A Trianon előtti Magyarországon született és jórészt Csehszlovákiában szocializálódott első kisebbségi nemzedék identitását – ideológiai formálódását – a két világháború közötti időszakban végig erősen befolyásolta az anyaországi elittel kialakított kapcsolatrendszer.
A századforduló környékén született, fiatal generációhoz tartozó értelmiség egyik legfontosabb ifjúsági szerveződése a kezdetben népies irányvonalat követő, a regösjárásokat bevezető és a csehszlovákiai magyar népi csoportok felemelését középpontba állító, később baloldali – szocialista, majd kommunista – irányba tájékozódó Sarló mozgalom volt. Az értelmiségi élgárda a Szent György Kör nevű öregcserkész mozgalomból jött létre 1928-ban. A fiatalok ideológiai vonalára nagy hatással volt a népi írókkal, illetve az őket követő magyarországi fiatal generációval fenntartott kapcsolatok.
Ezt jelzik a nemzedék magyarországi eszmei példaképei is. Az úgynevezett „faji triászt” a modern magyar irodalom vezéralakja, Ady Endre, a népi témákat a legmagasabb szinten megoldó Móricz Zsigmond és a Trianon utáni magyar nemzeti életérzést szuggesztív módon irodalmi formába öntő Szabó Dezső alkotta.
A szociális és nemzeti feladatokat sokszor messianisztikus céljaikkal összekapcsoló kisebbségi nemzedék emellett szoros kapcsolatot épített ki a Szabó Dezső fiatal híveiből 1925-ben megalakuló, földreformot sürgető budapesti Bartha Miklós Társasággal, amely előbb Asztalos Miklós, majd Fábián Dániel vezetésével működött Magyarországon. Emellett fontosak voltak a fiatalok Buday György vezetésével működő szegedi Bethlen Gábor Körrel fenntartott kapcsolatai. Ők az agrár-settlement gondolat jegyében tanyalátogatásokat szerveztek Magyarországon.
Az anyaországi értelmiséggel kialakult kapcsolatokban fontos volt a mozgalomhoz tartozó, rozsnyói származású Vass László szerepe, akit a sarlósok magyarországi nagykövetének is neveztek. Vass az Eötvös-kollégium tagjaként állandó kapcsolatban állt a fiatal népiekkel.
A Sarló 1934-ben – miután a mozgalom egy része szélsőbaloldali irányba tájékozódott –, végleg felbomlott. A fiatalok magyarországi népi értelmiséggel – pl. Kodolányi Jánossal vagy Móricz Zsigmonddal – fenntartott kapcsolatai egyéni úton folytatódtak.
Bár a nemzedék „szétszóródása” már korábban elkezdődött, az 1938-as bécsi döntés mindenképp mérföldkőnek tekinthető volt e téren. Ezt ellensúlyozta a magyarság népi-nemzeti céljaiért végzett feladatvállalás, amely ezt követően is motiválta a fiatalokat a népiekkel kialakított kapcsolatok továbbépítésére. Közülük is ki kell emelni a „visszatért” érsekújvári származású Jócsik Lajos személyét, aki számára Móricz Zsigmond jelentett fontos kapcsolódási pontot. Móricz bizalmát az is jelezte, hogy hamarosan a Kelet Népe szerkesztésével bízta meg a volt sarlóst.
Rajta kívül Balogh Edgár (a Sarló volt „vezére”) számára is – akit 1935-ben Romániába utasítottak ki – Móricz Zsigmond volt a kulcsszemélyiség a magyarországi népiekkel fenntartott kapcsolataiban. Erre utal levelezése „Zsiga bácsival”. Balogh 1940-től a Kelet Népe erdélyi népszerűsítőjévé, majd szerkesztőjévé lépett elő Móricz kérésére. A második bécsi döntést követően azonban Jócsikhoz hasonlóan Balogh is bizonyos fokú csalódottsággal vette tudomásul, hogy a kisebbségi szellemi élet gyorsan beolvadt a magyarországi keretek közé, amely sok szempontból együtt járt a kisebbségi elit „messianisztikus” elképzeléseinek a kudarcával.
(A teljes tanulmány az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-16-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.)
