Sokan a várakozás időszakának is nevezik a karácsonyt megelőző négy hetet, a Megváltó születésére való készülődést, ami ma kezdődik, amikor az első gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorúnkon. Kegyelmi időszak ez, az év legszebb négy hete, amikor ideje van az egymásra figyelésnek, a szeretet gyakorlásának, de bizony a tükörbe nézésnek, a „kisböjtnek” is. Várjuk, hívjuk a fényt az életünkbe.
A hagyomány szerint advent a Szent András napjához legközelebb eső vasárnappal kezdődik, ami egyúttal az egyházi év kezdete is. A katolikus egyházban ilyenkor szokás volt – és újabban ismét felélesztették a hagyományt – a hajnali misék, az úgynevezett roráték tartása. A pap ebben az időszakban lila miseruhában prédikál, amely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és az összeszedettséget jelképezi. Kivéve advent harmadik vasárnapját, amikor a liturgikus szín a rózsaszín.
Szokások
Szinte biztosra vehető, hogy nagyszüleink, dédszüleink még böjtöltek is ilyenkor, hiszen a zajos mulatságok kerülése egészen a 20. század közepéig tartotta magát, egy 1661-es nagyszombati zsinati határozat alapján. Ilyenkor nem volt szokás esküvőket sem tartani, helyette az emberek kibékültek haragosaikkal, segítették egymást, amiben csak tudták. Ez volt eleink életében az évnek az a szakasza, amikor a rákészülődésre és az ezzel járó lelki feltöltődésre a legtöbb idejük volt, hiszen a földeken, a kertekben addigra elfogyott a munka, csak a jószágot kellett ellátni.
A szentcsalád járás a katolikus közösségekre volt jellemző. Ilyenkor a hívek minden nap más házhoz visznek egy, a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak, és kisebb szertartásokat mutatnak be körülötte. A népszokás azt idézi fel, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehemben szállást kerestek maguknak.
Adventi koszorú és naptár
Tájainkon alig akad ma már olyan család, ahol ne készítenének adventi koszorút. Ennek hagyománya egy 19. századi német evangélikus lelkészhez köthető, aki még 24 gyertyából készített koszorút. A mai, modern koszorúk többsége fenyőágból készül és a bűnbánatot jelképező három lila színű és egy, az örömöt jelképező rózsaszín gyertya díszíti. Ezt advent harmadik vasárnapján gyújtjuk meg. Az adventi várakozás egyik csodája, hogy hétről hétre egyre több gyertyát gyújtunk meg, amivel növeljük a fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozóknak ad karácsonykor. A négy gyertya a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretetet szimbolizálja.
(Fotó: pixabay.com)
Az adventi naptár keletkezése nagyjából az 1900-as évekhez köthető, amikor egy német édesanya a karácsonyt türelmetlenül váró kisfiát úgy lepte meg, hogy egy kemény papírlapot 24 részre osztott, és mindegyik részre feltűzött egy kis csokoládét. Így a gyermek minden nap megehetett egy csokit. A fiú felnőve sem felejtette el ezt a kedvességet, és kitalálta a huszonnégy ablakos, csokis meglepetést rejtő adventi naptárt. Ma már az adventi naptárak különböző változatban készülnek, sok ügyes kezű édesanya maga varrja, kreálja a kis zsebekkel ellátott, apró meglepetéseket tartalmazó kalendáriumot.
Advent legfontosabb üzenete Juhász Gyula szavaival élve: „Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,/S ne csak így decemberben.”
