Anna Záborská nézetei 2004-ben még sok európai parlamenti képviselőt megleptek, ma már nagy tiszteletnek örvend azért, hogy az évek múlása és a politikai helyzet változásai közepette hűen kitart az elvei mellett, vélekedett a TABLET.TV vitaműsorában a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) parlamenti képviselője.
Az önálló Szlovákia 25 éves fennállásának az egyik meghatározó határköve volt, amikor az ország belépett az Európai Unióba, s ezzel együtt tagjává vált az unió intézményrendszerének. Anna Záborská az első, 2004-es szlovákiai európai parlamenti választások óta képviseli Szlovákiát Brüsszelben. „Egészen pontosan négyen vagyunk az EP-ben a kezdetektől, Mikolášik, Beňová, Maňka és én” – állapította meg Záborská.
A képviselő elismerte, hogy az EP más országokból származó képviselőinek véleménye a munkáját illetően sokat változott, előrelépés tapasztalható sok olyan komoly témában, mint a családpolitika, vagy a szociális kérdések tárgyköre.
Az idegenekről jobban gondoskodunk, mint a saját polgárainkról
„Ami engem külön örömmel tölt el, az az európai szociális pillér előtérbe kerülése, melyben részben közrejátszott a migránsválság kialakulása is. A migránsok részére a menekültügyi törvény írja elő a gondoskodást, azt, hogy milyen ruházatot, lakhatást és étkezést, valamint mennyi zsebpénzt kapjanak. Ugyanakkor Európa több országában az átlagember még ezeket a minimális standardokat sem kapja meg” – hívta fel a figyelmet a képviselő.
Megoldást jelenthet a standardok uniós szintű egységesítése, azért, hogy ne történhessen meg az, hogy az idegenekről jobban gondoskodunk, mint a saját polgárainkról. „Főleg amikor a társadalom ilyen vegyes összetételűvé válik, akkor a szociális jogok minimális standardját az uniónak kellene megállapítania. Vagyis el kell érni, hogy minden ember úgy élhessen, hogy tiszteletben tartják az emberi méltóságát, függetlenül attól, hogy Kelet- vagy Nyugat-Európából, Afrikából, vagy éppen a Közel-Keletről származik” – magyarázta Záborská.
Szabadság, család, hűség, élet és házasság
„Sok minden megváltozott az első öt év után. A régi tagországok képviselői tisztelik azokat, akik konzisztens nézeteket képviselnek. Az nem fundamentalizmus, hanem a kereszténységből fakadó életfelfogás” – szögezte le, hozzátéve: „Rájöttem, hogy hasonló nézeteket vall sok olyan kollégám, akik nem keresztények. Fontos számukra a szabadság, a család, a hűség, az élet és a házasság. A mások véleményének tiszteletben tartása sokkal inkább jellemző Nyugat-Európára. Megbecsülik, ha valaki kommunista, baloldali, avagy kereszténydemokrata, ám következetes a nézeteiben. Engem ma már senki nem próbál meg kritizálni, vagy megváltoztatni, azonban a kezdetekre nem ez volt a jellemző”.
Konzervatívabb lett az Európai Parlament
A képviselőnő szerint az Európai Parlament ma főleg a család vonatkozásában konzervatívabb, mint amilyen 2004-ben volt. „Már a migránsválság előtt hangsúlyeltolódás volt tapasztalható a családot illetően. Az uniós társadalom kezdetben úgy vélte, hogy nem fogja a család kérdését boncolgatni, legalábbis ez volt az én tapasztalatom. Inkább részletekben kezelték a családot, kiragadva a férfiak, a nők, a gyerekek, az idősek kérdéskörét az egészből” – mondta Záborská, megállapítva, hogy a családbarát politika sem volt egységes. „Az új tagállamok csatlakozását követően a család témaköre hangsúlyossá vált, s mára a családi és munkahelyi élet összehangolásának a szükségességét egyetlen európai politikus sem vonja kétségbe” – hangsúlyozta.
A teljes családok megtartása a cél
A képviselő nem vonja kétségbe a családok minden egyes típusa támogatásának szükségességét, azonban kitart azon álláspontja mellett, hogy a társadalom szempontjából a legértékesebb, ahol jelen van mind a két szülő és a gyerekek. „Az ideális családtípust úgy kell megválasztani, hogy az leginkább elősegítse a társadalmat, s a törvényalkotást is ebbe az irányba kell terelnünk. Természetesen figyelembe kell vennünk más lehetőségeket is. Például Nagy-Britanniában sokáig a gyereküket egyedül nevelő anyákat támogatták, majd idővel rájöttek, hogy ez milyen gondot okoz, ezért elkezdték a teljes családok támogatásának bevezetését is” – fejtette ki Záborská.
