló ember, mint annak előtte volt? Ezzel a címmel és egyben erre a kérdésre keresve a választ tartott Királyhelmecen, a Bodrogközi Magyar Közösségi Házban május 4-én nagysikerű előadást prof. dr. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet (OOI) főigazgató főorvosa.
Pásztor István bevezető méltatásában elmondta, hogy a neves vendég 14 szakkönyv, 65 könyvrészlet, több mint 250 hazai és külföldi közlemény szerzője, és közel 300 hazai és nemzetközi kongresszuson tartott előadást. Egyebek mellett a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2007), és a Prima Primissima díj (2008) tulajdonosa, Budapest és Sárvár díszpolgára. „Óriási megtiszteltetés, hogy elfogadta meghívásunkat, s most körünkben üdvözölhetjük őt” – fogalmazott a vendéglátó Lorántffy Zsuzsanna BFT elnöke.
Pásztor István üdvözli a vendéget (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)
Én is egy kicsit határon túlinak tartom magam
A professzor úr bevezetőjében örömét fejezte ki, hogy ellátogathatott a felvidéki Bodrogköz szívébe, Királyhelmecre. Mint fogalmazott: „Én értem az önök problémáit, hiszen édesapám révén, aki erdélyi születésű volt, én is egy kicsit határon túlinak tartom magam”.
A vendég az előadásában mesélt az életútjáról: 1974-ben diplomázott a Szegedi Orvostudományi Egyetemen, ahol aztán hét évig a II. számú Sebészeti Klinikán dolgozott, majd 1981-től az Országos Onkológiai Intézetben fej-nyaki műtéteket végzett.
„A véletlenek szerencsés egybeesése, hogy 1981-től végigjártam a ranglétrát, 1984-ben megvédtem a kandidatúrámat, 1988-ban megkaptam a Humboldt-ösztöndíjat (Erlangen-Nürnbergi Egyetem), ahonnan 1990-ben jöttem vissza”– fogalmazott Kásler.
1992-ben lett az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa. 1994-től egyetemi tanár, 1998-tól tanszékvezető. A főorvos ma egy olyan hatalmas intézményt irányít, amelynek több mint ezer munkatársa, tíz osztálya és hat kutatóbázisa van, és a gyógyítás mellett oktató- és kutatóközpontként is működik.
„Nagyon szerteágazó az oktatási tevékenységünk. Az első és egyetlen onkológiai tanszék az intézetben alakult meg 1997-ben, a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem tanszékeként. Az összes magyar sugárterapeutát és klinikai onkológust ez az intézet képezte ki. Azóta létrejött még három tanszék. A Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Intézete az intézet Onkológiai Tanszéke bázisára épül fel“ – ismertette az intézet kialakulását Kásler.
Az új betegeik száma évi 16 ezer körül mozog, ami minden évben 5-6 százalékkal növekszik. „Országos intézet vagyunk, és ha ideküldenek egy beteget, el kell látnunk. Az éves ambuláns forgalmunk több mint 600 ezer, ez napi 2 ezer beteget jelent”– vázolta az előadó.
Az előadás közönsége (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)
Az OOI az egyetlen onkológiai ellátó, ahol két műszakban dolgoznak. Már 1993-ban kidolgozták a Nemzeti Rákellenes Programot, amely a 2008-as leállítását követően mára újraindult.
Minden kontinensről kiválasztottak egy nemzeti programot, Európából a magyart, s így a magyar program is alapja volt a WHO zöld könyvének. Az OOI országos feladatai közé tartozik a Nemzeti Rákregiszter működtetése és az onkológiai hálózat felügyelete. Kidolgozták a szűrési metódusokat, a népegészségügyi szűrések elméleti hátterét és a korai diagnosztikai módszereket.
„Kialakítottuk a magyar onkológiai ellátórendszer struktúráját egy központi rákközponttal, négy regionális centrummal: Szeged, Debrecen és Pécs mellett Szombathelyen. A németek és a skandinávok most építik ki ezt a rendszert” – ismertette a nemzetközi összevetésben is kiemelkedő eredményeket Kásler.
A félelem ugyan megmaradt, de megszűnt a reménytelenség
Amikor elindult a programjuk, még az volt az általános nézet, hogy a rák egyenlő a halállal. Jó pár éve azonban szívós munkával elérték azt, hogy megváltozott a daganatos betegséggel szembeni hozzáállás. Bár a félelem megmaradt, de megszűnt a reménytelenség. „Az emlődaganat esetében a betegek 69-71 százaléka meggyógyul. Amennyiben ez nem érhető el, akkor is éveket, sőt évtizedeket lehet nyerni, s ez a tudat megnyugvást jelenthet. Őszintén, ugyanakkor emberségesen kell beszélnünk a beteggel, s ha úgy érzi, hogy amit csinálunk, azt érte tesszük, meggyőzi őt” – ismertette a hitvallását a professzor úr.
A rendszerváltás előtt sok országban államtitoknak minősültek a rákadatok. Akkor még az volt a ritkaság, ha nem veszítettek el egy beteget. Ma a betegek 50 százaléka meggyógyítható. Megelőzéssel és szűréssel a betegségek kialakulásának egyharmada elkerülhető. „A rákellenes küzdelem az egész társadalom feladata, melyből mindenkinek ki kell vennie a részét. Ma a rák korántsem egyenlő a halállal” – szögezte le az előadó.
A közönség soraiban (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)
Az előadás végén kérdések sokaságára válaszolt a neves vendég, amelyek között az orvosi témákon túl megjelentek az aktuális politikai és társadalmi történések is. A professzor türelmesen, mindenki számára könnyen érthetően és frappánsan válaszolt. Ez nem csoda, hiszen mint azt Pásztor István a zárszavában megfogalmazta, Kásler professzor onkológusi munkája mellett mindig nagy érdeklődést tanúsított a magyar nemzeti történelmi, történelemfilozófiai sorskérdések iránt, és számos szakértővel folytatott e témákban mélyreható beszélgetéseket. A magyar televízióban hasonlóan gondolkodó barátaival együttműködve beszélgetős sorozatműsort készített a nemzeti sorskérdésekről Nemzeti nagyvizit címmel.
A sorozat keretében 85 tévéadást és 85 rádióadást adtak le, ezek anyagát 2014-től kezdve a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány (PADA) támogatásával a Kairosz Könyvkiadó hatkötetes könyvsorozatban jelentette meg, mintegy 3 ezer oldalon. A professzor ígéretet tett, hogy eleget téve a házigazdák felkérésének, egy beszélgetős est keretében Királyhelmecen is bemutatják a könyvsorozat köteteit.
