Rendkívüli kiadvány jutott hozzám néhány napja: Szerencsés Magdolna „Nyékvárkony – mesél a szülőföld” című, csaknem kilencszáz oldalas munkája. A könyv felkérésre készült; Fazekas István, a 2730 lelkes település polgármestere elérkezettnek látta az időt megírására, s nem véletlenül esett választása szerzőként a község szülöttjére.
Szerencsés Magdolnára a közelmúltban a Karcsákról is kerekített már egy figyelemre méltó kötetet, s eszmélése óta szereti a könyveket, a verseket, az irodalmat; két gyermekét is bevonva gyűjti a helytörténeti adatokat.
Immár huszonegy éve menti és rögzíti az idő sodrásában megcsillanó értékeket – 1997-ben például Unti Máriával együtt vette számba a Csallóköz földrajzi neveit és falutörténeti adatait. Ez a tevékenysége azóta is folyamatos, mert ihletforrása a szülőföld szeretete, az ősei iránt érzett tisztelet.
Bár ez a munka nem kerül a könyvesboltokba, én mégis a hazai magyarság egyik fontos kiadványának tartom. Jelentőségét nemcsak a levéltárakban, múzeumokban, kutatóintézetekben fellelhető egyes tények közzététele adja, hanem azoknak a helyi férfiaknak és nőknek a vallomásai is, akik benne éltek-élnek a zajló történelemben, s akik mindennapos szorgalmas munkájukkal, jövőbe vetett hitükkel alakították, illetve formálják ma is Nyékvárkonyt.
Korabeli hagyományok és szokások elevenednek meg a könyv lapjain, a település meghatározó egyéniségeinek szelleme él tovább a velük készített beszélgetésekben vagy fényképeken, holott a testük már a temetőben porlad.
Tanulmányozhatjuk például a második világháború utáni első évek kényszerű változásait az iskola oktatási nyelvében, más nemzetiségű tanítók megjelenését, majd az anyanyelvhasználat újbóli térnyerését.
Ezekben az élethelyzetekben nemcsak Nyékvárkony múltjának hol szívszorító, hol léleksimogató mozzanatai rajzolódnak ki, hanem a Csallóközé is; a hajdani Aranykerté, Európa legnagyobb folyami szigetéé, s a felvidéki magyar nemzetrészé is.
Az előszóban Fazekas István, Nyékvárkony polgármestere közli, hogy a település jelenlegi arculata 1940-től fokozatosan alakult ki Várkony és Csallóköznyék egyesülésével. Csallóköznyék községről, mint a pozsonyi vár tulajdonáról először 1165-ben tesznek említést Nyeek néven, Várkonyról 1015-ből való az első írásos feljegyzés a Bécsi Krónikában. Várkonyt Nyéktől egy csatorna választja el.
A polgármester büszke rá, hogy olyan településnek lehet a vezetője, ahol az emberek összetartanak, törődnek egymással, segítik egymást. A helyiek megbecsülik és tisztelik az idősebb nemzedékeket, mert tudatosítják, hogy az előttük járók nevelték fel őket, értük dolgoztak.
A szerző, Szerencsés Magdolna 130 kis fejezetben mutatja be az „élet minden területére” vonatkozó – a történelmi eseményekkel, az egyházi élettel, a közművelődéssel, a polgári társulásokkal, a sportegyesületekkel, az egyéni teljesítményekkel, szokásokkal, helyi értékekkel, szakrális emlékekkel, étkezéssel, kultúrával, régi idők udvarlási szokásaival – kapcsolatos írásait.
A felsorolás természetesen hiányos, mivel képtelenség egy csaknem kilencszáz oldalas – bőséges képmelléklettel ellátott – kiadványra kimerítő részletességgel felhívni a figyelmet.
Mátyás király Várkonyhoz fűződő legendája; A kitelepítés és deportálás; Vámbéry Ármin, mint nyéki tanító; A Pfeiffer-kastély; A Szentháromság-kápolna; A Kicsi Hang verséneklő együttes; Interjú Kucman Eta színésznővel; Majoros György, a DAC-legenda; Énekes virrasztók és órakiáltók; a Hegyen-völgyön Túra Klub; Tánc kerekes székkel; a Bambi baba-mama klub – bármelyik fejezetet ütjük fel, mind fénysugár a múltból vagy a jelenből.
Hatalmas múltőrző teljesítmény lenne, ha a Felvidék minden egyes településéről készülhetne ilyen remek munka. Mai rohanó világunkban egyre kevesebben törődnek a gyökerekkel, s jócskán megcsappant az olvasni szeretők száma is. Ebben a kétségbeejtően megváltozott, száguldó világban egymás után merülnek feledésbe emlékeink… De ne keseregjünk, a nyékvárkonyi helytörténeti munka már valóság. Az első fecskék egyike. Hátha…
A könyv felelős kiadója Fazekas István, szerkesztője Néma László. Fotók: Szerencsés István, Nagy Polacsek Csilla és archívum. Grafika és nyomdai előkészítés: Renczés Péter és Néma László. Nyomta a REPROFSET, Dunaszerdahely. Kiadta: Nyékvárkony Önkormányzata.
