Talán nincs is olyan magyarok által lakott település a Kárpát-medencében, ahol ne emlékeznének meg legszebb nemzeti ünnepünkről, az 1848-as forradalom napjáról. Március idusán évről évre ünnepi műsorokkal, megemlékezésekkel tisztelgünk a márciusi ifjak emléke előtt…
Esterházyra és a szabadságharcra emlékeztek a Zoboralján
A Zoboralja több településén tartottak megemlékezést március 17-én az 1848-49-es szabadságharc emlékére. Ezen a napon emlékeztek meg Esterházy János mártírpolitikusról is, aki 1901. március 14-én látta meg a napvilágot és 1957. március 8-án hunyt el.
A megemlékezések sora Nyitrán Erdősi Imre sírjánál vette kezdetét, ahol Gyepes Lajos, a Csemadok Nyitrai Területi Választmányának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket és felkérte Dalos Tibort, a szombathelyi Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola történelemtanárát, mondja el ünnepi beszédét.
Dalos Tibor ismertette Erdősi Imre honvéd, tábori lelkész életútját, kiemelte: „nagy tetteinek idén ünnepeljük 170. évfordulóját. Pontosan ezzel azonos időben a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb katonai sikerének, a tavaszi hadjáratnak is az évfordulóját ünnepeljük ezekben a napokban. Erdősi Imre hosszú és érdemekben gazdag pályát futott be.”
A honvédek lelki vigasza
1849-ben Görgei Artúr felső-dunai hadteste a bányavárosok felé vonult vissza, a Selmecbányára bevonuló Guyon Richárd pedig a piaristáktól kért papot katonái lelki gondozására, akik többnyelvűek voltak. A szolgálatra Poleszni Imre, a később Erdősi néven ismertté vált pap jelentkezett. A braniszkói ütközettől Guyon maga mellett tartotta Polesznit, aki Szemere Bertalan buzdítására felvette az Erdősi nevet. Erdősi a branyiszkói ütközet után jelen volt még a kápolnai, a nagysallói és az első komáromi, a szőregi, a temesvári és a lugosi csatáknál, mindenütt lelki vigasszal látva el a katonákat. 1849. augusztus 16-án elbúcsúzott Guyontól és visszatért Selmecbányára, de nem folytathatta a tanítást. 1850. június 10-én a hadbíróság minden vád alól felmentette, csak az Erdősi név használatától tiltották el, ismét tanítani kezdett.
Az ünnepi beszéd után az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium diákjai, Herczeg Réka és Deák Erik előadták Petőfi Sándor A költő visszatér című versét, amelyet a Kormorán együttes zenésített meg. A megemlékezés a koszorúk elhelyezése után a Himnusz eléneklésével ért véget.
Cselekedjünk mindannyian egyetértésben és szeretetben
Pogrányban Esterházy János emlékműve előtt Presinsky Laura, a község polgármestere mondott beszédet.
Ünnepi beszédében kitért az 1848-as eseményekre és Esterházy Jánosra is. Kiemelte: „Említésre mélto Esterházy János gróf dédnagyapja, Jeszenák János kormánybiztos és főispán, az 1848/49-es szabadságharc vértanúja. Jeszenák Jánost 1848-ban, mint megbízható reformellenzékit Nyitra vármegye főispánjává, majd teljhatalmú kormánybiztosává és a felvidéki felkelők ellen küzdő csapatok kormánybiztosává nevezték ki. Kormánybiztosként az ő érdemének tekinthető, hogy sikerült kivédeni az 1848-as szeptemberi felkelést a mai Szlovákia területén: szeptember 26-án Szenicénél, majd szeptember 28-án Ótura és Miava között a mozgósított nemzetőrök és a 34. gyalogezred két százada súlyos vereséget mért a felkelőkre.” A teljes beszéd ITT olvasható.
Jeszenák János dédunokája, Esterházy János a dédapja nyomdokaiba lépett, és példát mutatott a jövő nemzedéknek – mondta a polgármester. Beszéde végén Esterházy Jánost idézte: Cselekedjünk mindannyian egyetértésben és szeretetben.
Az ünnepi beszéd után a Pogrányi Nagyharang Hagyományőrző Csoport énekelt a szabadságharc és Esterházy János tiszteletére. Az emlékezők a koszorúzás után elénekelték nemzeti imánkat.
Alsóbodokon Esterházy János boldoggá avatásáért imádkoztak
Az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása kápolnánál, Esterházy János végső nyughelyénél Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója mondott beszédet. Esterházy János halála előtt Isten kegyelmére bízta életét, Molnár Imre szerint mi ennek a kegyelemnek vagyunk a haszonélvezői, a címzettjei.
„Ebben a hónapban sok esemény történik, Budapesten csodálatos ünnepség volt a bazilikában Esterházy János tiszteletére, s még előttünk van egy csodálatos ünnepség Krakkóban. Március 25-én Krakkó érseke hivatalosan, Isten színe előtt bejelenti Esterházy János boldoggá avatásának a megindítását” – monda Molnár Imre.
Az emlékezők elhelyezték koszorúikat Esterházy János végső nyughelyénél, majd Mons. Ďurčo Zoltán, Nyitra megye püspöki helynöke celebrált szentmisét Esterházy János boldoggá avatásáért.
