Február 12-13-án Pozsonyban vendégszerepel a Magyar Állami Operaház két nagyszabású produkciója, aminek köszönhetően február 12-én Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját, február 13-án pedig Lehár Ferenc A víg özvegy című balett-előadását láthatja a pozsonyi és Pozsony környéki művészetet kedvelő közönség. Ezt megelőzően további két hazai helyszínen, Kassán és Érsekújvárott is bemutatta a társulat a szóban forgó két darabot.
Már jóval a Kárpát-Haza Opera Túra felvidéki előadásait megelőzően heves vita bontakozott ki a közösségi hálón az előadás-sorozat kapcsán, elsősorban a Hunyadi László opera bemutatóját propagáló plakátok miatt, amelyek két nyelven – magyarul és szlovákul – hirdették az előadást. Ami nem is lett volna baj, hiszen a zene nyelve nemzetközi, egyformán élvezetes az angol, a német, a magyar és a szlovák ajkú hallgató-néző számára.
A gondot az okozta, hogy a plakát készítői a szlovák nyelvű szövegváltozatban Ladislav Huňadyként hirdették törökverő Hunyadi Jánosunk jobb sorsra érdemes fiát, I. Mátyás királyunk testvérbátyját, a magyar történelem egyik legendásan sokat emlegetett alakját. S igaz ugyan, hogy Hunyadi Lászlót horvát-dalmát bánként Ladislav Hunjadiként is szokta emlegetni a horvát történelem, a Ladislav Huňady megnevezés neuralgikus pontja a felvidéki magyarnak – nem indokolatlanul –, és sokaknál bizony ki is verte a biztosítékot.
Bár nem célom e helyütt az indulatokat tovább szítani, annyit azért mindenképpen érdemes az ügy kapcsán megjegyezni, hogy ez esetben is érvényes, kevesebb szervilisséggel többre mehettünk volna… Nem valószínű ugyanis, hogy a László Hunyadi alakú szlovák fordítás mellett kevésbé lett volna kapható a darabra a szlovák műértő közönség.
De térjünk vissza magához az operához! Amint azt a beharangozóban is olvashattuk, Erkel Ferenc 1844-ben, a reformkor tetőpontján komponálta hazafias operáját, a Hunyadi Lászlót, amely a magyar történelem egyik zűrzavaros periódusára, a nándorfehérvári diadalt követő napokra koncentrál. A Hunyadiak korában játszódó mű hőse azonban nem a híres törökverő, Hunyadi János vagy a későbbi Mátyás király, hanem a vérpadra lépő fiatal lovag, László.
Erkel Hunyadi Lászlóját, amelynek eredeti szövegkönyvét Egressy Béni írta, 1844. január 27-én mutatták be, és az ősbemutató minden addiginál nagyobb sikert aratott. Négy évvel az 1848-as forradalom előtt nem véletlenül harsant fel óriási tapsvihar a „Meghalt a cselszövő” kezdetű kórusmű elhangzása után az első felvonás végén. A premier után Erkel még tovább alakította az operát, a mű nyitánya is csak a következő években készült el.
Mivel a későbbiekben a közönség elfordult a darabtól, 1935-ben felújították azt, a zenét Radnai Miklós, a dramaturgiai és a szcenikai megoldásokat Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán dolgozta át. Céljuk elsősorban a mű tömörítése, a színhelyek összevonása, valamint a történések hangsúlyait erősítő dramaturgiai módosítások voltak. A mű ezt követően folyamatosan repertoáron volt.
A Magyar Állami Operaház 2012-ben mutatta be új rendezésben a Hunyadi Lászlót, amit a vélemények alapján a kortárs nézők lelkesen fogadta, mivel áthallásokat tartalmazott saját koruk politikai viszonyaira. A Hunyadi László megkülönböztetett szerepet tölt be a 19. század nemzeti operái között. Egyrészt mert zenéjének magyar aurája van, másrészt azért is, mert illik rá a „tragédia dalban elbeszélve” megfogalmazás.
„Utoljára 2000-ben, a millenniumi évben járt a Magyar Állami Operaház társulata Pozsonyban, a színházban akkor a Bánk Bán hangzott el egyetlen alkalommal. Nem azt tervezzük, hogy ilyen ritkán térünk vissza ide, hiszen 18 évente visszatérni nem elegendő a kapcsolattartásra” – mondta az előadás megkezdése előtt Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatója. Mint kifejtette, szeretnék szorosabbra fűzni az együttműködést a Szlovák Nemzeti Színházzal, ezért idén júniusban elhozzák Pozsonyba a Bartók Tánc Triptichont, majd szeptember 27-én és 28-án Janáček: Jenufa című operáját és Kodály Székelyfonóját játsszák el a színházban.
Talán a plakátok és a műsorfüzet Ladislav Huňadyja okozta keserű szájízt igyekezett kicsit enyhíteni, hogy az operaelőadás megkezdése előtt a Kossuth-díjas Medveczky Ádám által vezényelt zenekar az Operaház első főigazgatójának, Erkel Ferencnek egy másik, mindnyájunk által jól ismert zeneművével: a Magyar Himnusszal indított.
A Hunyadi László mesteropera Pozsonyban is nagy sikert aratott. A főbb szerepeket alakító Szappanos Tibor nagyváradi születésű tenorista, Rácz István operaénekes, Rálik Szilvia szopránénekes, akinek kiváló alakításait a Cseh és a Szlovák Nemzeti Színház vendégművészeként is láthatta-hallhatta a hazai közönség.
Továbbá a címszerepet alakító erdélyi származású Kossuth-díjas tenorista, Kiss B. Atilla, illetve Kálnay Zsófia és Kelemen Zoltán operaénekesek és a világszerte ismert és elismert Miklósa Erika koloratúrszoprán remekeltek a színpadon, amit a közönség az előadás végén állótapssal jutalmazott.
A Hunyadi László monumentális bemutatója a Kárpát-Haza Opera Túra előző állomásaihoz hasonlóan a Felvidéken sem hagyományos kőszínházi helyszínen zajlott, konkréten Pozsonyban az Incheba Expo Arénában, azaz egy kiállítási csarnokban, aminek az oka nyilvánvalóan az volt, hogy a szervezők szerették volna minél több résztvevőhöz eljuttatni a darabot.
Amint azt a társulat sajtóközleményében olvashattuk, „szeretnék a kint élő magyar emberekben tudatosítani és megerősíteni az érzést, hogy az őket felvállaló és erősítő anyaország ott áll mögöttük”.
Jómagam bevallom, idegenkedtem a helyszíntől, s bár igaz, hogy a művészi élmény nagyobbrészt a művészek teljesítményén múlik, mégis úgy gondolom, a körülmények sem elhanyagolhatók. A hangosításban kellemesen csalódtam, a hatalmas hodály ellenére, kiválóan hangzott az opera, a csodálatos hangok nem vesztek el a teremben. Mégis úgy vélem, az opera műfajához nem illik ez a küllemében nem igazán tetszetős helyszín, a Hunyadi Lászlóhoz a kiállítási csarnoktól jóval patinásabb épület dukálna.
De hát, ízlések és pofonok különbözők, vagy egy másik frázissal élve akár azt is mondhatnánk: a cél szentesíti az eszközt. És a csodás előadóművészek által nyújtott lenyűgöző produkció a hozzám hasonló régimódi műélvezőkkel is elfeledtette egy-egy pillanatra, hogy nem kőszínházban ülnek. Mindent összevetve, aki rászánta ezt az estét, minden bizonnyal nem bánta meg, remek előadást hallhatott-láthatott Pozsonyban.
