A kitelepítések 70. évfordulója alkalmából október 7-én délután két órától a helyiekkel együtt Gútoron emlékeztek a Rajkára kitelepítettek. Az említett őszi szombat délutánon tehát a gútori Szent Kereszt-templom harangjai valóban hazahívták a kényszerből elszármazottakat.
A megemlékező esemény szentmisével vette kezdetét, melyet a szintén gútori származású, jelenleg Somorján tevékenykedő plébános, Myjavec Pál mutatott be. A mise végén a Boldogasszony Anyánk kezdetű ősrégi himnuszunk és a magyar himnusz is elhangzott. Ezt követően az esemény szervezője, a Gútoron lakó, pozsonypüspöki származású Krajčír Julianna felkérte az egyik helybéli idős asszonyt, a falu és a templom történetének jó ismerőjét, hogy mutassa be azt.
A templom különlegessége, hogy egyike azoknak, melyek a 11-13. századból, tehát még István király és az Árpád-házi uralkodók idejéből valók. A csallóközi falunak és a Szent Kereszt tiszteletére felszentelt templomának első írásos említése 1284-ből származik. Az oltár körül körben a tizenkét apostol látható. A hullámok a vízre, tengerre emlékeztetnek. A szentély boltozatán az ítélkező Jézus alakja áll a négy evangélista jelképével. Az egyes szenteket a hozzájuk kapcsolódó szimbólumokkal ábrázolták, Szent Ilonát kereszttel, Alexandriai Szent Katalint pedig a kerékkel, mellyel kínozták.
Elmondta azt is, hogy Gútor valamikor három részből állt, mégpedig Kisgútorból, Gútorszigetből és Egyházasgútorból. A 70 évvel ezelőtt kitelepített gútoriakat a légvonalban csak négy-öt kilométerre levő Rajkára deportálták, mely azonban autóval megközelítve a Pozsony felé vezető kerülőút miatt negyven kilométernyi távolság.
Nagyjából 75 családot telepítettek ki Rajkára. A 49 esztendős Schindler Ferencet menekülés közben meglőtték, 1946 novemberében meghalt. Gyilkosának kilétét máig homály fedi. Az emlékező délutánon, melyre autóbusszal és személykocsikkal érkeztek a Duna túloldaláról, részt vett az említett Schindler Ferenc unokája, Erzsébet asszony is. A résztvevők lerótták tiszteletüket a sírjánál, majd Rajka község nevében a polgármester, Kiss Vince és Mészáros József képviselő, Schnobl József gútori polgármester, a somorjai Magyar Közösség Pártja nevében Méry János, valamint a helyi Csemadok-tagok és képviselők koszorúztak. A temetőben nyugszik Hideghéthi Bittera Béla 1848-49-es honvéd főhadnagy is.
A rendezvény résztvevői a temetőből átvonultak a kultúrházba, ahol a kitelepítetteket a helyi és a rajkai, szintén apai ágon gútori gyökerű polgármester köszöntötte. Hangsúlyozták, fontos, hogy ne felejtsünk, emlékezzünk és emlékeztessünk ezekre a megaláztatásokra, a gyalázatos bánásmódra, mindarra, amit a Beneš-dekrétumok szellemében a felvidéki magyar és német családokkal szemben elkövettek. Örömmel állapították meg, hogy több fiatal és kiskorú leszármazott is eljött a rendezvényre.
A gútoriak pedig kultúrműsort, történelmi áttekintést készítettek a kitelepítések lefolyásáról, versek, idézetek, az akkori időből származó gondolatok hangzottak el. Fellépett a templomi vegyes kórus is. Megtekintették továbbá a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumából kölcsönkért – a felvidéki kitelepítésekkel foglalkozó – filmet, melyben a gútoriak is említésre kerültek. Végezetül zenei program következett: a Duna Folk Band játszott felvidéki nótákat. Eközben a vacsora mellett kötetlen beszélgetésre nyílt alkalom és a kitelepített rajkaiak, illetve a helyi gútoriak is elmondhatták a saját, vagy a rokonaiktól, elődeiktől hallott történeteiket.
Sajnos, a csallóközi magyar településen mára a lakosságnak csupán az egynegyede magyar (közel 500 fő), a sok betelepülővel nagyon megnőtt a szlovákok száma (2500 fő). A magyar óvoda már 2008-ban bezárta kapuját és magyar iskola sincs már, hiszen évfolyamonként mindössze 1-2 gyermek van, akik Somorjára járnak iskolába.