A szentmise után a Kerepesi Hagyományőrző Pávakör Egyesület a helyi művelődési házban előadta az Itt élned, halnod kell című történelmi táncjátékát. (NT)
***
Március 15-i ünnepségek az Érsekújvári járás néhány településén
Érsekújvárban a Csemadok-ház előtt, Czuczor Gergely szobránál emlékeznek évről évre, koszorúzással, ünnepi beszéddel és ágyúlövéssel a szőgyéni Vörössipkás Hagyományőrzők közreműködésével. Idén is elhangzott itt Czuczor Gergely Riadó című verse.
A koszorúzásra a környékbeli falvak polgármesterei is eljöttek, valamint a helyi civil szervezetek, magyar intézmények, pártok és Klein Ottokár, a város polgármestere is elhelyezte az emlékezés koszorúját. A megemlékezés a székházban folytatódott, ahol az alapszervezet vegyes éneklőcsoportja, a Művészeti Alapiskola igazgatónője, Madarász Veronika és Döme József zeneszáma hangzott el.
Ünnepi beszédet mondott Babucs Zoltán hadtörténész, aki az 1848/49-es forradalom felvidéki vonatkozásait idézte.
Udvardon a helyi Csemadok-alapszervezet, az alapiskola és az MKP szervezésében került sor a megemlékezésre. Az udvardi kálvárián megkoszorúzták Majtényi Adolf 48-as honvéd sírját, akiről a helyi magyar iskolát is elnevezték. Ünnepi beszédet mondott Berényi József EP-képviselőjelölt.
Nánán a Csemadok szervezésében a kultúrházban az iskola diákjai, a helyi vegyes éneklőcsoport, Morvai Viktória középiskolás diák és Pálmai József dömösi tanár közreműködésével emlékeztek a szabadságharcra. Vendégként közreműködött a Nagyölved-Szőgyéni Dalárda énekkar, Nagy Csomor István közreműködésével.
Ünnepi beszédet mondott Babucs Zoltán hadtörténész, a Magyar Hírlap szerkesztője. A kort idézve beszélt a magyar szabadságharc katonai alakulatairól, melyben harcoltak más nemzetek fiai is, s vérüket adták a magyar szabadságharcért.
Felidézte a magyar történelem sorsfordulóit, az 1939-es márciusi ünnepségeket idézte, s mindazt a rablást, amelyet a magyar nemzettel szemben az évszázadok folyamán idegen nemzetek elkövettek. Sok közülük azonban már eltűnt, így a művi úton létrehozott csehszlovák állam is. A szlovák nemzetnek is lenne mire büszkének lennie, hiszen katonái harcoltak a magyar szabadságharcban, vérüket ontották a hazáért.
„Petőfit idézve tisztelnünk kell 150 ezer közhonvédünket, akikből sokan voltak felvidéki magyarok, németek, ruszinok és legalább 30 ezer tót, akikről hallgat a szlovák történetírás, s inkább a Bécs érdekeit szolgáló Hurban- és Štúr-féle „szlovák légió” tevékenységét méltatja azon felmenőivel szemben, akik derekasan küzdöttek a saját és a magyar szabadságért.”
Mondandóját a következő bátorító gondolatokkal fejezte be: „Gondolhatnánk, hogy a kommunizmus bukása után változott a helyzet, de sajnos nem így van, az elszakított őshonos magyar nemzetrészek tagjai másodrendű állampolgárok, érvényben vannak a Beneš-dekrétumok, Kárpátalján puskaporos a levegő, s hiába menetelnek a székelyek, a románok önszántukból sosem adnak nekik autonómiát, és hiába írta alá egymilliónál is több magyar a Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezést, Európa nyugati felét ez cseppet sem érdekli. E téren is érezteti hatását a több évtizeden át tartó kommunista agymosás, a balliberálisok elítélik a területi revíziókat, ám az egységes és oszthatatlan magyar nemzetben gondolkodók Istenbe vetett hittel bíznak abban, hogy egyszer „lészen csillagfordulás megint”, mert nincsenek kőbe vésett békeszerződések és országhatárok. Székelyesen fogalmazva: „ami egyszer volt, lehet máskor is”.
A megemlékezés a Minden magyar hős emlékkeresztjénél koszorúzással, közös énekléssel fejeződött be. (DE)
***
„A haza nem veszhet el, napunknak fel kell még kelnie”
Garamkövesden szentmisével kezdődött az emlékezés, melyet az 1848/49-es szabadságharc és forradalom emlékére rendezett a Zöldfaliget Kulturális Egyesület. Március 17-én, verőfényes vasárnapon a Szent Mihály-templomból a Bátori Schultz Bódog- emléktáblához vonult az emlékező közösség, mely a plébánia falán kapott helyet 2004-ben, az önkormányzat támogatásával.
Megemlékeztek a Körmöcbányán született és a szabadságharcban részt vett Bátori Schulcz Bódogról, aki huszonhárom csatában tüntette ki magát bátorságával. A honvédezredes a katonáitól érdemelte ki a Bátori nevet, melyet hivatalosan is felvett. A szabadságharc bukása után bebörtönözték, idős korában Garamkövesden szolgáló pap testvérénél lelt menedéket, ahol teljes visszavonultságban élt. Megírta emlékiratait, melyet 1870-ben adtak ki Pesten. Kívánsága szerint az esztergomi honvédtemetőben lelt végső nyugalmat.
Bokor Klára újságíró, a Magyar7 hetilap munkatársa ünnepi beszédében Bátori Schulcz Bódogra és a honvédek bátorságára emlékezett. Azokra, akiknek bitófa jutott és azokra, akikre börtön várt. Az üldöztetés éveiben derült fény az igazi jellemre, a hűségre és a bátor helytállásra.
