A szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház adott otthont a neves palócföldi író születésének 172. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésnek. Újdonságként Mikszáth Kálmán egyik kevésbé ismer kisregénye került a január 17-ei esemény középpontjába.
Az emlékház udvarán az író felvidéki és magyarországi tisztelői körében Jarábik Gabriella, az emlékházat fenntartó Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója kifejtette: „Kicsit másként szerveztük meg az idei megemlékezést. A koszorúzás mellett lehetőséget teremtettünk arra is, hogy Mikszáth műveit is bemutassuk.” Hozzátette, ezúttal a műve révén elevenítik fel a nagy palóc mesemondó emlékét.
Marta Kálovcová, Szklabonya polgármestere köszöntőjében elmondta, minden nemzet életében vannak olyan események, melyek arany betűkkel vannak a történelembe beírva, ilyen volt Mikszáth Kálmán születése. Rövid beszédében kitért Mikszáth szülőföldje iránti szeretetére, mellyel összeköti a régióban élő magyarokat és szlovákokat.
„Nemcsak magával törődött, hanem a környezetével is, ez árad a műveiből is”
– emelte ki a falu első embere.
A köszöntőket követően a felvidéki és magyarországi intézmények, önkormányzatok és szervezetek képviselői a tisztelet koszorúit helyezték el az emlékház előtti szobor talapzatánál.
Betyáros Mikszáth, avagy egy különleges kisregény az író életművében
Az emlékház nagytermében Praznovszky Mihály, az író egyik kevésbé ismert kisregényét tárta a résztvevők elé. Az előadás célja a betyáros Mikszáth bemutatása volt. Bevezetőjében elhangzott, hogy Mikszáth kezdő íróként több mint 130 álnéven publikálta első szövegeit, műveit. Termékeny író lévén bizony még a legnagyobb tisztelői sem ismerik az összes művét. Ez vezérelte az idei megemlékezés szervezőit is – avatta be a részletekbe Jarábik Gabriella a jelenlévőket.
Praznovszky Mihály, elismert Mikszáth és Madách kutató ezúttal A Krúdy Kálmán csínytevései című kisregényt ismertette. Mint elmondta, Mikszáth főhőse valós személy volt, a szécsénykovácsi születésű Krúdy Kálmán, Krúdy Gyula egyik felmenője. A kissé pikáns, számtalan anekdotával fűszerezett kisregény 1899-ben jelent meg.
„Idevalósi a történet. A tájhoz való érzelmi kötődés és Mikszáth írásművészetének összes eleme fellelhető a műben”
– hangsúlyozta.
A szakszerű elemzésből megtudtuk, hogy a különféle társadalmi rétegek és nemzetiségek a rájuk jellemző sajátosságokkal jelennek meg a kisregényben. A hivatalnok német és latin szavakat is használ, megjelenik benne a szlovák mester, a cigányzenész a maga szójárásával. Mindamellett a mikszáthi humor és anekdota sem hiányozhat belőle. A hazaszeretet és a tájszeretet jeles példája ez a regény – zárta gondolatait a szakember.
Mára már hagyomány, hogy a Mikszáth megemlékezés egyúttal a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmányának baráti újévi koccintása is. Balogh Gábor, a területi választmány elnöke, a Csemadok országos alelnöke hangsúlyozta az értékmentés fontosságát és a magyar közösségeink megerősítését, melyek nélkülözhetetlen elemei ugyancsak a neves elődeinkre való emlékezések.
