Agyonhajszolt életet élünk. Rohanó mindennapjainkban sok esetben még a közeli hozzátartozóinkra, családtagjainkra, röviden fogalmazva egymásra sincs időnk. Sietünk, futunk, információkat hordozunk, mindig aktuálisan felbukkanó akadályokat, problémákat oldunk.
Ebben az egyhangú hétköznapi forgatagban az ember úgy érzi, hogy eltávolodik önmagától, az Istentől, s egy óriási űrt érez a szíve mélyén. Ezeknek a lelki útvesztőknek, hiányoknak a kitöltésére sokan pótlékokat keresnek, bízva abban, hogy ezek nyújtanak számukra némi feltöltődét, vigaszt. S ebben kiváló útvesztők, szemfényvesztők a reklámok, amelyek érzéki örömök hajszolására, önmegvalósításra, magabiztos, tudatos döntésre, vágyébresztésre serkentik az embert. Ezekkel a „csalétkeknek” a célja az emberben az elégedetlenség keltése.
Egy kis ízelítő az ügyes reklámfogások szlogenjeiből: „Ízleld meg az érzést!”, „Mert megérdemled!”, „Egyszer élsz!”… „Éld át, valósítsd meg, dönts….”stb.
Értjük? Akarjuk érteni? Tudatosítjuk? Akarjuk tudatosítani?
S hogy tovább fokozzam a probléma lényegét, a „nagyhatalmú” média manipulációja a következő csapda, amely hatásébresztésével, pánikkeltésével, szenzációhajszolásával próbálja gondolkodásunkat megváltoztatni, tudatosan kihasználva az emberben az elégedetlenségkeltést.
Mi ebből a keresztény ember konklúziója, helyes válasza minderre a „sokszínű csábításra”? Pál a rómaiaknak írott levelében a következőképpen fogalmaz:„Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban…” (Róm12, 12)
Célokat kell kitűznünk magunk elé, értékeket kell teremtenünk, de a célkitűzéseink közepette tudatosítani kell, hogy az elégedettség érzése igenis tanulható. Ez legyen törekvéseink egyik érzelmi döntése: „Az istenfélelem természetesen nagy nyereség, ha megelégedés kíséri. Mert semmit sem hoztunk magunkkal a világra, és el sem vihetünk semmit.” (1Tim 6,6-8)
Sokatmondóak, elgondolkodásra serkentőek Pál apostol szavai, aki nem ijesztgetni, fenyegetni akar, csupán megállítani egy kicsit bennünket, s hagyni gondolkodni minket. Esélyt hagyni magunknak az értékteremtő élet megélésére, a keresztény elégedettség megteremtésére. Nem azt akarja ezzel az apostol mondani, hogy ne járjunk két lábbal a földön, ne legyünk az események tanúi, ne legyenek céljaink, hanem próbál józan, helyes emberi döntésekre sarkallni. Próbál segíteni annak eldöntésében, hol rejtőznek bennünk a problémák, hibák, akadályok, s döntésre késztetni: Megelégszünk az érzelmi szegénységgel, a szemfényvesztéssel, vagy Isten akarata mellett döntünk.
Isten adja meg számunkra az igazi boldogságot, a békét, kiegyensúlyozott magatartást, optimista életszemléletet, bőkezűséget, ezek az értékek az alapjai az elégedettség érzésének. Isten a szívünket szeretné megváltoztatni, nem a célkitűzéseinket elvenni. De az igazi boldogság megéléséhez gyakran lemondások kellenek, mert ezek részesei az átalakulásunknak, őszinte Istenkeresésünknek, a hiányok, a pótlékok kitöltésére. Észrevenni egymást, a jelent, emlékezni a jó megélésére, az elégedett élet megteremtésére.
(A szerző a ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola nevelője)