„Hogyan viselkedett e bátor honvédezredes a szabadságharc leverése után? Harcostársai, barátai visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy minden vagyon nélkül maradt, de jó kedélye, reménye el nem hagyta. A garamkövesdi plébánián élt, innen is türelemre és kitartásra buzdította barátait, mondván: „ A haza nem veszhet el, napunknak fel kell még kelnie.” Emlékiratait is azért írta meg, hogy az utókor tanulja meg szeretni a hazáját” – emlékezett Bokor Klára a hős honvédtábornokra.
Majd így bátorította az egybegyűlteket: „Mi, késői utódok se lankadjunk nemzetünk felemelésében, ne legyünk megalkuvók, ne hagyjuk veszni március idusán kiharcolt jogainkat. Vigyük tovább a magyar egység eszméit, valljuk együtt Bátori Schulcz Bódoggal: napunknak fel kell még kelnie!”
Szavalatokkal és énekekkel emlékeztek, közreműködött ifj. Keszegh Ágnes, az óvodások és a Fehér Akác asszonykórus. Imát mondott Hupka József plébános. A kopjafa megkoszorúzásával ért véget az emlékezés a Felvidék déli csücskében, a Garam bal partján, a Duna torkolatánál fekvő kisközségben, Garamkövesden. (BK.)
***
„Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék megemlegessen!”
Muzslán a nemzeti ünnep a Csemadok-alapszervezet rendezésében koszorúzással kezdődött az iskola előtti emlékparkban, a kopjafánál. Innen fáklyás menettel vonult az emlékező közösség a kultúrházba, ahol folytatódott az emlékezés.
Köszöntőt mondott Bolya Szabolcs megyei képviselő, az MKP érsekújvári járási elnöke. Megemlékezett a márciusi ifjakról és idézte Jókai Mór mondását, mely nekünk és a jövő nemzedéknek is szól.
„Kell, hogy történjenek olyan csodák, amiket tíz nemzedék is megemlegessen. Példát kell adni ennek a nemzetnek, melyek a szíveket megerősítik” –
mondta, majd így folytatta az 171 évvel ezelőtt megfogalmazott szavakat: „Azokban a percekben talán Jókai sem hitte, de a történelem visszaigazolta, hogy csoda volt, amit ők tettek az 1848-as esztendő márciusában. Mert, bár a szabadságharcot a hatalmas túlerő vérbe fojtotta, az ő bátorságuk és hősiességük ma is példaként szolgál számunkra.”
Majd megemlékezett a kor hős lelkű asszonyairól. Beszélt Szendrei Júliáról, aki maga is röpiratot intézett a nemzet asszonyaihoz, Batthyány Lajos feleségéről, Zichy Antóniáról, Kossuth Zsuzsannáról, és mindazokról, akik a megtorlás éveiben menekülni kényszerültek. Emlékezett Teleki Blanka grófnőre, aki szintén kivette a részét a szabadságharc eseményeiből és a megtorlásból egyaránt.
„Feleségek, anyák, testvérek voltak, akik hittek a magyar nemzet felemelkedésében. Akik fejet hajtottak a sors akarata előtt, akik áldozatvállalásukkal írták be nevüket a szabadságharc történetébe. Akik éppen olyan hősök voltak, mint a harctéren vérüket és életüket áldozó honvédek.”
Berzsenyi Dániel szavaival zárta gondolatmenetét: „Nem sokaság, hanem lélek és szabad nép tesz csuda dolgokat”, majd így folytatta: „ A költő biztató szavai adjanak hitet és bátorságot, hogy a márciusi ifjak példáját követve legyünk mi is készek a cselekvésre. Össze kell fognunk minden magyar embert, közösségé kell formálnunk azokat, akik még hadra foghatóak. Mert nekünk is harcolni kell, igaz, nem fegyverrel, hanem tudással, megalkuvást nem tűrő összefogással! Biztos jövőképet kell adnunk gyermekeinknek, hogy ne vágyódjanak idegen országokba, hogy szeressék szülőföldjüket, s felvidéki magyarként ne érezzék magukat másodrendűnek, hanem büszkén vállalják és vallják magyarságukat.”
Közreműködtek a helyi óvodások, az Endrődy János Alapiskola tanulói, a Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola diákjai és a Stilla Pectus kamarakórus. Végezetül Zsapka Attila és Sipos Dávid zenés estje zárta a nemzeti ünnepet. (BK)
***
„A gyermekek és a fiatalok a magyar jövő zálogai”
A lekéri Dudich Ferenc Polgári Társulás, a Csemadok nyomdokain haladva, a társulás fennállása óta szervezője a nemzeti ünnepeknek, köztük az 1848-49-es szabadságharc és forradalom emlékünnepségének.
A tavalyi évben felújított garamdamásdi hősök emlékművénél emlékeztek a nemzeti ünnep alkalmából. Mivel Lekéren megszűnt a magyar tannyelvű iskola, ezért a társulás feladatának tartja, hogy a hétvégi találkozókon, a fiatalokkal egységet alkotva, a magyar történelem és a helytörténeti emlékek értékeit közösen éltessék.
Az ünnepségen részt vettek a lokálpatrióta lekériek és eljöttek a Lekér településrészét képező, garamdamásdi, és garamvezekényi lakosok, valamint azok a fiatalok és gyermekek, akik irodalmi összeállítással elevenítették fel a 171 évvel ezelőtti márciusi napok eseményeit, egészen az 1849-es nagysallói csata dicsőséges napjaiig.
