Boldogult anyósom gyakran mondogatta idős korában, amikor már napirendben szúrt, szaggatott, fájt valamije, s az élet egyre inkább teher volt számára, hogy nem érdemes megöregedni. Érezte ő ennek a kijelentésnek az ellentmondásos voltát, azt, hogy aki nem öregszik meg, az idejekorán meghal, s ez sem éppen kívánatos opció, de attól bizony még idősen, betegen, másokra utaltan sem az.
Persze vannak, akik idős korukban is képesek beinteni a sorsnak, példa erre az a két idős német férfi, akik a nyári uborkaszezonban hálás témát szolgáltattak a világsajtónak. A két öregúr a Deutsche Welle beszámolója szerint pénteken meglógott a közeli öregek otthonából, hogy Európa legnagyobb metálfesztiválján, a Wackenen bulizhasson. Az otthon vezetősége, miután észlelte a két idős ember eltűnését, értesítette a rendőrséget. A rendőrök szombaton hajnalban találtak rá a két metálrajongóra a fesztiválon. Az öregurak vonakodtak otthagyni a bulit, de végül egy taxival és járőrkocsis kísérettel visszaszállították őket az otthonba.
Az esetet kommentelők között akadt, aki felháborodott azon, hogy vajon börtön-e az idősek otthona, ahová rendőri kísérettel viszik vissza a lakókat, de feltehetően a két idős ember egészségi állapota, illetve ellátása indokolta ezt a lépést. Tény viszont, hogy a két idős metálrajongó egy izgalmas élményt pipálhatott ki azon a bizonyos képzeletbeli bakancslistán, amit talán még egészségesen és fiatalon kéne kezdenünk abszolválni, nem pedig idős és másokra utalt állapotunkban. És ezzel a másokra utaltsággal érkeztünk el az idős kor kapcsán egy szomorú és egyben mélységesen felháborító esethez, a kiszolgáltatottsággal való embertelen visszaéléshez, mely ugyancsak borzolja egy ideje a honi kedélyeket.
Igen, a pozsonyi Iris idősek otthonában történtekről van szó, melynek kapcsán az emberi kapzsiság és gonoszság mellett azzal volt kénytelen szembesülni a szlovákiai társadalom, hogy mennyire hiányos az ellenőrzés az idősgondozás tekintetében. Ha ugyanis ez úgy működne, ahogyan kell, akkor nem történhetett volna meg, hogy a magánkézben lévő nyugdíjasotthonban az ott lakók egy magát orvosnak kiadó szakácstól és egy takarítónőből lett ápolónőtől kapjanak azok kénye-kedve szerint gyógyszereket és injekciókat. A botránnyal kapcsolatban már a rendőrség is nyomoz, felmerült ugyanis, hogy az otthon több lakója a gondatlan kezelés következtében halt meg.
Az otthonok ellenőrzésének hiányosságaira mutatott rá Mária Patakyová ombudsman vizsgálata is, melynek eredménye szerint a szociális otthonok ellenőrzése nem megfelelő, a munkaügyi minisztérium az utóbbi 3 évben átlagban mindössze 8 ellenőrzést végzett ezekben az intézményekben (Szlovákiában 475 idősek otthona és 391 szociális otthon működik). Ez a felháborító ügy emlékeztet a Čistý deň reszocializációs központban lezajlott botrányos eseményekre, hiszen közös nevezőjük a rábízott személy kiszolgáltatottságával való súlyos visszaélés. A központ működési engedélyének bevonásával és a felelősségre vonással Ján Richter miniszter jócskán késlekedett, s ez a két esemény bizony megkérdőjelezi, hogy vajon az általa vezetett tárcánál valóban rendben mennek-e a dolgok.
S bár ezek az ügyek jelenleg „eltörpülnek” a vietnámi üzletember kormánygéppel történt elrablása, a Kuciak-gyilkosság, az olasz maffia szlovákiai jelenléte, a földügyek és egyéb botrányos események mellett, az előbbiekhez hasonlóan egy alapjaiban romlott, hazug politikai hatalom és az annak közvetve vagy közvetett módon kiszolgáltatott kisember képét tartják elénk. Hiszen ha az állam ilyen esetekben tétlenül, közömbösen maradva nem védi a gyengéket, a kiszolgáltatott helyzetben lévőket, az ugyanolyan bűn, mint visszaélni a hatalommal. Szlovákiában sajnos mindkettőre akad bőven példa…
