A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartott ünnepség – mint mindig – a Himnusz eléneklésével kezdődött, ezúttal Szvorák Katalin, az Európai Polgár díjjal alig egy hete kitüntetett művész intonálásával. A Magyar Örökség díj, a „magyarság szellemi becsületrendje” jelentőségéről dr. Klinghammer István egyetemi tanár szólt köszöntő beszédében.
A Magyar Örökség díj bizottság elnöke emlékeztetett arra, hogy a görög-római filozófián és a zsidó-keresztény valláson nevelkedett európai kultúrát mindig is az emberi értékek tisztelete jellemezte. Az értékek tiszteletére nevelni a család, az iskola és az egyházak a legalkalmasabbak, míg az értékek teremtésére a kultúra, azaz a tudomány és a művészet hivatott. Sajnos, az elmúlt évtizedekben a világtörténelem kizárólagos hajtóereje a gazdaság fundamentalizmusa, a legerősebb emberi kötelékké pedig az anyagi érdekeltség lett.
A tudást és annak társadalmi felhasználását, alkalmazásának módjait, az erkölcsöt nem lehet genetikailag örökíteni. Ezek az emberi magatartás és cselekvés példáin örökíthetők át nemzedékről-nemzedékre, apáról fiúra, mesterről tanítványra. Tudás és erkölcs az a két dolog, amely mindennél fontosabb most a 21. században, – ezek dönthetik el a magyarság jövőjét és helyét Európa nemzeteinek családjában.
A díjátadást a pécsi Szélkiáltó Együttes rövid műsora nyitotta. Az első díjat is ők vehették át: dr. Lakner Tamás karnagy, egyetemi tanár, Fenyvesi Béla informatikus, tanár és Rozs Tamás színházi zenei rendező, mindhárman klasszikus zenei műveltségű és végzettségű muzsikus. Repertoárjukon mintegy 400 túlnyomórészt magyar nyelvű, klasszikus és kortárs vers zeneileg igényes feldolgozása szerepel. Kiemelt vállalásuk a pécsi illetőségű költők népszerűsítése Janus Pannoniustól Weöres Sándorig, vagy a kortárs Bertók Lászlóig, és fontosnak tartják, hogy koncertjeiken a családok minden nemzedékét megszólítsák. A Szélkiáltó négy és fél évtizedes, a magyar verséneklő művészet terén nyújtott kimagasló munkásságát dr. Hoppál Péter egyházzenész, karnagy, az Országgyűlés Kulturális Bizottságának alelnöke méltatta.
Politikusból államférfi: gróf Tisza István – ezt a címet adta laudációjának dr. Szakály Sándor hadtörténész, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója. A konzervatív-liberális eszméket magáénak valló Tisza István azon kevés – szinte egyetlen – politikus volt, aki 1914 júniusában-júliusában igyekezett az uralkodót visszatartani a háborútól. Nem sikerült meggyőznie az uralkodót és a háború híveit, és a Ferenc Józsefet a trónon követő IV. Károly megvonta tőle a bizalmat, Tisza ezredparancsnoki beosztásban harcolt a fronton. A közelgő összeomlás előtt minden igyekezetét latba vetette, hogy a birodalom felbomlását megakadályozza. Nem járt eredménnyel.
Mielőtt az Osztrák-Magyar Monarchia katonai képviselői aláírták volna az antant hatalmak megbízottaival a fegyverszüneti egyezményt, Tisza Istvánt 1918. október 31-én a budapesti Hermina úti bérelt villájában felesége és unokahúga szeme láttára meggyilkolták. A gyilkosok, a felbújtók pontos nevén nevezése a mai napig sem történt meg. Vélekedések és feltételezések vannak, bizonyítékok már kevésbé. A nemzet emlékezetéből Tisza Istvánt kitörölni – minden 1945 utáni kísérlet ellenére – nem lehetett. Politikusi működése, felkészültsége és nemzetéhez, hazájához való ragaszkodása az államférfiak sorába emelte. Így lett példaképe sokaknak a két világháború közötti Magyarországon s nem keveseknek napjainkban is. Tisza István nemzetszolgálata és mártíromsága magyar örökség.