Ünnepi beszédet mondott Juhász Gábor, a társulás elnöke, helytörténész, gyűjtő, Lekér mindenes lokálpatriótája. Hangsúlyozta, hogy elődeink 171 évvel ezelőtti, a függetlenségért és a magyar szabadságért vívott harcát úgy tudjuk meghálálni, ha figyelünk a fiatalokra, a jövő nemzedékére. „A gyermekek és a fiatalok a magyar jövő zálogai, ezért nekik átadva, a magyar történelmi és a helyi értékek átörökítésével tudjuk jövőnket biztosítani” – mondta a szónok.
A múlt kutatójaként rátalált arra az 1848-as „Kossuth Hírlapja” újságra, melynek alapján a barsi lovasság, a karácsonyi harcok idején költötte a „Kossuth Lajos azt üzente” című nótát, melyet a korabeli újságban így közöltek: „Kossuth Lajos azt üzente, kifogyott a regimentje….”
Az elhangzott Petőfi versek, a 12 pont felsorolása és a Borsika éneklőcsoport honvédnótái után a helyi intézmények és társulások képviselői megkoszorúzták az emlékművet. Díszőrséget álltak a szőgyéni, IX. Vörössipkás Zászlóalj felvidéki hagyományőrzői. (BK)
***
„Merjük bátran vállalni nyelvünket, identitásunkat!”
Kürtön, a templom mögötti emlékparkban az esti órákban, zászlófelvonással vette kezdetét a megemlékezés. Sütő Judit alpolgármester, az MKP alelnöke köszöntötte az emlékező közösséget, majd a Bokréta énekkar és a tanintézmények diákja versekkel, énekekkel emlékeztek. Az óvodások elhozták a saját kézzel készített, nemzeti színű zászlócskákat, amelyeket a turulmadárral díszített emlékmű köré helyeztek.
Környi Zoltán, az MKP térségi Európa-parlamenti képviselőjelöltje mondott ünnepi köszöntőt. Biztató szavakkal vont párhuzamot 1848 és 2019 között, és bátorságra, felemelkedésre buzdította az emlékezőket. „Az ünnep arra tanít bennünket, hogy egy bukott szabadságharc is válhat nemzetet összekovácsoló, pozitív erőforrássá. Meríteni ebből a forrásból pedig jogunk és kiváló lehetőségünk is, amikor tapasztaljuk, hogy a magyarságot fenyegető veszélyek oly mértékűek napjainkban, mint 171 évvel ezelőtt.
Történelmünket ne az augsburgi csatavesztéshez, a tatárjáráshoz, a törökdúláshoz, a Habsburg-elnyomáshoz, Trianonhoz és a szovjet megszálláshoz kössük, hanem emeljük fel fejünket, és merjük már végre a büszkeségre okot adó tényekkel kibővíteni tankönyveinket, elégedettségre nevelni gyermekeinket! Mert magyarnak lenni szép! Magyarnak lenni jó!” – mondta a szónok.
A már szemerkélő esőben, az intézmények, szervezetek és társulások képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit az emlékműnél. Díszőrséget álltak, és a koszorúzásnál közreműködtek a 22. sz. Majer István cserkészcsapat tagjai. (BK)
„Legyen béke, szabadság és egyetértés!”
Kisújfalun az önkormányzat és az MKP alapszervezete által rendezett megemlékezéssel tisztelegtek a magyar szabadságharc és forradalom hősei előtt. A történelmi visszapillantást Geri Valéria polgármester tartotta a templomkerti emlékműnél és kopjafánál, ahol az emlékezők és a kisiskolások elhelyezték a kegyelet koszorúit és virágait. A kultúrközpontban folytatódott az emlékezés, ahol a Stampay János Alapiskola diákjai köszöntötték az ünnepet.
Miként a tavalyi március idusi emlékezésen, most is Görgei tábornok alakja kelt életre Kisújfalun. A tavalyi előadás folytatásaként hívták meg a Budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársainak ajánlására az „Isten veled Görgei!” című film rendezőjét, Simon Juditot. A film megtekintését követően beszélgetésre került sor. A rendező elmondta, hogy a tavalyi évben, a tábornok születésének bicentenáriumára készült a film, amelyben történészek elemzik Görgei személyét, korát, és hadi tetteit. A filmben Hajdu Károly színész személyesíti meg a tábornokot, felolvasva leveleiből és visszaemlékezéseiből.
A film, „Görgei, az áruló” sztereotípiáját kívánja eloszlatni. Hitelesen mutatja be szerepét a magyar történelemben, és egyedülálló tetteit a hadtörténelemben”– emelte ki Simon Judit rendező. (BK)
***
Nincs március Petőfi nélkül
A Csemadok az előző évekhez hasonlóan Pozsonyban, a Medikus-kertben tartotta meg központi ünnepségét március 15-én. Petőfi Sándor szobránál a pozsonyi és környékbeli magyarok emlékeztek, a szenciek szervezett busszal érkeztek az ünnepségre.
Jégh Izabella, a Csemadok Városi Választmányának elnöke üdvözlő szavaiban Várnai Zseni Petőfi márciusa című versét idézte a pozsonyi megemlékezésen. „Nincs március Petőfi nélkül, idő és költő egybeforrt, benne sűrűsödött, benne robbant mind, ami forralta a bort, az ő szavára várt a nép és élesítette a kaszát, abban a dicső márciusban ő jelentette a hazát.” Jégh Izabella szerint ez így is van, hiszen a szabadságharctól elválaszthatatlan Petőfi Sándor személye.