Szálka vagyunk az unió szemében
A képviselőnő az anyasági szabadságra vonatkozólag megpróbált egy egységes minimális standardot elfogadtatni az EP-vel, azonban ez ügyben nem sikerült konszenzusra jutni. „Úgy gondolom, hogy az anyasági szabadságról már nem fogunk beszélni. Az a tény, hogy Szlovákia és azok a további tagállamok, melyekben hosszú az anyasági szabadság, némileg szálkát jelentenek az unió szemében. Az a tendencia, hogy a nők minél előbb visszakerüljenek a munkafolyamatba” – állapította meg Záborská, hozzátéve, hogy nem veszik figyelembe a gyermekek érdekeit „Inkább azon családok feltételein javíthatnánk, melyek úgy döntenek, hogy három évig fognak gondoskodni a gyerekükről” – mondta.
Az Európai Parlament 2017-ben
Záborská elmondta, hogy az Európai Parlament figyelmét 2017-ben elsősorban a brexit, a migránsválság és az unió további integrációs törekvései kötötték le. „A folyamat lelassult, mostanra keveset beszélnek Juncker úr terveiről, az unió állapotáról szóló szeptemberi beszámolójában még ő is az államok közti egyenlőséget és szolidaritást emelte ki” – mondta.
Szlovákia szomszédjairól
A szomszédos országok helyzetét értékelve elmondta, hogy Lengyelország éles bírálatok kereszttüzébe került, Csehország egy komplikált választási időszak után van, míg Ausztriában a néppárti Sebastian Kurz kormányában ott van a radikális Osztrák Szabadságpárt.
Ausztriát mostanáig vegyes, bal-jobb kormány vezette, azonban az ország vezetése eltolódik a jobboldal irányába. „Azért, mert a választók ilyen változást akartak” – mondta Záborská, aki szerint a szabadságpárt vezetője, Christian Strache más, mint a néhai Haider volt, kevésbé expresszív alkat, jobban megfontolja, hogy mit mond. „A kereszténydemokraták vezette kormányban tudatosítja Ausztria iránti felelősségét, számára óriási fegyvertény, hogy része a kormánynak” – vélekedett az osztrák belpolitikai helyzetről a képviselőnő.
Sokkal áttekinthetetlenebb a helyzet Csehországban, ahol az Andrej Babiš (ANO) vezette kormánynak nincs meg a parlamenti többsége. „Az ANO nem egy standard politikai párt. Az egy sikeres üzletember pártja, melynek kérdéses az értékrendje. Ehhez nagyon nehezen lehet partnereket találni” – nyilatkozott a csehországi helyzettel kapcsolatban Záborská.
Magyarország és Lengyelország vonatkozásában az unió elfogult, a lengyelek láthatóan nagyobb gondokkal küzdenek. „Óriási fenntartások vannak az Orbán-kormánnyal szemben is. A különbség abban van, hogy ő eljön Brüsszelbe és megvitatja a problémákat. Megkérdezi, mi az, amit felrónak neki, s ígéretet tesz a változásokra. Lehet, hogy nem pont olyan változásokat eszközöl, amilyenekre az EU gondolt, de tett bizonyos előrelépéseket” – hívta fel a figyelmet Záborská.
„Lengyelország viszonylatában hiányzik a párbeszéd, mind a belpolitikában, mind az unió vonatkozásában. Nem szerencsés, hogy a gondokat már a kezdetektől az EP kezdte feszegetni. Ezt a szocialisták és bizonyos civil szerveződések kezdeményezték Brüsszelben” – fejtette ki Záborská.
A képviselői fizetésekről
Végezetül Andrej Dankonak, a parlament elnökének felvetésére is reagált, miszerint az Európai Parlament képviselőinek a szlovákiai viszonyokhoz mérten magas javadalmazását meg kell adóztatni. „Meg kell várni, hogy mit is akar pontosan Danko úr, hiszen a szlovákiai európai parlamenti képviselőket európai pénzből, uniós jogszabály alapján fizetik” – mondta.
„Az első választási ciklusban minden tagország dönthetett, hogy a képviselői számára az Európai Bizottság által javasoltak szerinti, vagy a tagállami szinten szokványos javadalmazást választja. Akkor Szlovákia úgy döntött, hogy a nemzeti finanszírozásról áttér az unió szerinti javadalmazásra. Például az olaszok ezt a saját költségvetésükből finanszírozzák” – zárta le a kérdést Záborská.
(Teraz.sk/Felvidék.ma)
