A Kossuth Rádió „Hajnali”- Népzenei összeállítás korán kelőknek című műsora április második hetében a mára legendássá vált Gyöngyösbokréta mozgalommal foglalkozik.
A közmédia és a Hagyományok Háza közös kora reggeli műsora az április 9-én kezdődő hét minden napján a Gyöngyösbokréta mozgalomra emlékezik.
1931-1944 között augusztus 20. táján évente rendezték meg Budapesten a népzenei csoportok nagyszabású tánc-, ének- és játékbemutatóját. A népes közönséget vonzó rendezvényeknek köszönhetően több mint száz helyi csoport alakult, amelyek összlétszáma a négyezer főt is elérte.
Az idők folyamán a találkozó egyre jelentősebb folklórtörténeti eseménnyé vált: az 1943-as Gyöngyösbokréta próbáján többek között Kodály Zoltán is megjelent. A népzenetudós ajánlotta például – gyakorlati szempontból, a régies stílusú dalok hiteles előadása érdekében, – hogy a fellépők a kísérő zenében több népi hangszert: furulyát, citerát, dudát szerepeltessenek.
A találkozókon békésen megfértek az autentikus népzenei számok, és a kissé már városiassá érlelt feldolgozások. A legnagyobb eredménynek mégis az tekinthető, hogy több, addig ismeretlen tánc került elő. Ilyen volt többek között a kunszentmiklósi, kiskunhalasi, derecskei, perenyei verbunk, a halasi vőfélytánc, kondástánc, a kunszentmiklósi sapkatánc és süveges, a legénytánc vagy juhásztánc és a törökös. Az uszódiak, tápaiak, mikófalviak táncos csoportjai is a bokrétás találkozókon mutatkoztak be.
A Bokréta igazi társadalmi mozgalommá érett, de a kezdeményezésről megoszlottak a vélemények: egyesek a kulákmozgalom részének tartották, mások a háború felé sodródó Európában a magyarság összetartozásának szép példáját látták benne.
Ma már tudjuk, hogy a Gyöngyösbokrétát nem lehet egyetlen kategorikus jelzővel leírni: meg kell becsülnünk azoknak a lelkesedését és elhivatottságát, akik hosszú időn át őrizték hagyományaikat, sőt azt élményt adóan be is tudták mutatni. Nem szabad megfeledkezni a szervezőről, Paulini Béla újságíróról sem, aki ugyan gyakran a hatalom ízléséhez igazította elképzeléseit, de alapjában önzetlenül, és sokszor nehéz kompromisszumok árán szervezte meg a találkozókat.
A hallgatók a történeti és szakmai áttekintés mellett az Utolsó Óra népzenei gyűjtéssorozatból a hevesi banda felvételeivel ismerkedhetnek meg.
