A Fortuna liga kilencedik fordulójában, a megyei rangadón 3:2 arányban győzött a DAC a tavalyi bajnok Nagyszombat csapata ellen.
Már a mérkőzés előtt azon morfondíroztam, vajon milyen löketet adhatott az Európa-liga csoportkörében elért győzelem a nagyszombati gárdának, mennyit vehetett ki belőlük a csütörtöki játéknap, hogyan tudnak majd élni az otthoni pálya előnyével, mit ad majd a teljesen megtelt MOL Aréna a játékosoknak és Hyballa edző mit talál ki a kerületi rangadóra…
Már a csapatok bevonulása is különlegesre sikerült, mivel egy ilyen rangadóra a szurkolói klubok is nagyon mutatós koreográfiával készültek, amiben a B és C lelátó nézői is aktívan részt vettek. Ezek után nem is kellett sokat várni a kérdéseimre adott válaszra, mivel már a kezdő sípszó után egy motivált, nagy kedvvel játszó sárga-kék csapatot láttam. Igaz, a kezdőcsapatból hiányozott pár megszokott név, mint Bayo, aki eltiltás miatt nem léphetett pályára, vagy Pačinda, aki ugyan a mérkőzés előtt még melegített a pályán, de talán az utóbbi pár mérkőzésen mutatott, vagy inkább nem mutatott teljesítménye miatt nem került a tizenegybe. Tretyakov és Divkovič játszott a helyükön, nem is akárhogyan.
Divkovič már a hetedik percben a bal alsó sarokba tette a labdát, megszerezve a vezetést a csallóközieknek (DAC – Nagyszombat 1:0). Az első huszonöt perc alatt mutatott játék alapján az volt az érzésem, hogy megállíthatatlan a DAC csapata, mely folyamatos nyomás alatt tartotta a Nagyszombat kapuját. Ám amikor az ember már-már elhiszi, hogy bevehetetlen ma ez a gárda, mint derült égből a villámcsapás, a huszonkilencedik percben megszületik Ghorbani által a nagyszombatiak egyenlítő gólja (DAC – Nagyszombat 1:1). De a csapat nem adta fel és a szurkolók sem, tovább lelkesítették a fiúkat. Vidának, Tretyakovnak és Kalmárnak is lehetősége lett volna gólt szerezni, de a zöld gyep urai nem akarták, hogy vezetéssel várja a fordulást a DAC.
A második játékrészben mintha a nagyszombatiak lettek volna az aktívabbak, Jedličkának is volt mit hárítania. Viszont a szerdahelyi gárda sem gondolta, hogy lejátszott a mérkőzés, Herc passza után ismét Tretyakov lábán volt a labda, de Rusov kapus megfogta a lövést. Az járja a fociban, ha nem rúgsz gólt, akkor gólt kapsz és ez most is bebizonyosodott. A hatvankettedik percben Grendel beadását újfent Ghorbani juttatta Jedlička kapujába (DAC – Nagyszombat 1:2). Óriási nyomás alatt tartotta a sárga-kék csapat a Spartakot, a 9 358 néző együtt élt a játékkal, zengett az aréna. A hatvannyolcadik percben Vida lövését még Rusov kapus hárította, de az okosan és szemfülesen játszó Divkovič Tretyakov Rusovról kipattanó labdáját a hálóba tette (DAC – Nagyszombat 2:2).
Tovább zengett a stadion, a szurkolók hergelték a csapatot, élvezték, amit a pályán láttak, mert igenis, játszott a csapat. Igaz, voltak pillanatok, amikor nem volt túl nagy az egyetértés egy-egy támadásnál, de ezek csak röpke percek voltak. Kalmár előtt is kínálkozott lehetőség, de sajnos nem tudta gólra váltani a helyzetét. A döntő gólra a kilencvenegyedik percig kellett várni, amikor a hatvanhatodik percben Herc helyére beálló Pačinda betalált a kapuba, felszabadítva a lelátókon az annyira várt örömöt, eufóriát. És igen, a sárga-kékek nem először tettek róla tanúbizonyságot, hogy a focit a lefújásig játszani kell, mert érdemes. Érdemes örömet szerezni, mindenkinek, aki kilátogat a stadionba, örömet a csapattársaknak, edzőnek. Nem először mutatja meg a csapat a szellemi erejét, harcosságát. Fontos volt ez a győzelem is, mert így továbbra is a tabella második helyén áll a DAC, innen várja a jövő heti mérkőzést a Szenyice csapatával.
FC DAC: Jedlička – Koštrna, Šatka, Huk, Davis – Kalmár, M. Vida (73. Bednár), Herc (66. Pačinda) – Divković, K. Vida, Tretyakov (90. Bilenkyi)
Spartak: Rusov – Lupták (46. Vakhtang), Hladík, Tóth, Janso – Jirka (70. Miesenböck), Oravec, Kulhánek, Malecki (82. Godál) – Grendel
