Úgy tűnik, véget ért a hetekig tartó kálvária azon a hat csallóközi településen, ahol december közepétől tilos volt a vezetékes víz fogyasztása, mert atrazinszennyeződést találtak benne. Február 2-tól a sárosfaiak is fellélegezhetnek, hiszen megérkezett a hivatalos értesítés arról, a víz ismét tiszta és iható.
„Tegnap hirdettük ki a hangosbemondón, hogy újra iható a vezetékes víz és szórólapokat is széthordattunk erről a községben. Tehát már a lajtos kocsi sem jár majd a faluba” – újságolta örömmel portálunknak Földváry Terézia, Sárosfa polgármestere, aki szerint az emberek türelmesen viselték az elmúlt hetek nehézségeit.
Gellében és Lúcson január 24-től, Csallóköznádasdon, Dercsikán és Bakán pedig már január 9-e óta iható újra a csapvíz. Legutoljára a sárosfai kútnál szerelték fel az új szénszűrőt és a napokban helyezték próbaüzembe. A friss vízminták szerencsére már itt sem mutattak ki szennyeződést, ezért a Dunaszerdahelyi Regionális Közegészségügyi Hivatal kiadta a határozatot, amellyel újra ihatóvá nyilvánította a vizet.
A polgármester megjegyezte, bár ezzel az egyik probléma megoldódott, a másik, vagyis a szennyeződés forrásának az eredete még hátra van. Tudomása szerint az SaS törvényt készít elő a Csallóköz vízvédelméről, ami pozitív fejlemény. Üdvözli azt is, hogy 2021-től kötelezővé akarják tenni a csatornahálózathoz való kapcsolódást.
A vezetékes vízhez való csatlakozás is szóba került, mivel Sárosfán a lakosság nagy része még mindig saját kútból nyeri a vizet. Pedig a vízvezetékhez való csatlakozás nem kerülne túl sokba, hiszen csak a kerítéstől kellene behúzni az udvarba. A vízakna nagyjából 250-300 euróba kerül, a vízóra felszereléséért 50 eurós illetéket kell fizetni, amihez jön még maga a csővezeték. Nagyjából 350 euróból meg lehet oldani a vezetékhez való kapcsolódást, jegyzi meg Földváry Terézia, aki szerint a saját kútról való vízfogyasztásnál is vannak költségek, elsősorban villanyfogyasztás, de a vízpumpa is bármikor felmondhatja a szolgálatot.
Az elmúlt hetek történései, remélhetőleg, nem múltak el nyomtalanul az itt élő emberekben és mindazokban, akik felelősséget éreznek a csallóközi ivóvízkincs megőrzésében. Talán ez volt az első figyelmeztetés, hogy ideje változtatni a környezetünkhöz és a természethez való hozzáállásunkon. Vigyáznunk kell arra, mit engedünk ki a lefolyón vagy a kéményen, mert a sok rosszat csőstül kaphatjuk vissza.
