Gubík László, az Esterházy Akadémia igazgatója beszédet mondott az Esterházy János végső nyugalomra helyezésének első évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésen. Az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük Gubík László ünnepi beszédjét.
„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, nem hal meg örökre” – szól az ige János evangéliumában…
Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves zarándokok!
Esterházy János él. Él, mert megtartotta a tanítást, tehát az evangélium szerint élnie kell. Nemcsak megtartotta a krisztusi tanítást, hanem annak megtartása által maga is tanítóvá vált. Családok, falvak, közösségek, a felvidéki magyarság tanítójává. És ez a tanítás, az ő tanítása bennünk él. Azt nem tudja eltiporni két diktatúrányi könyörtelenség, nem tudja elfeledtetni négy évtizednyi csend és nem tudja megfékezni a végtelennek tűnő kicsinyesség sem.
Esterházy János tanítása ugyanis maga az élet. Ha követjük, megmaradunk, ha nem, elveszünk. Ilyen egyszerű ez. Ő a záloga túlélésünknek emberként és nemzetként.
Kedves zarándoktestvérek!
Komoly szavak ezek egy alig 30 éves embertől, de a helyzet az, hogy a legnagyobb nyugalommal merem kijelenteni őket, és mivel szeretem a kihívásokat, örömmel megyek elébe értelmezésüknek. Vegyük hát sorjába az életet jelentő tanítást!
Mit üzen Esterházy a mának?
Ha felnézek, a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnáját látom magam előtt, Esterházy János végső nyughelyét. Éltében és holtában is azt üzeni nekünk, hogy megvan a magunk keresztje. Ragadjuk meg, és ne féljünk viselni azt! Nem tesz mindenki vállára akkora terhet a Jóisten, mint Esterházyéra tett, de mindennapi áldozatvállalásaink, keresztjeink nélkül mi sem érhetjük el a magasztosságot. Ne féljünk a nehezebb úttól, legyen az a szabadidő rovására megvalósuló közösségi munka, egy fogyó közösség képviselete, vagy egy esendő társ felkarolása.
Meg fogjuk érte kapni a jutalmunkat.
Esterházy azt üzeni: Vállald a kereszted, és „nem halsz meg örökre”
Ami a közéletet illeti, felszínes korban élünk. Olyan korban, amikor a hatalom felülírja a tisztességet, az érdek elfeledteti a bajtársiasságot, az adott szó gyakran semmit sem ér, a jellem pedig legfeljebb jelmondat formájában köszön vissza ránk. A közszolga a balek, az ügyeskedő a menő, a politikus pedig szitokszó. Nos, gondoljunk arra, hogy Esterházy is politikus volt.
Ha róla mondjuk: Ő a politikus, akkor új dimenziókat nyer ez a fogalom, és általa tisztára mosható, ami besározódott. Állásból hivatássá nemesedik. Karrier helyett szolgálat, hivalkodás helyett alázat, koncon marakodás helyett árva áldozatvállalás, pillanat helyett örökké való, alku helyett helytállás jut eszünkbe. Mintha azt mondanánk: a közjó erkölcsös szolgája.
Esterházy azt üzeni: Szolgáld a közjót, és „nem halsz meg örökre”
Az európai ember birtokában van az emberiség legnagyobb kultúrkincsének: a kereszténységnek. Csak épp az európai ember olyan, mint egy kavics a patak alján. Hiába érintkezik a vízzel akár évszázadok óta, annak cseppjei csak kívülről érintik, belsejét nem tudják áthatni. Nos, ez a helyzet a mostani európai vezetéssel is.
A földrész, mely Assisi Szent Ferencet, Teréz anyát vagy II. János Pált adta a világnak, történelme legkényelmesebb időszakában fordít hátat annak, amit Esterházy a legvészterhesebb időkben vállalt. Pedig a recept egyszerű: élettelen ideológiák helyett élő emberekre hallgatni, horogkereszt helyett a keresztet, vörös csillag helyett a betlehemi csillagot választani.
Esterházy azt üzeni: Ne keress mást, maradjon csak a jeled a kereszt, és „nem halsz meg örökre”
A lengyel apától és magyar anyától származó, tehát a visegrádiságot a DNS-ében hordozó Esterházy tudta, hogy Közép-Kelet-Európa népei történelmi sorsközösségre vannak ítélve. Barátunk a Nyugat, de nem baj, ha megszokjuk, hogy elsősorban magunkra számíthatunk. Esterházy felismerései nem lehetnének időszerűbbek. Nyugatról az anyagias világfelfogás és a piac mindenhatósága, keletről pedig egy új élettérért küzdő idegen kultúra közé szorultunk, ahol a józan ész európai hangjává és az európai életmód józan védelmezőivé váltunk.
Esterházy azt üzeni: A szomszédod a testvéred. Akkor is, ha nem ért téged, akkor is, ha bánt téged, akkor is, ha elűzne közös otthonotokból. Szeresd őt, és „nem halsz meg örökre”
Sokszor reménytelennek tűnő küzdelmet vívunk fiataljaink, tehetségeink és képzett munkaerőnk itthon tartásáért. Falvaink kiürülnek, településeink korfája öregszik. A fejlődésre nyíló alkalmat meg kell ragadni, de sose feledkezzünk meg az otthoniakról. Esterházy programjában a szociális érzékenység és a szülőföld szeretete találkozott, ami a felvidéki magyarság családként való kezelésében mutatkozott meg. Később a fővárosi bársonyszék helyett egy diktatúra elleni árva harcot, az emigráció helyett a börtönt választotta, és a szülőföld elhagyása helyett a szülőföldön maradás örök parancsát hagyta az utókorra.