Az ünnepi megemlékezésen a magyarbéli Bognár László Sillye Jenő: Szállj dalom című szerzeményét énekelte, majd Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója mondott ünnepi beszédet.
„Áder János, Magyarország köztársasági elnöke említette egyik ünnepi beszédében, hogy az 1848. március idusának első évfordulóján, vagyis 49. március 15-én, Kossuth Lajos épp a szabadságharc fővezéreivel való találkozásra utazott. Közben levelet írt feleségének, melyben ez áll: „Hogy tulajdonképpen mit ünnepelnek március 15-én, midőn egy kis pesti lármánál egyéb nem történt, azt én nem tudom.”
Nekünk, akik el se tudjuk képzelni e napot kokárda, Nemzeti dal és a 12 pont felidézése nélkül, már-már szentségtörésnek tűnik ez a Kossuthi kérdés. Azért olykor-olykor, főleg így tavaszi rügyfakadáskor, érdemes feltenni magunkban a kérdést, mit is ünneplünk mi március 15-én?” Molnár Imre feltette a kérdést: miért maradhatott ez a szent nap akkor is ünnep, mikor betiltották, mikor el akarták hallgatni. Sokakat éltetett a magyar szabadság vágya, ez a reménység, az új haza megalkotásába vetett hit az, ami ünneppé varázsolja március 15-ét.
Az ünnepi beszéd és a koszorúzás után Molnár László Reményik Sándor: Az Ige és Totth Jenő: Akármi jő, emlékezünk című versét szavalta, majd Bognár László elénekelte a Nemzeti dalt. Az ünnepség végén felhangzott a Himnusz, amelyet a közönség a székesfehérvári Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Gimnázium Kórusa közreműködésével énekelt. (NT)
***
A hazáért, az otthonunkért, Nagymagyarért közösen kell áldozatot vállalni
A Nagymagyari Kulturális Közösség március 15-én szervezte meg a történelmi ünnepséget az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a Nagymagyari Magyar Tannyelvű Alapiskolában a tanulók közreműködésével. Az ünnepi műsor után az MKP helyi szervezete koszorút helyezett el Leszkay Károly honvédhadnagy sírjánál a katolikus temetőben, ahol Pőcz Ibolya mondott beszédet:
„A nemzet többször is megvívta harcát a szabadságért, emlékezzünk 1848-ra, 1956-ra vagy 1989-re. Gyakrabban kellene gondolnunk azokra, akik életüket áldozták a szabadságért és a hazájukért. A legnehezebb pillanatban, a nemzet érdekében, félretették egyéni sérelmeiket, és összefogtak. Ma is, itt is követnünk kellene ezt a példát, hiszen már nem fegyverrel: karddal, szablyával – hanem felelősséggel, hittel, bizakodással és főleg hatalmas türelemmel vívjuk csatáinkat. Kötelességünk keresni valamiféle központi erőt, gondolatot, amely sorsunk, céljaink sokféleségét összehangolja, új távlatot ad neki, hogy a lélek, a szellem egyesülhessen. A hazáért, az otthonunkért, Nagymagyarért közösen kell áldozatot vállalnunk.”
Gondolatait Széchenyi szavaival zárta, melyet Naplójában jegyzett le a legnagyobb magyar: „Hallgatnia kell minden gyűlölségnek, ellenszenvnek, minden becsvágynak….
És „…munkálni nagyban, s ha nem lehet, munkálni kicsiben, de munkálni mindig, másban csak akkor keresni elmaradást, mikor már rajtunk nem múlt, s mindenek fölött kötelességet teljesíteni, ha más nem teljesíti is.”
És akkor „…lesz még a magyarbul valami s pedig sok.” (HA)
***
„Akinek az unokái is magyarok lesznek…
A somorjai magyarság is megemlékezett az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulójáról. A város melletti Pipagyújtó emlékhelyen, szemerkélő esőben kezdődött megemlékezés a Szózattal indult, majd a helyi magyar alapiskolások adták elő műsorukat. Ünnepi beszédében Horváth László, a Madách Imre Gimnázium történelemtanára felolvasta a felvidéki magyarok 12 pontját, mintegy párhuzamot vonva az akkori és a mostani történések között.
Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz intézett üzenetét Szabó József, a pozsonyi magyar nagykövetség diplomatája olvasta fel. A megemlékezés befejezéseként Somorja önkormányzata, intézményei, civil szervezetei, valamint a környékbeli falvak önkormányzatai helyezték el koszorúikat, majd a Himnusszal zárult a megemlékezés.
