A fenti jelmondat égisze alatt valósult meg Szlovákia legnagyobb tartósélelmiszer gyűjtése idén is, amelyre november 22. és 24. között került sor. A Katolikus Egyházmegyei Szeretetszolgálat évről-évre, immár nyolc éve, a Tesco áruházlánccal közösen szervezi meg a rászorulókat segítő akcióját.
A szeretetszolgálat rozsnyói részlege is bekapcsolódott a tartós élelmiszerek Tesco áruházakban zajló gyűjtésébe. Ezeknek az adományoknak köszönhetően több járásban is segítséget tudnak nyújtani a rászorulóknak szinte egész évben.
A gömöri régió köztudottan magas munkanélküliséggel küzd. Ennek egyik oka a nem megfelelő szakképzettséggel rendelkező munkaerőkínálat és a befektetők érdektelensége. Ezen tényezők hatására egy ördögi kör van kialakulóban, amely már a következő generációt is sújtja – állítják a szakemberek.
Ezért is egyre több a rászoruló ember, akik vajmi kevés segítségre számíthatnak.
A háromszor tízórás gyűjtésből idén öt órában vettem ki részemet a rozsnyói Tesco ajtajában álldogálva. Eddig csak adományoztam, de most kipróbálhattam, hogy milyen a kosár másik oldalán állni, és olyan emberek számára kérni, akiket nem is ismerek. Láthattam, hogyan reagálnak a bevásárlásra igyekvő embertársaim, amikor „valaki, valamit akar tőlük”.
Rozsnyón percenként 72 centet adományoztak a vásárlók
Köszönet jár azoknak, akik a bevásárlásukból kifelé haladva megálltak a kosár mellett, és ha csak egy doboz tejet, vagy egy üveg olajat, esetleg egy kiló rizst, de elhelyeztek a mi kosarunkban is valamit. Megfigyeltem, hogy ezek az emberek a mosolygósak. Ezek az emberek befelé menet is megálltak, ránk néztek, mosolyogva meghallgatták mit is akarunk, és kérdeztek. Érdekelte őket, hogy mivel tudnak segíteni a legtöbbet. Nekik őszintén elmondtuk, hogy idén kevés tejet és higiénai eszközt kaptunk. Egy idő után a tömegben pontosan látni, kit érdemes megszólítani és kit nem, de azért mindig akadtak meglepetések.
Jellemzően az idősebbek és a nők voltak azok, akik szociálisabban érzékenyekként adományoztak. A szerény kinézetű középkorosztálybeli férfiak nagyvonalúan adakoztak, vagy akár egy egész ebédhez való hozzávalókat tettek be a kosárba, esetleg egy egész táskányi mindenféle tartós élelmiszert és tisztálkodási szereket. Ez a fajta adakozás megfigyelhető volt a kisgyermekes családoknál is.
A jól szituált férfiak azonban mogorván elhaladtak mellettünk (tisztelet a kivételnek), meg sem hallva szavunkat. Az idősebb férfiaktól szinte várható volt valamilyen kiokítás, és akadtak olyan idősebb nők is, akik saját bajukat kezdték ecsetelni. Az ifjúság körében meglepetésként hatott szavunk, azonban örömmel töltött el, hogy köztük is akadtak olyan fiatal fiúk, akik befelé menet nem magasba emelt fejjel és süket fülekkel haladtak, és kifelé jövet pedig bőkezűen adakoztak.
A legmegdöbbentőbb és legmeghatóbb volt, amikor a látványosan testileg fogyatékos, idős hölgy adakozott, ill. a pár éve hajléktalan szállón lakó, napjainkra kicsit jobb körülmények közt élő fiatalember adott a kosárba élelmiszert. Ők valószínűleg pontosan tudják, hogy máshonnan segítséget nem igen kapnak, kaptak, és ha most megtehetik, hát adnak, hiszen mindenki az életben azt kapja vissza, amit ad. Úgy gondolom, hogy a magas lovon ülők is csak pont olyan nagyot eshetnek és majd idővel esnek, mint amilyen magas lovon ülnek. Ők még nem tudják milyen a fizikai mélységeket megjárni. Lehet nem is fogják megtudni, azonban a másvilágra azt az egy csomag tésztát, amit egy ilyen alkalommal megspórolt, nem fogja tudni magával vinni… Félreértés ne essék, nem szemrehányást teszek, hiszen mindenkinek a magánügye, hogy adakozik-e vagy sem, csak furcsa módon azok, akik megtehetnék, jellemzően elszalasszák a lehetőségüket, hogy megtegyék.
Bizonyára sok rászoruló család örül majd az adományoknak
„Olyan családok kapják a segítséget, akik valóban rászorulnak. Minden család helyzetét felülvizsgáljuk. Nem engedjük, hogy olyanok is kihasználják a lehetőséget, akik valójában nem szorulnak rá” – fejtette ki Katona Ilona, a Katolikus Egyházmegyei Szeretetszolgálat rozsnyói szociális tanácsadója, akitől azt is megtudtam, hogy kevés az önkéntes.
A rozsnyói szeretetszolgálathoz tizenegy város – Rozsnyó, Nagyrőce, Rimaszombat, Tornalja, Losonc, Fülek, Breznóbánya, Poltár, Hnústya, Gyetva és Gölnicbánya – áruházaiból érkeznek majd az összegyűjtött adományok, azonban tavaly nem mindegyik helyszínen volt önkéntes, aki felhívta volna a figyelmet az adakozás lehetőségére.Ezért is jelentkeztem idén Ilonánál, hogy számíthat rám az ügy érdekében.
A rászoruló azonban egyre több, így idén olyan közösség is lehetőséget kapott a gyűjtésre, amely az összegyűjtött élelmiszert megkapta volna egy az egyben, hogy a sajátjainak segítsen ezzel. Amíg be nem kellett állni a kosár mellé akarták a lehetőséget, azonban az utolsó napokban már a telefont sem vették fel. Így a legmegbízhatóbb, a közösségekért eleve legtöbbet tevők lettek ismét „munkára fogva”.
Amikor este befutottak a három napot végig „dolgozók” Tornaljáról, még mindig mosoly ült az arcukon.
A fiatalember, aki a csapat vezetője volt, este végzett az önkéntes szolgálattal, majd 22 órától ment a munkahelyére az éjjeli műszakját végezni. Vajon honnan meríti lelki erejét?
Tornalján a tavalyi „passzív kosárba” összegyűlt 24 kilónyi élelmiszer helyett az idei csapat összesen 392,35 kilogramm árut gyűjtött össze 809,32 euró értékben. Rozsnyón idén a három nap alatt 1046 kiló tartósélelmiszer gyűlt össze 1299,21 euró értékben.
