Elgondolkodtató kérdés: ez vajon jó, vagy rossz?
A kérdés így föltéve persze sematikus, ezért a válasz is az volna. Mert a dolgok általában jóval bonyolultabbak, semhogy ilyen fekete-fehér kérdéssel/válasszal elintézzük.
A drúzok ugyanis egy zárt közösség, vallásuk az iszlám egy oldalága. Izraelben is élnek, s más araboktól eltérően lojálisak az izraeli államhoz. Most azért kezdték emlegetni őket, mert Izrael olyan törvényt fogadott el, amely szerint a zsidók az államalkotó nemzet.
És láss csodát: még Szlovákiában is fölháborodtak emiatt. Micsoda elnyomás! Micsoda megkülönböztetés! Bizony rasszizmus az ilyen!
Érdekes, hogy amikor a szlovák alkotmányt fogadták el, senki nem gondolt ilyenre, mármint a többségi nemzet tagjai. Mi, szlovák nemzet – ebbe nemhogy a drúzok, de a magyarok és más, Szlovákiában élő nemzetiség sem fér bele. Az is érdekes, hogy ezek a neoliberális indíttatású, Brüsszelt dicsőítő szólamvezetők egyszerre egy kisebbség védelmére fanyalodtak, miközben annyira odavannak az egységes Európáért, a nemzeti dolgokat beteges elhajlásnak tartják, s a migránsok befogadásával járó etnikai transzformációért lelkesednek. Ez a szelektív hozzáállás nem azt bizonyítja, hogy világos, karakán, egyértelmű nézetük volna, sokkal inkább azt, hogy saját vélt véleményük érdekében zavarják a vizet és mondanak ugyanarra hol fehéret, hol feketét.
Feltűnő ugyanakkor, hogy a pillanatnyi érdek szerint változó szempontokkal ellentétben a magyarokkal kapcsolatos nézetek mindig stabilak és változatlanok: magyarokról, bárhol élnek, a szlovák sajtóban aligha lehet bármi pozitív értékelést találni, a magyarokkal szemben mindig elutasítóak, elítélőek, pellengérre állítók, kizárólag negatívak. A Sme napilap magyar nevű főszerkesztőnőjének magyarfaló megnyilvánulásai már annyira feltűnőek, hogy lélektani problémát sejt mögöttük az olvasó.
Miért is van ez? Mivel a problémák sosem egyoldalúak, józanul meggondolva nekünk is részünk kell legyen negatív megítélésünkben. Igen, de mit csináltunk rosszul? Hol hibáztunk?
Úgy tűnik, kapóra jött, hogy Európa neoliberális részében utálják Orbán Viktort, mert sok mindent másképp lát és másképp old meg – ennek árnyéka is ránk esik. Éspedig neoliberális mérce szerint a határokra való tekintet nélkül, viszont a nemzetiségeket fölismerve és eleve elítélve. Vagyis azért vagyunk rosszak, mert ugyanúgy magyarok vagyunk, mint Orbán. A ki nem mondott, de burkoltan ajánlott megoldás: ha jó akarsz lenni, ne légy magyar. Tehát ne beszélj magyarul, ne járasd a gyerekedet magyar iskolába, ne akarj mindenféle magyar feliratot, és így tovább.
Ilyet a drúzoknak nem lehet mondani. Mert megőrizték hitüket, s ragaszkodnak identitásukhoz. Kívülállóként nem válhat senki drúzzá, s ha valaki egyszer drúznak született, már az is marad, házasságot is csak egymás között kötnek. Ilyenek ezek a „nacionalista” drúzok. Ezért maradtak meg.
És mi, Szlovákiában élő magyarok? Mi, ugye, nem vagyunk drúzok.
Ön szerint ez jó, vagy rossz?
Talán mégis az a baj, hogy nem vagyunk olyanok, mint a drúzok.
