Háromszázötven ezer magyar katona nem tért haza a frontról. Az első gépiesített háborúban a magyar katonákat feláldozták. De kitartottak utolsó leheletükig. Értelmetlen küzdelemben, szurony nélküli puskával. Mindezt azért, hogy utána 3 napig csak temessenek.
Az első világháború áldozatainak már a háború idején elkezdtek Magyarország-szerte emlékműveket állítani. A kezdeményező az 1915-ben megalakult HEMOB (Hősök Emlékét Megörökítő Bizottság) volt, és 1917-ben már törvény írta elő az első világháborúban elesettek emlékének kötelező megörökítését. A mai Szlovákia déli sávjában is számos emlékmű készült el. Az első bécsi döntésig, 1938-ig Magyarországon 1086 első világháborús monumentumot állítottak. Arról, hogy az 1920-ban Csehszlovákiához csatolt magyarlakta területeken hány készült, nincsenek adatok, de feltételezhetjük, hogy számuk valamivel kevesebb lehetett, mint Magyarországon.
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázatot hirdetett az első világháború történelmi emlékeit őrző emlékművek rendbetétele, felújítása és helyreállításának támogatása érdekében, a határainkon túli magyarság számára. Célja a határokon kívül élő magyarság szülőföldjén való boldogulásának, az anyaországgal való sokoldalú kapcsolatai ápolásának és fejlesztésének előmozdítása, valamint a magyar nemzeti azonosságtudat megerősítése a magyar vonatkozású első világháborús emlékhelyek méltó gondozása által.
Path Község Önkormányzata a Magyar Kormány anyagi támogatásának köszönhetően felújította az emlékművet, mellyel kifejezi nagyrabecsülését az I. világháborúban elesett pathi hősök előtt. Az emlékmű koszorúzással egybekötött ünnepélyes felszentelésére a községi temetőben került sor, ahol az izsai Lovas Klub hagyományőrző huszárjai álltak őrséget az emlékmű körül. A pathiak tudták, hogy kell egy hely, ahol a 17 pathi hősre emlékezhetnek, mert ha felejtünk, és nem törődünk a múlttal, magunk ellen vétkezünk. Az élet győz a felejtés felett.
A harang hangjai és Pém Ágnes szavalata után Bohoň Erika alpolgármester köszöntötte a megjelenteket: Szabó József, Magyarország pozsonyi nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjét, Kocs és Bajót polgármestereit, Czermann Jánost és Tóth Lászlót. A Hídverő Társaság elnökét, Duka Gábort, Izsa polgármesterét Domin Istvánt, az emlékmű felújítását kivitelező bélai kőfaragó vállalat képviselőjét, az elesettek leszármazottait, rokonságát, a falu lakosságát és minden kedves emlékezőt.
Szabó Olga, Path polgármestere ünnepi beszédében elmondta: „Köszöntöm az ünnepet és idézem azok áldott emlékét, akikért a harang szólt. Nem könnyű egy világháborús emlékmű újraavatásán az örömről beszélni. Emlékezni kell a háborúra. El kell mondani az igazságot. Az első világháború alatt a falu férfijai mind katonák voltak, 56 pathi lakos teljesített katonai szolgálatot. Ezekből 54 harcolt a fronton. Voltak olyanok, akik három fronton is harcoltak: orosz, olasz, román fronton. P. Kinczer István és Hornyák János a franciáknál harcolt, Janetka Gyula pedig Törökországban. Orosz fogságba esett 11, olaszba 2, franciába 1 katona. Megsebesültek 25-en, ezekből 18-an egyszer, 5-en kétszer és ketten háromszor. Huszonnégyen altisztek voltak, ebből 2 őrmester, 7 szakaszvezető, 7 tizedes, és 8 őrvezető. Kitüntetést kapott 21, de volt olyan, aki 2-3 érmet is kapott. Összesen 65 érmet kaptak: 2 nagyezüst, 9 kisezüst, 1 kisezüst pánttal, 1 kettős kisezüst, 1 török félhold, 27 bronz és a többi Károly kereszt volt. Fronton elesett és fogságban meghalt 17. Név szerint Takács László, Takács Lajos, Papp László, Papp János, Pézman István, Zsapka István, Takács Károly, Takács Márton, Rehák István, Sándor János, Pém Gyula, Pém József, Bitter László, Bircsák János, Snyapek János, Sándor István és Szabó Károly. Tisztelettel és megbecsüléssel gondolunk azokra is, akik túlélték a harcokat, és visszatértek a háborúból. Büszkék lehetünk elődeink helytállására, hazaszeretetére, áldozatvállalására, önfeláldozására. Nem tudjuk, milyenek voltak ők, az arcukat elmosta az idő, lábuk nyomát elfújta a szél. De sokat elárul róluk az 1915. március 21-én irt levél, melynek utolsó sorait idézem:„Kedves szüleim, itt küldök két kis virágot emléknek. Tegyék el, hogy ha a jó Isten hazasegít meg tudják mutatni. Most már csókolom a kedves szüleim és a kis testvéreim. Kívánok nekik sok jó egészséget és tisztelem a Mári testvért is. Most már Isten velük és velem. Maradok, a sírig hű fiuk Károly Csókolom mindnyájukat a messze távolból. Isten velük.”
Szabó József ünnepi beszédében kiemelte, a világháborús emlékművek nem pusztán a múlt tragédiáinak szentelt síremlékek, hanem a jelennek, és a jövőnek szóló felkiáltójelek is. – A múltra nem pusztán kegyeleti okból kell emlékeznünk, és emlékeztetnünk egymást, hanem a jövőért is. Egy olyan jövendőért, amely tanul a múltbéli hibáiból, sőt bűneiből, és amely erőt, inspirációt, és hitet merít a múlt példamutató eseményeiből és személyiségeiből. Sajátos feladatot ró az élet, a történelem a 21. század magyarjaira. Most emlékezünk egy magunk mögött hagyott század iszonyatos történéseire. A Nagy Háború eseményeire, gyilkos csatáira, az osztrák-magyar hadsereg katonáira, hazájukért harcoló hőseire, a nagyhatalmi érdekek áldozataira. Az első világháború a század „őskatasztrófájának” szomorú mérlege: 8 millió halott, 20 millió rokkant, 700 ezer magyar áldozat, mintegy ugyanennyi hadifogoly. Példamutató az utódok, Path mai polgárainak törekvése, akik méltó tiszteletadással, rendezett környezetben gondoskodnak a hajdani hadikórházban elhunytakról. Hiszem, hogy a katonák szolgálata, hősi harca, áldozatvállalása erőt, tartást, öntudatot adó nemzeti érték”– fejezte be beszédét a pozsonyi nagykövetség ideiglenes ügyvivője.
A megemlékezések után a felújított emlékművet Szabó Miklós plébános áldotta meg. „Minden nap választanunk kell. Amikor nemzetünk hőseire gondolunk azt is gondoljuk, hogy saját életünkben is lehetünk hősök. Kérjük a mindenhatót, hogy a hétköznapok mindennapi küzdelmeiben mi is hősök lehessünk, Isten oltalmába ajánljuk a hősi emlékművet. Tanítson e hely egymásra figyelve értékek őrzésére”- mondta a plébános.
A következőkben az igényesen, szépen kialakított emlékmű koszorúzása következett, majd a Szózat és a bajóti Jázmin Népviseletes Asszonykórus és a pathi Piros Tulipán Énekcsoport dallamaival és a Szózattal ért véget a jól megszervezett ünnepség.
