Esterházy János méltán lehetne bármely felvidéki magyar ember példaképe. Népéért, az 1938-ban vissza nem csatolt zoboralji magyarságért dolgozott, sokszor embertelen körülmények között, sokszor testi épségét is veszélyeztetve, hiszen a németbarát szlovák hatalom nem nézte jó szemmel humanizmusát.
Szerepéről több kötet napvilágot látott, de olyan korról és személyiségről van szó, amelyről a kutatóknak még mindig sikerül új eredményeket felmutatniuk. „Egy közép-európai mártír – gróf Esterházy János” címmel új kötet készül, melyben cseh, lengyel, magyar, szlovák történészek, és a mártírhalált halt grófra emlékezők írásait rendezi sajtó alá Zombori István egyháztörténész. A szerkesztőt a Kossuth Rádió munkatársa Tráser László faggatta. A beszélgetést a Határok nélkül január negyedikei adásában hallhatta a közönség.
Kitartásért halál
Szeretnénk megjelentetni egy könyvet Esterházy Jánosról, akit a második világháború alatti kitartásáért halálra ítéltek – nyilatkozta Zombori István. Esterházy János „mindvégig Szlovákiában maradt, és az ottani magyarságot képviselte. Ő volt az, aki az 1940-es évek elején, a németek által patronált szlovák parlamentben, egyedüliként nem volt hajlandó a zsidóüldözést megszavazni. Ennek ellenére az 1945-ben létrejövő Csehszlovákia őt háborús bűnösként bíróság elé állította. Halálra szerette volna ítélni, de a rengeteg zsidó, akit megmentett, a rengeteg szlovák, akikkel tisztességesen viselkedett, olyannyira körülvették őt, hogy nem mertek egy ilyen pörbe belevágni” – mondta el Zombori István. Majd hozzátette, mivel nem merték elítélni a politikust a csehszlovákok, átadták őt a szovjeteknek, mint háborús bűnöst.
Esterházy Jánost a szovjetek „elvitték és a ljubljankai börtönben tartották egy évig, majd pedig kényszermunkára ítélték és lágerben dolgozott. 1949-ben a csehszlovák hatóságok elég erősnek érezték magukat,” hogy hazahozzák – ismertette a történteket a Kossuth Rádió hallgatóival az egyháztörténész. A halálos ítéletet később életfogytiglanira enyhítették. Esterházy János több politikai börtönt megjárt, 1957. márciusában halt meg a börtönben elszenvedett nehéz sors és üldöztetés miatt kialakult betegségek következtében.
Egy közép-európai mártír
Zombori István a beszélgetésben kiemelte: annak ellenére, hogy a rendszerváltás után Csehszlovákiában sorra rehabilitálták a politikai elítélteket, Esterházy Jánost a mai napig nem rehabilitálták. „Lánya, Esterházy Alíz mindent elkövetett, hogy apja emlékét tisztára mossa. Azt tudták nagy nehezen elérni, hogy végre a csehek kiadták a hamvait. Ekkor jött a probléma: az önálló Szlovákia nem volt hajlandó engedélyezni, hogy a hamvait eltemessék.” Erre csak 2017. szeptember 16-án került sor a Nyitra melletti Alsóbodokon, az ott megépített Szent Kereszt felmagasztalása kápolnában.
„Az ő édesanyja lengyel volt. Esterházy tehát félig lengyel, félig magyar volt, aki Csehszlovákiában élt és működött. Ezért mi a könyvünknek, amit most készítünk, azt a címet adjuk, hogy Egy közép-európai mártír – gróf Esterházy János” – mondta el Zombori István. Majd hozzátette, olyanok írásai szerepelnek a kiadványban, akik Esterházy Jánossal raboskodtak, akik visszaemlékező írásokban írnak róla.
Ma is érvényben lévő határozat
A riporter felvetésére, mely szerint elkeserítő, hogy hatvan évvel a mártír halála után sikerült csak eltemetni a grófot, Zombori kifejtette: „a legelkeserítőbb, hogy a hajdani csehszlovák parlamenti határozatot, amely ezeket az embereket háborús bűnösnek nyilvánította, az 1990 utáni Csehszlovákia, és az 1993-ban, a szétválást követően létrejött Szlovákia és Csehország továbbra is érvényben tartja.” Az egyházjogász szerint ennek gazdasági okai is vannak, hiszen a háború után „a több ezer magyar mellett, mintegy hárommillió szudétanémetet zavartak el, költöztettek ki az országból, akiknek ott maradt a teljes vagyona.”
Ha elismernék, hogy ezek az emberek – gyerekek, asszonyok – ártatlanok voltak, kártérítést kellene fizetni az ottmaradt vagyonért. Zombori István azt is kiemelte: bocsánatot kellene kérni ezektől az emberektől, hiszen „az akkori törvények alapján, az akkori ország szovjet nyomásra, de mégiscsak elkövette a törvénytelenséget.”
