Portálunkon, kedden megírtuk, hogy két felvidéki, csallóközi fiatal Brüsszelben járt, és petíciókat adtak be, különböző témában. Orosz Örs a vereknyei veszélyes hulladéklerakattal foglalkozott, hiszen a hulladéklerakat, amely a Csallóköz vízkészletét veszélyezteti – ahol a felvidéki magyarság jelentős része él –, közép-európai méretű környezetvédelmi katasztrófával fenyeget.
Méry János pedig az Európa nyugati és keleti felében alkalmazott kettős élelmiszer- és termékminőséget kifogásolta petíciójában, ráadásul beadványát még azelőtt terjesztette az Európai Parlament elé, mielőtt a visegrádi országok megbízásából Robert Fico szlovák kormányfő és az Európai Unió foglalkozott volna a témával.
A petíció lényege, hogy különböző tanulmányok bizonyítják, hogy az Európa nyugati és keleti felében forgalmazott ugyanazon termékek minősége különböző, mégpedig olyan mértékben, hogy a 2004 után csatlakozott országokban ezek a termékek rosszabb minőségűek, illetve más összetételűek. Most az ő felszólalását közöljük teljes terjedelemben:
Tisztelt Elnök asszony, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A téma, amelyről beszélünk, évek óta jelen van a sajtóban. Felvidéken élő szlovákiai magyarként magam is találkoztam vele személyesen is. Több éve, évente veszek részt baráti látogatásokon Dél-Tirolban, és történt olyan, hogy a Felvidéken, vagy a Csonka Magyarországon vásárolt, néven nem nevezett csokoládét, kekszet vittem magammal az ott töltött időre. Az egyik alkalommal az ottani ismerősöm kínált meg egy ugyanolyan márkájú termékkel és nevetve állapítottuk meg, hogy én is ugyanilyet hoztam magammal. A kóstolás után aztán meglepődve tapasztaltuk, hogy a két – egyébként ugyanolyan márkájú keksz, teljesen más ízű: pontosabban, hogy az otthonról hozott jóval íztelenebb. Itt kezdődött a gyanakodásom.
Hazaérkezve több barátom és ismerősöm is hasonló tapasztalatról számolt be. Egy kis bíztatás hatására megírtuk a petíciót, hogy felhívjam a figyelmet erre a problémára. Ez volt az első hivatalos jelzés az Európai Parlamentben erről a témáról.
Fontos elmondani azt is, hogy nem csak az egyes élelmiszerek minőségében van különbség Nyugat- és Kelet-Európában, hanem az illatszerek, mosóporok, sőt a ruházat és más használati tárgyak minőségében is. Ez pedig felháborító és megengedhetetlen.
Természetesen jó, hogy azóta a miniszterelnökök szintjén és Juncker bizottsági elnök szintjén is felmerült a probléma. De továbbra is fontosnak tartom, hogy az EU megregulázza a gyártókat.
Mert itt nem csupán valami véletlenről van szó. Mert miről is beszélünk Tisztelt Hölgyeim és Uraim? Arról, hogy egy cég, két különböző Európai Uniós tagállamban, ugyanazt a terméket más és más módon, más alapanyagokból, más összetételben, egy szóval rosszabb minőségben gyártja. Ezt nem lehet úgy kezelni, hogy hoppá, véletlen volt, bocsi. Erre az adott cég készül, hiszen erre a gyártásra rendezkedett be. Hogy pontosan fogalmazzunk:egy amúgy is óriási profittal működő cég, abból szerez extra bevételt, hogy eleve arra rendezkedik be egy később csatlakozott uniós tagországban, hogy átverje annak lakóit azzal, hogy szándékosan rosszabb minőségű terméket állít elő. Az nem lehet, hogy a multinacionális cégek ilyen elfogadhatatlan módon másodrangú állampolgárként kezeljék Felvidék magyar és szlovák állampolgárait, de az egyik 2004-ben és azóta társult tagállamok állampolgárait sem.
Hogy az Európai Bizottság a petícióm beadása óta foglalkozik az üggyel, jelzi a probléma komolyságát. Az ígéret viszont, hogy 1 millió eurót különít el a probléma kivizsgálására, önmagában nagyon kevés. Ki felügyeli ezt? Mik lesznek a folyamatok? Kiket ellenőriznek majd és hogyan? Mi lesz a megoldás? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések felmerülése végett azt kérem, hogy a Petíciós Bizottság hagyja nyitva a petíciót, kísérje figyelemmel a fejleményeket, s próbáljuk meg közösen elérni, hogy javulás álljon be a kérdésben.