A délutáni megemlékezést este ünnepi műsor követte a kultúrházban, ahol a közönség színes kultúrműsort láthatott. Fellépett többek között a Híd Vegyes Kar, Méry Rebeka és a Tindia Zenekar, a Csali Gyermek-néptáncegyüttes és a Csali zenekar, valamint a Harmonia Classica zenekar. Petőfi Sándor Dicsőséges nagyurak c. versét Kis Gábor „Gibbó” szavalta el, kiemelve, hogy „nem az a magyar, akinek a nagyszülei is magyarok voltak, hanem az, akinek az unokái is azok lesznek”. A Nemzeti dal Kovács Koppány előadásában hangzott el. (Hoffer Zoltán)
***
Március 15-i megemlékezés Gútán
Az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulóján szervezett ünnepi megemlékezést Gúta város önkormányzata és az önkormányzat mellett működő oktatásügyi és kulturális bizottság. A rossz időjárási viszonyok ellenére szép számban összegyűltek, hogy együtt tisztelegjenek a szabadságharc és forradalom hősei előtt az 1848/49-es emlékműnél a Szent Rozália parkban. A megemlékezésen Horváth Árpád polgármester és Viola Miklós az MKP helyi alapszervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet. Ezt követően a Városi Művelődési Központban megrendezett Petőfi Sándor Irodalmi Est keretén belül fellépett az ismert színész, Rékasi Károly és fia Zsigmond, aki saját költeményeit adta elő. (Tóth Enikő)
***
„Büszkén tekintsünk a jövőbe!”
Nagyölveden az önkormányzat, az MKP alapszervezete és a Nagyölvedi Alapiskola és Óvoda szervezésében került sor a nemzeti megemlékezésre. A kultúrházban kezdődött az ünnep, ahol felléptek a tanintézmény növendékei, a Dalárda férfikar és a Csemadok alapszervezete mellett működő Rozmaring éneklőcsoport.
A nap szónoka Csáky Pál, az MKP EP-képviselője, Nagyölved díszpolgára volt. A szónok örömét fejezte ki az emlékezésen részt vevő gyermekek és fiatalok láttán, és az egyik legfontosabb feladatnak minősítette azt, hogy mit tudunk átadni a jövő nemzedékének, fizikai, lelki és szellemi örökségként. Beszélt a 171 éve történt eseményekről és annak hozadékairól, a 19. századi Magyarország fejlődéséről, amely a mai napig a magyar értékrend egyik fontos alappillére.
„A történelemre soha nem szabad kiragadott pillanatok soraként tekinteni. Tekintsük mindig folyamataiban. Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom éve olyan folyamat történelmünkben, amikor mi, magyarok megmutattuk, hogy élni akarunk, és büszkén, öntudattal akarunk élni. Ezért nevezem ezt a napot az önbecsülés és az önértékelés ünnepének, amiért megpróbáltatásaink ellenére is, optimistán és büszkén tekinthetünk a jövőbe.”
Az ünneplő gyülekezet az emlékparkban, a kopjafáknál helyezte el az emlékezés virágait, koszorúit. (BK)
***
Március idusa Gömör-Nógrád nagy településein
Március 15-én fejet hajtottak a hősök emléke előtt az iskolákban és óvodákban megrendezett megemlékezések mellett többek közt Ragyolcon, Füleken, Losoncon, Rimaszombatban, Tornalján, Almágyban, Bátkában. A hétvégén a sor folytatódik, még több gömör-nógrádi településen lesznek ünnepségek.
Ragyolcon március 14-én megemlékeztek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulójáról. A közönség együtt énekelte Pósa Lajos Magyar vagyok versét Páko Máriával és a Csillagvirág együttessel. Előadták Veres János: Fehér szarvas című csodaszép versét és Tompa Mihály Távolból megzenésített költeményét is. A műsor után, melyben még fellépett Endrődi-Mike Attila, Illés László, a helyi Jázmin Női Kar és a helyi alapiskola tanulói, következett a hagyományos fáklyás felvonulás a kastélykertbe, ahol a ’48- as hősök emlékének adózva az ünneplők koszorút helyeztek el a kopjafáknál. Ünnepi beszédet Csúsz Péter, Besztercebánya megye elnöki megbízottja mondott.
Füleken a Hősök terén emlékeztek, ahol a Csemadok alapszervezete karöltve a várossal szervezte a műsort „Hazánk szentje, szabadság vezére” címmel.
„Lovas huszárok, civil szervezetek, énekkarok, versmondók, profi énekesek, zenekar, tánccsoport fogott össze az ünnep méltó megvalósítására” – mondta a műsor főszervezője, Szvorák Zsuzsanna Csemadok-elnök, akinek ez volt a 30. március idusai műsor-összeállítása. A helyszínek dekorációja nagyon sok szívet megdobogtatott.
A koszorúzás után az emlékezők átvonultak a kultúrház és városháza érintésével a füleki várudvarba, minden helyszínen műsor fogadta az érkezőket. A várban Medvesi Fotós Maraton vándorkiállítását nyitották meg a Bebek-torony 5. emeletén. A résztvevők négy helyszínen láthatták a műsort, melyben megemlékeztek II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelemről is.
Losoncon a Csemadok helyi alapszervezete, a Csemadok Nógrádi Területi Választmánya és a Nógrádi Művelődési Központ közösen szervezi meg március 4-e és április 26-a között az 50. Kármán Napokat, melynek keretében sor került a március 15-i programra is.
Az idei műsorokat Kármán József születése 250. évfordulója, az 1849 márciusi losonci csata, a tavaszi hadjárat előjátéka 170. évfordulója és persze két összefüggő esemény a közelmúltból, a Csemadok megalakulásának 70. és a Kármán Napok kezdetének 50. évfordulója jegyében szervezik.
Március idusán a városi Apollo mozi megtelt ünneplőkkel, a műsorban fellépett Kósa Zsolt budapesti színművész, a Kármán József Alapiskola és Óvoda tanulói, a Folk LC zenekar, valamint a Kis Galáris énekegyüttes és a Serly Kamarakórus.