A harmadikként díjazott Lőrinc Celesztin jelenné, jövővé változtatta a magyar múltat – mondta a moldvai Csángó Rádió alapítójáról, a teljesítmény rendkívüliségét rádiós újságíróként is értékelő Pásztor Zoltán, az MTVA főtanácsadója. Hírt adni a csángó kultúráról, terjeszteni otthon és külföldön, ezt a célt tűzte maga elé a fiatalon, baleset miatt örökre kerekesszékbe kényszerült férfi, aki 2009-ben Csíkfaluban, saját házukban indította el rádióját. Megküzdve a kezdeti hatósági akadályokkal román nyelvű műsort is indított, segítői is lettek egyre többen Kallós Zoltántól Varga Lajos váci segédpüspökig, és természetesen az MTVA vezetéséig.
Lőrinc Celesztin rádiója ott van minden csángó eseményen, ingyen dolgozik 9 éve, de ma már 5-600 ezer hallgatója van évente. Közben itteni lánnyal kötötte össze életét, Gyula mellett laknak, és rádiója onnan, Sarkadkeresztúrról hirdeti a csángó kultúrát.
Természetesen csángó muzsika és vastaps köszöntötte a díjazottat, majd ismét más természetű érték és teljesítmény elismerése következett: A 81 éves dr. Kamuti Jenő világraszóló sportemberi és orvosi életútját Schmitt Pál olimpikon, az NOB magyar tagja, volt köztársasági elnök méltatta. Négyszer nyert az Universiadén, kétszer olimpiai ezüstérmet, és egy világbajnokságot a tőrválogatottal, amelynek húsz éven át volt tagja. Aktív sportolóként tette le a sebész szakorvosi vizsgát, később a MÁV kórház sebész főorvosa lett, és onnan vonult nyugdíjba igazgató főorvosként. A Magyar Vívószövetség élén tíz évig állt, 1996-ban pedig az Európai Vívószövetség elnöke lett. Amikor 2017-ben a Nemzet Sportolójának választották, azt mondta: „A sport megtanít küzdeni: tudásra, becsületes munkára, önbecsülésre és a Haza szeretetére.”
Fájdalmas folytatás következett: Kolár Péter Magyar Örökség díját a kuratóriumból – felvidékiként és színészként – Sunyovszky Szilvia hirdette ki, a laudációt pedig Havasi Péter újságírótól, a Kassai Figyelő alapító-főszerkesztőjétől hallhattuk. „Kolár Péter, kultúraszervező és színidirektor számára múlt év márciusában végleg legördült a függöny. Életművét majd értékeli a Mindenható, aki Péter távozásával iszonyú terhet akasztott ránk, örökségül feladatot kaptunk, folytatni, amit ő félbehagyott” – mondta, majd felvázolta az 1947-ben Kassán született barátja küzdelmes életét a műszaki egyetem és a konzervatórium elvégzésétől a népi együttesek szervezésén, a Csemadok vezetésén át a politikai meghurcolásokig.
A rendszerváltó 1989-es évben kérték fel Kolár Pétert a Thália Színpad művészei, hogy vállalja el a színház vezetését. Elvállalta, és 1990. július 1-jével az addigi Komáromhoz tartozó kassai színházat sikerült önállósítania. 2011-ig volt a kassai Thália Színház igazgatója. A Csemadok végigkísérte életét: kassai titkár, főtitkár, országos elnök volt, közben az Együttélés Politikai Mozgalom országos elnökségi tagja, majd 1998-tól a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának tagja. 2000-ben került a Csemadok kassai városi választmányának élére. Ezt a tisztséget haláláig viselte. Tisztelte és szerette mindenki, akivel összehozta a sors. Néhány hónapja a Rovás Polgári Társulás központjában a Magyar Jelenlét Házában nyílt meg az az 1750 kötetből álló könyvtár, amit az ő hagyatékából adományozott a kassai magyar közösségnek özvegye, Eszter asszony. Halála után méltán állapították meg róla, hogy a kassai magyarok apostola volt.
„Elindultam hosszú útra…” – Szvorák Katalin előadásában gömöri népdalcsokrot hallhattunk, s tudtuk a meghívóból, hogy a következő Magyar Örökség díj a Felvidék és az egész magyarság idei nagy vesztesége, Pogány Erzsébet közösségszolgáló, emberi helytállását ismeri el. A kuratórium gömöri tagja: B. Kovács István hirdette ki, a méltatásra pedig Bauer Edit pozsonyi szociológust, politikust kérte a pulpitusra, aki nemcsak közös szülővárosukból, Somorjáról ismerte Pogány Erzsébetet, de később, 1989 után az Együttélés mozgalomból is.
