Bár egy faluban lakunk, mégis alig tudunk időpontot egyeztetni. Az elmúlt évben mindössze pár napot töltött idehaza, állandóan úton van. Németország, Budapest, Besztercebánya, Zsolna, a Magas-Tátra, Besztercebánya és Balogfala között ingázik, koncertjeinek se szeri, se száma.
Egy késő szombat esti órán találkozunk, de kétszer is hívják beszélgetés közben, időpontot egyeztetve. Botos Béla Bumbit, akit éppen kínai turnéja után értünk el, két alkalommal is jelölték már Harmónia-díjra az ifjúsági kategóriában.
Prímás és brácsás – ez utóbbi hangszeren folytatja tanulmányait a Besztercebányai Művészeti Akadémián, de ha kell, előveszi a hegedűjét is, s azon kevesek közé tartozik, akiknek nem okoz gondot egy klasszikus cigányzenekar felállítása. „Apám, aki nagybőgőn játszik, a legbiztosabb pont a zenekarban, s amíg nagyapám élt, ő volt a brácsás” – mondja Béla, akit mostanában a kálosai Molnár Géza helyettesít.
Cimbalmon a balassagyarmati Kardos János játszik, s ha kell, mindig akad klarinétos is. „Más kérdés, hogy manapság már ritkán van szükség klasszikus cigányzenekarra. Azt hiszik, ha van egy hegedű és egy brácsa, az bőven elég, találkoztam az utóbbi időben cigányzenekarban harmonikával és zongorával is – teszi hozzá Béla, aki felháborítónak tartja, hogy így megalázzák a klasszikus cigányzenét. A napokban mondtak le egy koncertet, mert csak ő kellett volna és az édesapja, s a klarinétos és cimbalmos helyett egy zongoristát javasoltak, mert az úgymond éppen kéznél volt.
Béla az idén végzi a besztercebányai Művészeti Akadémia harmadik évfolyamát, mire ezek a sorok megjelennek, már túl van a félévi vizsgákon. Igaz, az egyetemen egyre kevesebbet látják, a naptára ugyanis zsúfolásig van koncertekkel, s bizony, nagyon sokszor kell nemet mondania egy-egy meghívásra. „Jelenleg Besztercebányán lakom, de könnyen lehet, hogy felköltözöm Pozsonyba, onnan egyszerűbb lesz szervezni az életemet” – morfondírozik az ifjú elfoglalt muzsikus, aki a saját cigányzenekarával mutatkozott be a tavalyi sajógömöri Czinka Panna Fesztiválon is. Ugyancsak ők szervezték már harmadik alkalommal a balogfalai nótaestet, amely egyre népszerűbb a régióban és neves nótaénekesek is a vendégeik, 2016-ban például Rigó Mónika volt a diszvendég, aki nem mellesleg Béla unokanővére.
„A nótaesten mindig teret adunk a helyi és a régiós tehetségeknek is, de természetesen sztárvendégeket ugyancsak meghívunk. Sok segítséget kapunk a helyi Fürtöcskék Asszonykórustól, amelynek édesanyám is az oszlopos tagja” – meséli Béla, aki nyáron Németországban vett részt egy mesterkurzuson (s ahová az idén is visszavárják), míg a sajórédei (Rejdová) kurzuson már ő maga is tapasztalt tanárnak számít. Tavalyelőtt bekerült a Dobrá muzika együttesbe, amelynek köszönhetően nagyon sok koncerten vehetett részt Szlovákia-szerte. Az együttes két évig közös projekt keretében mutatkozott be a La Gioa énekegyüttessel, a sikert bárhol az országban borítékolni lehetett. Advent idején sok-sok karácsonyi koncerten mutatkozott be a Dobrá muzikával és egy zsolnai kórussal közösen. A Lasperanza vonóskvartett tagjaként különleges öt koncerten szerepelhetett két amerikai színes bőrű énekessztárral, Natascha Wright-tal és Alfred MacCrary-vel, akik annak idején Michael Jacksonnal és Whitney Houstonnal is énekeltek együtt. Természetesen advent lévén elsősorban gospellek kerültek terítékre, de elhangzott az Ave Maria, a My Way és a Halleluja is. Az ősz egyik csúcspontja a gyetvai jeles cigányzenész, Rinaldo Oláh emlékére kiadott CD volt, amelynek december másodikán volt a bemutatója Gyetván teltház előtt.
Az év utolsó napjait Béla Kínában töltötte egy alkalmi zenekarral, – amelyet Juraj Čižmarovič Kölnben élő és dolgozó karmester vezetett. A társaság pozsonyi és besztercebányai zenészekből verbuválódott, és heten voltak brácsások. „Fantasztikus élmény volt, de nem biztos, hogy még egyszer belevágnék”, – mondja Béla, aki társaival együtt a két hét alatt 13 koncertet abszolvált, úgy, hogy közben több mint tizezer kilométert utaztak. Többnyire repülőn, de volt amikor gyorsvasúttal, amely 300 kilométeres sebességgel száguldott. Kínában a karácsonyt megünneplik, de az új évet nem, az ugyanis náluk 2018 február 16-án kezdődik, akkor lépnek át a Kakas évéből a Kutyáéba.
„Az első héten pár kilót lefogytam, ugyanis nem volt könnyű hozzászokni az ottani kajákhoz” – emlékszik vissza kínai útjára Béla, aki nehezen emésztette meg a csípős ételeket, és azt, hogy a kínaiak a rizst is rizzsel eszik. Bár Sanghaj és Hongkong ultramodern, sok a szemét és nagy a szmog, így sokszor nekik is védőmaszkot kellett viselniük. „Az utóbbi időben a világháló révén sokkal nyitottabbak a külföldiek felé, sok helyen mégis elcsodálkoztak rajtunk, és nem egyszer lelkesen fényképezkedtek velünk” – mondja Béla.
„Érdeklődőkből nem volt hiány, de meglehetősen hűvösen fogadták a számukra szokatlan zenei világot” – értékeli Béla a koncerteket, a két kínai ráadásszám viszont mindenért kárpótolta őket, amelyet állva, ovációval fogadtak.
Még javában társalgunk a szombat esti éjszakában, amikor Zsolnáról hívja a SĽUK zeneszerzője, Stano Palúch, és arra kéri, vegyen részt egy lemez anyagának feljátszásában. „Megnézem a naptáramat, s amennyiben nem lesz semmi különös azon a két napon, akkor szívesen” – hangzik a válasz, de a tél végi hónapok sem ígérkeznek csendesnek Botos Béla Bumbi számára, hiszen javában tart a farsangi báli időszak, s a Dobrá muzika sem pihen, ahogy az egyetemi kötelességeknek is eleget kell tennie.
