A Reviczky Társulás, a Lévai Magyar Asszonyok Ligája és a Lévai Szent László Kör közösen szervezte meg immár hatodik alkalommal a Szüreti batyubált a Reviczky Házban.
Igyunk újbort, együnk lévai libafertályt, ahogy azt a lévaiak valamikor a szüretek alkalmával tették, s hozzuk vissza ezt a híres lévai csemegét újra a köztudatba! – szólított fel az esemény meghívója, aminek a résztvevők részint igyekeztek is megfelelni.
A hajnalig tartó mulatságon mindvégig remek volt a hangulat. Nem maradt el ezúttal sem a nótázás, a végén a vonatozás. A zenét ezúttal Rikoň Ernő és tehetséges lánya Simona Rikoňová S and E Bandje szolgáltatta a létszámát tekintve családias, de igen lelkes társaságnak.
Ez éven egy igen megható színfolttal lett gazdagabb a bál. Pár éve ugyanis Tolnai Csaba talált egy kottát egy pozsonyi antikváriumban, melyre az volt írva: Lévai csárdás. Csaba a másolatát nagylelkűen a Reviczky Társulás mellett működő Lévai Magyar Dalárdának ajándékozta. A csárdást “szerzette”: Dr. Mihalik Dezső és Lévai Izsó kiadásában jelent meg Rimaszombatban, 1923-ban. A szövege a következő:
Léva mellett Garam vize kanyarog,
Léva mellé gyűlnek most a Magyarok,
Oda siet kinek ép keze lába,
Eredj fiam ne várjanak hiába.Húz a cigány szól a nóta tüzesen,
Magyar legény ki is rakja ügyesen,
Másnap aztán azt súgja az anyjának,
Nincsen párja a lévai kislánynak.
A szöveget Müller Péter jóvoltából, kis papírcetlin megkapta valamennyi bálozó és Gába Zsuzsanna, a dalárda karnagya előmuzsikálásával először szólalt meg a mű újfent a lévai magyar házban, a résztvevők közös eléneklésével.
Az est elején Wirth Jenő, a társulás elnöke, Slávik Ernő barátunk zamatos szilvapálinkájával fogadta a bálozókat, a társszervezők elnökei, Kosztolányi Magdolna és Müller Péter pedig az eseményhez illő meleg szavakkal köszöntötték a vendégeket. Aki eljött, ezúttal is felhőtlenül szórakozhatott.