„Kitartása, munkabírása szinte nem ismert határokat.. Mindnyájunk számára meghatározó élmény volt, hogy a felvidéki magyarságnak újra lehetett politikai érdekképviselete, de pártot, politikai mozgalmat a semmiből teremteni így sem volt könnyű. Duray Miklós közvetlen munkatársaként dolgozott sok évig – több választási kampányt vitt sikerre, de sohasem találtatott olyan szervezési feladat, mely kifogott volna rajta. Később Magyarországon folytatta a munkát, Csóti György, Csoóri Sándor és Dobos László munkatársaként. Közösségépítésben és szervezésben nehéz volt túltenni akaraterején, kommunikációs készségén és probléma-megoldó képességén. Nem volt ez sem egy könnyű terep, hisz egyrészt a félelemmel, másrészt a kishitűséggel vagy éppen a lopakodó konformizmussal, a többségi nemzethez való igazodás kényszerével kellett naponta megküzdenie.”
A laudáció felidézte, hogy Pogány Erzsébet egy rádióinterjúban „jó háttérembernek” mondta magát, viszont egy munkatársa úgy emlékezett rá: „Lehet, hogy a háttérben kívánt maradni, mégis ragyogott”.
A kivetítőn peregtek a képek Pogány Erzsébet munkásságának különböző állomásait idézve, amelyek közül a Szövetség a Közös Célokért, a Felvidék.ma hírportál, a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság alapítását, és a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálat elindítását sorolta Bauer Edit, végül így zárta a méltatást: „Korán elment, mégis egy egész életművet hagyott maga után, melyet méltán tekinthetünk a magyar örökség szerves részének.”
Hogy mit jelent ez az életmű, arra Juhász Judit, a díjátadó ünnepség levezető elnökeként, néhány személyes gondolat után azzal emlékeztetett, hogy Pogány Erzsébet temetésekor Felvidék-szerte egyszerre kondultak meg a harangok.
Elismerés illeti a díjátadó ünnepség szerkesztőjét, amiért nem a veszteségeinken érzett fájdalomé volt a befejezés, hanem a nemzet egységén érzett örömé. A hetedikként kihirdetett Magyar Örökség díj ugyanis a Magyarok Kenyere Mozgalom példaértékű nemzetegyesítő szolgálatát ismerte el. Böjte Csaba ferences szerzetes, a 25 éves Szent Ferenc alapítvány elnöke laudációját Juhász Judit olvasta fel.
Korinek László pécsi professzornak egy szép gondolata támadt 2010-ben, hogy készüljön augusztus 20-ra egy olyan kenyér, amelyhez a lisztet a Kárpát-medence különböző tájegységein aratott búzából őrölték. A várt néhány kilóhoz képest 9 tonna búzaadomány érkezett, amelyből kisüthető kenyérhez már jótékonysági célt kellett keresni. A tavalyi 650 tonna lisztből az erdélyi Szent Ferenc Alapítvány, Kárpátalján az Irgalmas szamaritánus Református Gyermekotthon, Budapesten a hajléktalanokat támogató Oltalom Karitatív Egyesület mint kiemelt kedvezményezettek mellett számos jótékonysági szervezetnek jutott. „Ezen a szép napon meghajtom fejemet Isten gondviselő jósága előtt, és a férfi előtt is, aki vállalkozott, hogy a gondviselő szeretetben Isten munkatársa lesz” – írta Böjte Csaba.
Korinek László valamennyi díjazott nevében mondott köszönetet. Minden egyes Magyar Örökség díjban azt a láncszemet érzi, ami összekapcsolja a régvolt magyarokat a még meg sem születettekkel. „…van egy közös kincsünk, s ez az anyanyelvünk, a magyar nyelv. Ezt senki sem veheti el tőlünk, ezt csak mi magunk veszíthetjük el akkor, ha nem tanítjuk meg magyarul gyermekeinket, unokáinkat, hogy fennmaradjon a magyar nemzet. De nem csak mi élünk a nemzetben, hanem a nemzet él bennünk, mert hiába szabdalják szét határokkal, szögesdróttal, aknazárakkal embercsoportok közösségeit, ha azok a szívükben továbbra is összetartozónak érzik magukat.
Ezért aztán legyen bár az ember verséneklő művész, mártír miniszterelnök, Fair-play díjas olimpiai érmes, kisebbségi színházépítő, kisebbségi hírportál alapító, mindannyian részesei vagyunk annak a nagy összefogásnak, amit a Magyar Örökség díj kuratóriuma tart kézben.
Minden díjazott nevében megköszönöm, hogy teljesítményünket méltónak találták erre a szép elismerésre! Köszönöm, hogy meghallgattak. Isten óvja a magyar nemzetet!”
A díjátadóról készült képgalériánk megtekinthető ITT.
