Az érsekújvári székhelyű Thain János Múzeum mellett működő Szőgyéni Tájház és Múzeum munkatársai az ünnepkörök kapcsán rendszeresen tartanak kézműves foglalkozást, nemcsak a tájházban, hanem iskolákban, óvodákban egyaránt.
Karácsony alkalmával immár tizedik alkalommal látogatták meg a Zselízi Speciális Alapiskolát, ahol 46 mentálisan és halmozottan sérült, valamint autista gyermek tanul magyar és szlovák nyelvű osztályokban. PaedDr. Eva Šimková igazgatónő meghívására érkezett Svajcer Edina, a szőgyéni tájház vezetője Cserge Beáta nyugalmazott óvónővel együtt a karácsonyváró ünnepségre. A gyerekek kedves műsorral köszöntötték a közelgő ünnepet, jelen voltak a szülők, hozzátartozók, majd szeretetasztal várta a vendégeket, diákokat egyaránt. Végül szüleikkel, tanítóikkal közösen vettek részt a kézműves foglalkozáson, melynek során a szőgyéni foglalkoztatók vezetésével karácsonyi díszt készítettek fahéjból és csillagánizsból.
Szőgyénben a legkisebbeket, az óvoda csoportjait várta a tájház, ahol erre az alkalomra befűtötték a régi tűzhelyet és kedélyes hangulatban készülődtek. A fahéjas karácsonyfadísz elkészítése mellett a karácsonyi ostyasütés fortélyaiba is beavatták a gyerekeket. Rácz Veronika helyi kézműves már évek óta készíti a karácsonyi ostyák minden létező változatát, melynek titkait nagymamájától tanulta.
Bár a műveletet bemutató ostyasütő a kor vívmányait követve már villanyra működik, ám Svajcer Edina elővette a régi ostyasütőt is, amelyben még a tűz és a parázs melegével készült a karácsonyi ostya. Mesélt a gyerekeknek arról is, hogy a karácsonyi ostyasütésnek milyen régi hagyománya van Szőgyénben.
Csongrády Lajos kántortanító 1911-ig bezáróan 38 évig volt a falu főtanítója és a Nagyboldogasszony-templom kántora, aki a községben meghonosította az ostyasütést. Minden esztendőben nagy mennyiséget kellett előállítani, ezért az előkészületek már advent idején megkezdődtek. A mester úr több ezer darabot sütött meg a kántori lakban. Készült egyszerű, vizes, tejes, vajas, még petrezselymes is. Formája kör alakú, vékony, könnyen törhető, de volt csöves, sodrott alakú is. Az ünnep előtti napon, Ádám Éva napján a nagyobb iskolás gyermekek „keszkenyőbe kötött tányérban”minden házhoz elvitték a „mester úr ajándékát”. A vállalkozó diákok legtöbbször futva tették meg a kántori lak és a számukra kijelölt házak közti utat, mert csak így volt lehetőségük arra, hogy minden családhoz eljussanak. Versmondással, kedves szavakkal adták át az ajándékot: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!… Angyalok örömmel a pásztorokhoz mennek… Ökör és szamár reájuk lehelnek, a mester urunktól én vagyok küldve, hogy vennék jó néven a háznak jó népe, mert igen fényes napunk Krisztus jövetele.” Ezt követően átadták az ostyát a háziaknak, akik valamivel mindig megjutalmazták a szorgos küldöncöket. A tányért pedig megtöltötték a „kedves mester úrnak” szánt ajándékkal. Ki-ki lisztet, mákot, diót, babot, borsót, lencsét, túrót, vajat, disznóvágásból maradt kolbászt, szalonnát küldött.
A gyerekek élvezték a régi történetet, szemügyre vették a hosszú nyelű, vasból készült, súlyos ostyasütőt. Buzgón ismételgették a sütéshez való alapanyagokat, hogy otthon elmesélhessék, miből és hogyan készül a karácsonyi ostya. A kóstolás sem maradt el, hálából pedig karácsonyi énekekkel köszönték meg a kedves vendéglátást.
