Ilyen szép tavaszi idő talán csak 26 évvel ezelőtt, Esterházy János első emléktáblájának avatásánál fogadta a kegyeletét leróni akaró hazai és felvidéki szervezeteket, civileket, mint ma. Az évről évre nagyobb számú érdeklődő idén sem lett kevesebb, jóllehet ma a hagyományos emlékünnepségnek csak az első felét, a mártírpolitikus utolsó budapesti otthonánál elhelyezett tábla megkoszorúzását tartották, míg az Esterházy-díj átadására március 20-án, az Országház felsőházi termében kerül sor.
A Szép utcában, amelyen ezen a délelőttön mindig a rendőrség tartja távol a gépkocsiforgalmat, a Himnusz eléneklését követően Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke és dr. Zsigmond Barna Pál, a Fidesz határon túli magyar ügyekért felelős igazgatója, Újpest alpolgármestere mondott beszédet.
Martényi Árpád emlékeztetett arra, hogy Esterházy János személyének, életének megismertetését, emlékének ápolását Magyarország azonnal felkarolta a rendszerváltozás után, köszönhetően elsősorban Molnár Imre történész fáradhatatlan munkájának, és azoknak a Rákóczi Szövetség alapításában is tevékeny, Felvidékről elűzött idősebb magyaroknak, akik még otthon, a háború előtt megismerhették Esterházy János helytállását. Közülük Stelczer Elemér nevét kell kiemelni, ő édesapja révén, aki munkatársa volt a Magyar Pártban Esterházynak, személyesen találkozhatott a politikussal, s ezért is érezte kötelességének, szívügyének az Esterházy Emlékbizottság megalakítását, s a folyamatos küzdelmet a gróf rehabilitálásáért, akit Szlovákiában még ma is háborús bűnösként tartanak számon. Nem volt hiábavaló a küzdelem, tavaly Esterházy János halálának 60. évfordulójára sikerült elérni, hogy hamvai méltó helyre kerüljenek, hogy ma már szobrai álljanak a Felvidéken is, életét, munkásságát iskolai vetélkedők, irodalmi műsorok, szakmai konferenciák tegyék mind szélesebb körben ismertté.
Három eseményt emelt ki a legutóbbiak közül: Áder János köztársasági elnök az előző héten Alsóbodokon lerótta kegyeletét Esterházy János síremlékénél; március 8-án a prágai magyarok tartottak megemlékezést a motoli temetőben, ahová Schwarzenberg herceg nyomozása eredményeként kerültek a hamvak a mirovi börtöntemetőből, és ahonnan szeptemberben végső nyughelyre lelt Alsóbodokon. Most pedig a budapesti megemlékezéssel azonos időben zajlik az ünnepség Kassán, a nacionalisták által többször meggyalázott Esterházy-szobornál.
Martényi Árpád beszédét követően Mécs László Vadócba rózsát oltok című versét mondta el Szeleczki Mónika, a Rákóczi Szövetség munkatársa, majd a három budapesti emlékhely: a Szép utcai, a Gesztenyés-kerti és a legújabb, az újpesti kezdeményezője, a kerület alpolgármestere és a Fidesz határon túli magyar ügyekért felelős igazgatója, dr. Zsigmond Barna Pál mondott beszédet.
Először azonban átadta Csáky Csongornak, a Rákóczi Szövetség főtitkárának azt a nemzeti színbe kötött csomagot, amelybe az elmúlt napokon a Minority Safe Packet támogató mintegy ezer újpesti aláírás került. (Egyébként a helyszínen felállított pultnál is gyűltek az újabb aláírások az ünnepség előtt és után.)
Dr. Zsigmond Barna Pál áttekintette Esterházy János politikusi pályáját, bőven élve híres, már-már szállóigévé vált mondásainak felidézésével, amelyek közül a leghíresebb: „A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt” az ünnepség meghívóján is szerepelt. Olyan politikusra, államférfira emlékezünk, akinek az elv fontosabb volt, mint a javak, a közösség fontosabb volt, mint az egyén. A haza minden előtt – vallotta Esterházy, aki politikusként nehéz harcot vívott, és még nehezebb volt a rá váró szenvedés. Nehéz a mi küzdelmünk is, hogy az EU-tag Szlovákiában végre rehabilitálják. Talán erre is sor kerül, remélhetőleg nem kell hatvan évet várni, mint kellett ahhoz, hogy hamvai méltó helyre kerüljenek. Nem azt várjuk, hogy szeressék Szlovákiában, de azt igen, hogy elismerjék! – mondta Újpest alpolgármestere, és szólt az Esterházy János nevét viselő parkról és térről. Majd összekapcsolva az emlékezést a jelen politikával, arra emlékeztetett, hogy Esterházy tudta: az itt élő nemzeteket külső hatalmak mindig igyekeztek szembefordítani egymással, s ezen mindig nyertek, az itt élők pedig vesztettek. A veszély ma sem múlt el, sok a kishitűség, a közöny, erős az idegen ideológiák befolyása. Most is vannak külső erők, amelyek mindent megtesznek a V4-ek meggyengítésére. Rajtunk múlik, hogy ne sikerüljön.
A beszédeket követte a koszorúzás, mintegy 38-40 szervezet, közösség képviselője vagy képviselői helyezték el koszorúikat, melyeknek legalább a fele felvidéki helységekről érkezett Rozsnyótól Somorjáig, Ligetfalutól Léváig, de a diaszpóra magyarsága is eljött, méghozzá Torontóból.
A Szózat hangjai után a Városház utcai Józsa Judit Galériában várta a székely kerámiaszobrász tulajdonos, a Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság az ünnepség résztvevőit egy kis baráti beszélgetésre.