A koszorúzásra március 17-én került sor a Kármán-emlékműnél. Ezt követően Böszörményi István tartott vetített képes előadást az alapiskola Ráday termében a losonci csatáról.
Rimaszombatban a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete szervezte a megemlékezést a Petőfi-szobornál, ahol fiatalok adtak ünnepi műsort. A Páko Mária vezette Viharvirág megzenésített verseket énekelt, Orosz Dániel pedig az Ismerős Arcok Nélküled című számát énekelte együtt a közönséggel. Beszédet Hizsnyan Géza orvos, színikritikus mondott.
A Tompa téren a cserkészek álltak díszőrséget, felvonulásuk a cserkészotthontól indult a Petőfi-ház érintésével, ahol a civil szervezetek és a Kerecsen Motoros Egyesület emlékeztek még a központi ünnepség előtt. A ma Múzsák háza egykor Huszt-ház előtt (1845-ben itt szállt meg Petőfi, később a helyet emléktáblával jelölték meg, a Petőfi szobor felállításáig itt tartották a központi ünnepséget) Tóth Zoltán, a motorosok elnöke mondott beszédet, s írt verset az alkalomra. Versét Pataky András cserkész adta elő mindkét helyszínen.
Petőfi Sándor köztéri szobrát több mint húsz szervezet koszorúzta meg. Megjelent a város minden magyar iskolájának a képviselője, itt voltak a Rákóczi Szövetség diákutaztatási programjának köszönhetően a magyarországi baráti iskolákból is a diákok. Taps kíséretében koszorúzott az öregcserkészek nevében dr. Kálmán László, aki az ünnep alkalmából állami kitüntetésben részesül majd. A megemlékezésen szlovák zászlóval jelentek meg a Merjünk gyorsítani (Odvážme sa zrýchliť) csoport városi képviselői.
Rimaszombatban a koszorúzási ünnepséget követően a városi művelődési központ színháztermében bemutatták a Görgey c. darabot, melyet a komáromi székhelyű Teátrum színházi polgári társulás vitt színre. Görgey Gábor kétrészes drámáját a szerző dédnagyapjáról, Görgey Artúr tábornokról, az 1848-49-es szabadságharc legendás hadvezéréről írta.
A nyolc szereplős alkotás egyetlen, máig izgalmas téma köré épül: áruló volt-e ez a józan gondolkodású, a hazáját forrón szerető katona, amikor úgy döntött, hogy leteszi a fegyvert Világosnál? Az addig egyetlen csatát sem vesztő Görgey úgy vélte, a túlerővel szemben, az osztrákok segítségére érkezett cári seregek ellenében nincs esélye, s ha vállalja a harcot, több ezer hűséges honvédje eshet fölöslegesen áldozatul. A kérdés ma is megosztja a magyarságot, holott tények sora igazolja, hogy Görgey nem volt áruló, sőt: hősnek tekinthető.
A Görgey színre vitele úgy történt, hogy a nyolc szereplő közül csupán három – Görgey Artúr (Dráfi Mátyás), Joskó, veterán huszár (Rimaszombatban Tóth László játszotta), és Terka, házvezetőnő (Molnár Xénia) látható hús-vér mivoltában a színpadon, míg az Anya (Kolti Helga), Perczel Mór (Tóth Károly), Andrássy Norbert (Nagy András), Széchenyi István (Szabó Viktor) és Kossuth Lajos (Jakubecz László) „álomképekben”, felvételről kapcsolódott az eseményekhez.
Tornalján a Csemadok Területi Választmánya és Alapszervezete közösen szervezte a megemlékezést, mely ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a református templomban, ahol közreműködtek a Kazinczy Ferenc Alapiskola tanulói, Miko Zoltán és az Andante vegyes kar. A koszorúzásra a Zoltán-kúria udvarán került sor. Ünnepi beszédet B. Kovács István, gömörológus, régész mondott.
Vasárnap, március 17-én a tornaljai Tompa Mihály Városi Művelődési Központban bemutatták Csáky Pál Hit és illúzió c. drámáját, ahol maga a szerző szólt az egybegyűltekhez.
Tornalján a megemlékezés virágait elhelyezik Királyi városrészben, Bagaméri Virágháty Lajos 1848-49-es honvéd, színész síremlékénél is. Március 22-én pedig a Parapács zenekar táncház keretében várja az érdeklődőket az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére.
Március 15-én Feleden, Serkében, Balogfalán, Ajnácskőn, Hanván és Bátkában szintén felidézték a forradalom pillanatait, felléptek az óvodások, a helyi gyerekek.
A gömöri megemlékezések a hétvégén is folytatódtak: Almágyban, Jánosiban, Vecseklőn, Simonyiban, Gömörpéterfalán, a Sajó-völgyében Runyán, Lénártfalván, Csízben, a Balog-völgyében Uzapanyiton, Nagybalogon. A Vály-völgyében Felsővályban majd Kálosán. A Túróc-völgyében pedig Gömörszkároson, Harkácson, Gicén, Alsófalun. (Pósa Homoly Erzsó)
***
1848. március 15-e, az újkori Magyarország születésnapja
Köbölkúton az 1848-as kopjafánál emlékeztek március 15-én, ahol a Stampay János Alapiskola diákjai és a Csemadok asszonykórusa adtak műsort. Az ünnepség szónoka Farkas Iván Nyitra megyei képviselő volt.
