A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) való készülődés jegyében a pozsonyi magyar katolikus közösség beszélgetést szervezett dr. Fábry Kornél atyával, a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkárával a Pozsonyi Magyar Intézetben.
Az eddigi előkészületekről már beszámoltunk, ezúttal a kongresszusok történetét ismerhetik meg, a következőkben pedig a 2020-as kongresszus célkitűzéseit ismertetjük.
Az előadáson az atya először a NEK történetének legfőbb állomásait ismertette a jelenlévőkkel. Mint mondta, az eucharisztikus kongresszusok kezdeményezője egy dél-franciaországi asszony, Emilia Tamisier volt, aki úgy érezte, hogy a francia társadalomra is ráfér egy kis megújulás, ezért eleinte zarándoklatokat szervezett az Eucharisztia jegyében, első alkalommal 1874 júniusában Avignonba. A következő évben már ötvenezer hívő és öt püspök vett részt a zarándoklaton. A sikeren felbuzdulva a francia eucharisztikus mozgalom vezetői elhatározták, hogy a zarándoklatot minden évben megtartják, és külön kongresszussal zárják le. Így került sor 1875 szeptemberében az első nemzeti eucharisztikus kongresszusra Faverney-ben. A kedvezőtlen légkör miatt azután csak 1881-ben tartottak újra ilyen kongresszust az észak-franciaországi Lille-ben, ez a háromnapos ünnepség nagyjából úgy zajlott le, mint a későbbi kongresszusok – a szentmisékkel, szentségimádással és elmélkedéssel töltött napokat körmenet koronázta.
Az áttörésnek az 1893-as Jeruzsálemben tartott eucharisztikus kongresszus számított, s nemcsak a helyszín miatt, addig ugyanis jobbára Franciaországban vagy francia nyelvterületen zajlottak az eucharisztikus kongresszusok, hanem azért is, mert oda már maga a pápa küldött pápai követet elnökül. 1905-ben pedig már személyesen X. Piusz pápa volt a házigazdája Rómában a nemzetközi kongresszusnak. Ezt kisebb-nagyobb megszakításokkal – többek közt az első világháborút követő feszült helyzet miatt – aztán további kongresszusok követték, kezdetben szinte évente tartottak eucharisztikus kongresszusokat, a magyar hívők számára azonban az 1938-ban Budapesten megrendezésre kerülő kongresszus bírt óriási jelentőséggel. Magyarország akkor a Fülöp-szigeteki Manilától vette át a stafétát. Ezt tíz évvel megelőzően az országban egy nagy nemzeti kongresszust is tartottak, amelyen körülbelül kétszázezren vettek részt, és az akkori katolikus vezetés úgy gondolta, hogy Szent István király halálának 900. évfordulójára éppen alkalmas lesz Magyarország arra, hogy megszervezze a nemzetközi eucharisztikus kongresszust.
A kongresszus jelszava „Eucharistia vinculum caritatis”, azaz az „Eucharisztia a szeretet köteléke” volt, a himnusza pedig: Győzelemről énekeljen Napkelet és Napnyugat.
„Ha belegondolunk, hogy milyen történelmi környezetben énekelték ezt, akkor egészen más jelentést kap. Hiszen 1939-ben kitör a második világháború, ez tehát az utolsó nagy békés esemény, egyfajta békekiáltás is volt” – fogalmazott az atya hozzáfűzve, nem véletlenül vettek részt rajta félmillión, és ötvenezren érkeztek külföldről úgy, hogy Hitler már nem engedte az osztrákoknak és a németeknek, hogy részt vegyenek rajta. Az előadás során korabeli felvételeken láthattuk, miként is zajlottak az 1938-as budapesti NEK eseményei, az egyik érdekesség például, hogy a Hősök terén felállított oltár előtt még – a Vatikáni Zsinat előtt járunk – latinul és háttal miséztek.