Esterházy azt üzeni: Itthon van küldetésed! Fedezd fel, éld az életet e szerint, és „nem halsz meg örökké”
Tisztelt hölgyeim és uraim! Kedves zoboraljaiak!
Paulisz Boldizsár sziklákat mozgató akaraterejének, Molnár Imre finom bölcsességének, sokak gondos kezének, vigyázó tekintetének, és a számban a legkisebb, de hitben tán legnagyobb felvidéki magyar közösség, a zoboraljai magyarok odaadásának köszönhetően tavaly hazahoztuk ezt az embert, aki példaadásával ezekre tanít bennünket. Hazahoztuk …és az Esterházy-emlékévben, halála után 60 évvel, halálra ítélésének 70. évfordulóján, végre a zoboralji anyaföldben lelt örök nyugalomra.
Hazahoztuk, és az ünnepbe nem mert, vagy nem tudott belerondítani sem titkosszolgálati akció, sem diplomáciai manőver, sem politikai erőfitogtatás. Talán már ők is tudják, hogy ezt az embert magasabb hatalmak vették oltalmukba, így aztán jobb hagyni, mint gáncsoskodni. Ha Isten vele, ki ellene? Nem véletlenül mondta lánya, Esterházy-Malfatti Alice 90 évvel az elméjében és a csontjaiban, hogy életének legszebb napja volt a tavalyi szeptemberi délután.
Esterházy János tehát itthon van, és a tükör most fényesebben ragyog, mint bármikor. Ez arra kötelez bennünket, hogy elé állva ne csak legszebb ruhánkat, de legtisztább énünket vegyük elő, és a jövő felvidéki közszereplőiben minél több legyen az „Esterházy alapegységből”. Ha ezt teljesítjük, akkor a helyes úton járunk, és olyan nagy baj nem érheti a felvidéki magyarságot.
E célt szem előtt tartva kötöttem össze régi vágyam, egy felvidéki közéleti tehetséggondozó intézmény létrehozását, egy szellemi műhely megalapítását Esterházy János politikai örökségével. Az időpont tálcán kínálta magát, lévén Esterházy-emlékévben jártunk, a politikai háttér adott volt, hiszen a nemzetnek a magyar jövő iránt elkötelezett kormánya van Budapesten, és Alice asszony, valamint Giovanni és Roberto áldásával az erkölcsi támogatást is megkaptam.
Így hirdettem meg 2017 májusában, épp 75 évvel Esterházy híres nemmel szavazásának évfordulóján az Esterházy Akadémia megalapítását, mely Esterházy végakaratának teljesülése, az alsóbodoki temetés előestéjén nyitotta meg kapuit húsz tehetséges növendékkel a Komárom melletti Martoson. „Hivatásunk magyar, küldetésünk európai” – jelszavunkat maga Esterházy János politikai krédója adja. Célunk pedig egyértelmű: A hagyományt ne a hamu őrzésével, hanem a láng éltetésével őrizzük. Esterházy János példájának öröklángját juttassuk el a felvidéki közélet minden zugába!
A képzés menetének, a működés rendjének vagy az oktatói gárda összetételének bemutatása meghaladja egy zarándokmise előtti elmélkedés kereteit, ezért csak annyit próbálok szemléltetni munkánkból, amennyi annak megértéséhez feltétlenül szükséges.
Egy esterházys növendék megtanulja az akadémiánkon, hogy a politika a köz szolgálata. Az anyatejjel szívja magába, hogy egy közszereplőt csak az alázat emelhet fel. Elsajátítja, hogy a keresztény társadalomszemlélet sokkal működőképesebb, mint bármilyen ideológiai berendezkedés társadalmi bűvészkedései. Meglátogatja szülőföldje régióit, ahol látja, hogy valódi megtartó erőnk a vidéki ember tisztaságában lakozik. Felfogja, hogy jó dolog világot látni, de mindez csak üdülés, ha a látottakat nem kamatoztatja idehaza. Rájön arra, hogy szűkebb hazánk sorsa nem értelmezhető a nemzetközi folyamatok nélkül. Tudatosítja, hogy a hitből fakadó általános derű nélkül nem adhat erőt másoknak. Hirdeti, hogy nem szabad búslakodni, mert eltervezhettek vagy elkövethettek ellenünk bármit az elmúlt 100 évben, de itt vagyunk és életért kiáltunk. Érvrendszerének, beszédkészségének és írástechnikájának gazdagításával felkészül az előtte álló közéleti kihívásokra. Megismeri Esterházy Lujza, Slachta Margit, Salkaházi Sára örökségét, a csemadokos nemzedékek értékmentő munkáját, politikumunk hol egységes, hol szétszabdalt állapotának okait és összefüggéseit, de még azt is, hogy a világhírű kék-gránátvörös katalán futballklub legnagyobb játékosa is egy felvidéki focista volt.
Ez a mi tanításunk, amit Esterházy Jánostól kapunk és minden jövőbeli esterházysnak átadunk. Hiszen azért jött haza, mert része akar lenni életünknek. Engedjük be elménkbe és szívünkbe – ahogy azt Paulisz Boldizsár is tette –, és akkor nemcsak ő él majd bennünk örökké, de közösségünkben mi is örökké élni fogunk!
Isten minket úgy segéljen!
