Kórházi mosodás, pénztáros a szupermarketben, hulladékosztályozó vagy alkalmazott a húsfeldolgozó üzemben, mind olyan szakmák, melyeket csak a tengődést biztosító minimálbérhez közeli fizetés köt össze, egyúttal ezek a munkák veszik igénybe leginkább az embert.
Ezen szakmákkal ismerkedett testközelből Saša Uhlová cseh újságíró. Tapasztalatairól rejtett kamerás felvételeket készített és naplót vezetett az élményeiről, melyet az A2larm portálon publikált.
A helyzetjelentése, tapasztalatai és megállapításai sajnos vonatkozhatnának bármelyik közép-európai országra, mert gazdasági csoda ide, munkaerőhiány oda, az elesetteket mindenhol kihasználják és még sárba is tapossák.
Uhlová a minimálbérért végzett munkát álnéven vállalta és fél éven keresztül élte az így dolgozók hétköznapjait. Nagyon érdekes betekintést nyújt az alacsony képesítést igénylő munka világába, ahol a káromkodás és túlóra teljesen megszokott dolog.
Embertelen körülmények között dolgoznak a munkavállalók tízezrei
Volt úgy, hogy nyolcórás munkaidőben, egy pihenőt kivéve még vizet sem ihatott és nem távozhatott a toalettre. Talán a gazdasági aranyéletet hirdető öntelt mag-európás kormánypropaganda közepette nem is tudatosítjuk, hogy ugyanilyen embertelen körülmények között dolgoznak a szlovákiai munkavállalók tízezrei.
„A munkába korábban kell bemenni, gyakori a túlóra, rengeteg időt töltenek a munkahelyükön az emberek. A munka fizikailag nagyon megterhelő, ám a kapott bérből nem lehet rendezni még a lakbért sem, nem beszélve a család fenntartásáról” – fogalmazta meg tapasztalatait Uhlová, aki 554 ledolgozott óráért összesen bruttó 1940 eurót kapott.
Három ember munkáját két emberrel végeztetik el
A munka még inkább megterhelő a munkaerőhiány következtében, mert gyakran három ember munkáját két emberrel végeztetik el, ez a gond mind az öt általa kipróbált munkahelyen felmerült. Az így felgyülemlett stressz mindegyik munkahelyen másként mutatkozott meg. Legigényesebb a pénztárosi munka volt, amikor sok volt az üzletben az ember, akkor minden mást ennek rendeltek alá.
Az emberek gyakran betegen járnak munkába, mert a betegszabadságot nem engedhetik meg maguknak, a bevételkiesés tönkretenné őket. A munkáltató a munkaerőhiány miatt arra motiválja őket, hogy ilyen esetben ne maradjanak otthon.
„Sokan munkásszállón laknak, nincsenek együtt a gyerekeikkel, azokat a nagyszülők nevelik. De olyan emberekkel is találkoztam, akik gyermekotthonba adták a gyermeküket, mert nem volt hol lakniuk” – nyilatkozta az Info.cz portálnak az újságíró.
Mentálisan a gazdasági válság idejében élnek
Attól tartva, hogy a jelenlegit elveszítik és jobbat nem találnak, nem keresik a jobb munkát. Mentálisan a gazdasági válság idejében élnek, amikor nem volt munkalehetőség, arra programozzák magukat, hogy annak a kicsinek kell örülni, ami van. Gyakran hangoztatott közhely volt: „Örüljön, hogy van hol dolgoznia”.
Nem is tudnak arról, hogy jobb munkalehetőség is létezik. Az alacsonyan képzett embereknek gyakran még internetjük sincs, ezért az új munkahely felkutatása számukra nehézkes. „A telefonkártyájukon nincs kreditjük és állásinterjúkra egyáltalán nincs idejük, mert leköti őket a munkahelyük” – mondta Uhlová.
Az újságíró annak a véleményének adott hangot, hogy szinte felfoghatatlan, hogy a társadalom számára pótolhatatlan munkát végeznek, s annyi pénzt sem keresnek, hogy tisztességes szállást és étkezést biztosítsanak maguknak, s emberhez méltó módon élhessenek.
Ha ez a kórkép ismerősnek tűnik valakinek, az sajnos nem a véletlen műve. Leginkább a magas munkanélküliségi rátával küzdő hazai régióban hasonló módszerekkel zsigerelik ki az embereket, s a helyzetet az is súlyosbítja, hogy aki munkát akar találni, sokszor több száz, vagy ezer kilométerre kell mennie, hogy a sajátjait hanyagolva, mások családtagját ápolja.
(eTrend.sk/A2alarm.cz/Felvidék.ma)
