Kígyózó sor a Műcsarnok előtt (Fotó: Lovas Róbert /Felvidék.ma)

Az égbe vezető rózsatövises létra, nikábot viselő Szűz Mária, ránk zúduló tenger és esőkabátos magány – a Borsiból származó Suchoža József helyspecifikus installációit a budapesti Műcsarnok közönsége láthatta két hónapon át.

A tárlat igazi finisszázzsal, Bálványos Anna tárlatvezetésével zárult. A Határvidék címet viselő kiállítás a szlovákiai szobrászművészet egyik kiemelkedő sikere is, hiszen az 1896-ban, a millenniumra emelt patinás épület nem sok szlovákiai (pláne: magyar) művész önálló kiállításának adott eddig otthont. A két hónap alatt Suchoža a világhírű Sebastião Salgado fotóművész Genezis és az orosz Olga Tobreluts Új mitológia című tárlatával osztozott az épületen. A közös bennük, hogy mindhárman a régi megújítását, az univerzális tudás felfrissítését, a változás és az újjászületés témáját dolgozták fel.

Suchoža József 1978-ban született, s első önálló kiállítását 2007-ben Prchavý – Elillanó – Aethereus címmel Rimaszombatban, a Városi Galériában „követte el”. 1997-ben a kassai Iparművészeti Szakközépiskolában végzett szobrászat szakon, ezt követően a besztercebányai Művészeti Akadémia hallgatója volt, Juraj Sapara irányítása alatt. 2004 óta ugyanennek az intézménynek az oktatója, 2011 és 2013 között a Képzőművészeti Kar dékánhelyettese, 2013 óta a szobrászati tanszéken működő Kontakt Stúdió vezetője. Rimaszombat után számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt, így Kassán, Valašské Meziřičíben, Lipcsében, Prágában, Stuttgartban, Budapesten, Wroclawban és például Szepsiben is, ahol Tóth József festőművésszel állított ki közösen. Nem egy szimpóziumra is meghívást kapott, így járt Tornalján, Gdanskban és számos alkalommal Cereden is.
A Határvidék címet viselő tárlatának a fő témája az út, az átlépés és annak rítusai.

Munkáiban fontos szerepet kap a fény pulzálása, a levegő áramlása és a tükröződések. Az egyén útkeresésére utalnak a Personal Dome és Ladder című munkák. A Cím nélkül (Immaculata) ready-made-je egy nikábot viselő Szűz Mária-szobor, mellyel napjaink vallási konfliktusait idézi fel, Missing Generation című installációjának szellemszerű alakjai pedig a helyi populációk lassú kihalására és a maradék közösség fokozatos elszemélytelenedésére reflektálnak. Tárlatának végén a Personal Moses című installáció oldja fel a világ fizikai realitása és az ember belső dimenziói közötti határvonalat.

(Fotó: www.mucsarnok.hu)

„A budapesti kiállítás fő témája az út. Nem a sima útszakaszok, melyeken rutinszerűen lépkedünk, hanem azok a beláthatatlan átjárók, amelyeken kockázatot vállalva kell túljutnunk, hiszen az idő arra kényszerít, hogy haladjunk. A kiállítás témája tehát az átlépés, s annak rítusai. Az egymásra épülő öt téregységbe rendezett installációk sora mellőzi a történetmondást, mégis pontosan tudjuk – mert átéljük –, hogy hol vagyunk, hol tartunk. Sötét és világos szakaszok követik egymást, álom és valóság néha egybeolvad. Az átmenetek egyúttal visszatérések is. A kiállítótér elrendezését követve végül vissza kell térnünk a kezdőponthoz, ami – mindennek ellenére – mégis erőt ad” – mondja a kiállítás kurátora, Bán András, aki szerint Suchoža nagyon erős új hangot mutat fel a közép-európai művészeti színtéren.

„Suchoža József legújabb alkotásainak jellemző műfaja az audiovizuális intervenciókat és tárgyi elemeket felhasználó, térértelmezésre épülő installáció, markáns figurális utalásokkal. Az egyes installációk visszatérő darabja a lebegő, mégis alakot formázó esőkabát, amely az élet körforgására, a választásra és a változásra fókuszál. Az alkotó installációi az újfigurális térművészet különleges, erős egzisztenciális aspektussal bíró darabjai, kifejezésmódjuk a neoavantgárd arte povera mozgalmához, a posztminimalizmus és helyspecifikus installációk neokonceptuális stílusához kötődik, hangsúlyozva a teret és a test hiányát” – állapítja meg Suchoža József képi világáról monográfusa, Alena Vrbanová (ne feledkezzünk meg a kiállításhoz Götz Eszter szerkesztésében megjelentetett míves prospektusról sem).
Suchoža Budapesten értő közönségre talált, s reméljük, hogy a Felvidéken is találkozunk a közeljövőben újabb helyspecifikus installációival.