Fotó: pixabay.com

Tíz éve még nem voltunk ennyire tudatos vásárlók, mint manapság. Akkor még jóformán csak az árcédulát néztük meg. Ma már azonban idehaza is egyre több vásárlónál elvárás az, hogy az élelmiszer, amit megveszünk, ne csak finom és tápláló legyen, de egészséges is.

Ezért vásárolunk vegyszermentes zöldséget, gyümölcsöt, és nézzük meg a csomagoláson, hogy milyen adalékanyagot tartalmaz egy élelmiszer.

Az azonban már nem ennyire köztudott, hogy a szervezetünkbe könnyen kerülhet műanyag is! Igen, az a műanyag, ami az életünk minden területén körülvesz minket. Kezdve az eldobható zacskótól, a legmodernebb csúcstechnikáig. Képletesen és szó szerint is, a Föld fuldoklik a műanyagban. Az óceánokban hatalmas szigetek alakultak ki műanyag-hulladékból. És vajon melyikünk nem látott már olyan szívszaggató képet, amin egy műanyagba gabalyodott, vergődő állat volt látható? Ezek a szerencsétlen állatok képtelenek kiszabadulni ebből a kelepcéből, és elpusztulnak az emberi felelőtlenség miatt.

Azonban a történetnek nincs itt vége, mert a mikroszemcsék pedig, amelyek letöredeznek a műanyagról, bekerülnek a tengeri élőlények szervezetébe, a tápláléklánc során pedig a mienkbe is. Ugyanis, kutatók kimutatták, hogy bizony már az élőlények szervezetébe is beépültek ezek a mikrorészecskék.

És aki netalán azzal nyugtatná magát, hogy Szlovákiának nincs tengere, így minket ez a probléma nem is érint, annak két dologra hívnám fel a figyelmét.

Egyrészt: már minden üzletben kapható valamilyen tengeri halkészítmény, amelyik bizony ezekből a fertőzött tengerekből is származhat.

Másrészt: habár az óceánokban mutatkozik meg látványosan, de azért műanyag hulladék a mi folyóinkban is bőven található. Elég csak a parton eldobált, egyszer használatos poharakra, pet-palackokra gondolni, amiket a szél befúj a vízbe, a megáradt folyó magával ragad.

A kör pedig itt bezárul, mert az a műanyag, amit mi könnyelműen eldobunk, a szervezetünkbe jutva mérgez minket.

Ezt hívják öngyilkosságnak.