Felszólalásában beszélt a forradalmi hónapokról, felidézte a politikai történéseket, a forradalmi hangulatot és a nemzet egységét. Beszélt a cselekvő tettekről, a nemzet nagy alakjairól, a Pilvax kávéház történéseiről és a márciusi ifjakról. Szólt a szabadságért küzdő hősökről, a bukásról és a megtorlásról.
„A magyarok egyenrangúsítása nem következhetett volna be a hősies forradalom és a szabadságharc nélkül. Nem lett volna 1867-ben magyar–osztrák kiegyezés, amelyet Magyarország látványos fejlődése, legdicsőbb korszaka követett az 1. világháború kitöréséig, melyet minden nemzet irigyelt Európában és az egész világon. Az a március 15-e, melyre ma emlékezünk, a magyar nemzetet a kornak megfelelő szinten tette európai nemzetté. Ha a nemzeti jog alanyaként a történelmi Magyarország meg is szűnt, tudatunkban éppen március idusa és augusztus 20-a miatt létezik ma is, és benne mindannyian egyek vagyunk.”
Vajon vonhatunk-e párhuzamot az 1848-49-es évek, valamint 2019 között? – tette fel a kérdést a szónok. Majd így folytatta: „A tanulság közös. A szabadságnak nincs nemzetisége, területektől, befolyási övezetektől független kell, hogy legyen. Itt, a szülőföldünkön, a Duna mentén, a Garam mentén, Mátyusföldön, Csallóközben, Nógrádban, Gömörben, Bodrogközben és az Ung-vidéken is. Minden helyzetből van felemelkedés, van remény, van kiút. Ami közös a két dátumban, az az, hogy a magyar jövőnek akkor van esélye, ha a magyar fejekben megfogalmazódott tervekhez, gondolatokhoz tettek és cselekvések is társulnak. Becsüljünk másokat, és becsüljük meg magunkat is. Legyünk egyenrangúak itt, Európában, és ebben az országban, amelyben élünk.”
Farkas Iván kérdéssel zárta a szónoklatát:
Lehet-e számunkra szebb feladat, mint közösségünk jövőjét építeni?
Az ünnepségen az intézmények és társulások koszorút helyeztek el a kopjafánál, ahol a 25. számú Stampay János cserkészcsapat tagjai teljesítettek szolgálatot. (BK)
***
Március idusa Komáromban
A 171 évvel ezelőtti március 15-én is esernyővel álltak a pesti Nemzeti Múzeum előtt az emberek, mint ma a komáromi Duna Menti Múzeum előtti téren, ahol már hagyományosan előbb a város szülöttének, Jókai Mórnak a szobra előtt tisztelegnek az emlékezők. Az egyre sűrűbben szemerkélő esőcseppek sem tudták elijeszteni a szép számú gyülekezetet.
A Csemadok Területi Választmánya a Jókai szobornál lévő helyszínt választotta az ünneplésre, ahol a szónok Domin István, Izsa polgármestere volt. Mint hangsúlyozta: „Elődeink harcoltak a nemzetért, a szabadságért, a függetlenségért és a feszületért. Hallgassuk csak jobban: nemzet, függetlenség, kereszténység. Mintha nem is a 171 évvel ezelőtti időkről beszélnénk. Azon értékek mellett fogtak fegyvert 1848/49-ben a szépapáink, melyeket úgy tűnik, újra meg kell védelmeznünk. Olyan szellemiség ellen kell fellépnünk közösen itt a 21. században, ami a devianciát erősíti és a hagyományos értékeinket rombolja. De sosem szabad azokat a kapunkon belülre engedni, akik készen állnak arra, hogy félrevezessenek bennünket és elfoglalják szállásainkat. Döntéseket kell hoznunk abban a jelenben, amikor a túlzott szabadosság Nyugat-Európában már odáig vezet, hogy gördeszkapályákká, játéktermekké, éttermekké alakítják templomainkat.”
A Csemadok Komáromi Városi Szervezete a Klapka-szobornál szervezte meg koszorúzási ünnepségét, az ünnepi szónok Fónagy Zoltán történész volt, Stubendek István vezényletével közreműködött a Concordia Vegyes Kar, köszöntőt mondott még Farkas Adriana tanárnő. Számtalan koszorút és a köszönet virágait helyezték el a szobor talapzatánál az állami, városi hivatalok és civil szervezetek képviselői mindkét Komárom képviseletében. (KT)
***
A magyar élni akarás és a magyar önbecsülés ünnepe Ipolyságon
A komor és kellemetlen időjárás ellenére nagy tömeg gyűlt össze pénteken este az ipolysági köztemetőben található Megbékélés kapujánál. A helyi szokásokhoz hűen idén is ezen impozáns emlékműnél kezdődött a március 15-i megemlékezés.
Elsőként Hlédik László plébános szólt az emlékező közösséghez. A márciusi ifjak kiállását emelte ki. „A forradalom és szabadságharc egy versből született. Ébreszteni kezdte a nemzetet, talpra magyar, szólt a vers. Az egész nemzet egységre jutott, így küzdve a felemelkedéséért, melyet 171 évvel később is büszkén ünneplünk meg” – hangzott az ipolysági köztemetőben.
A Megbékélés kapujánál Nt. Izsmán Jónás református lelkész egy bibliai történettel állította párhuzamba a 171 évvel ezelőtt történteket. „Hétköznapi emberek hősökké váltak azáltal, hogy hittek Istenben. Nekünk is pontosan ezt kellene tennünk, bízni az élő Istenben, akinek van hatalma megmenteni minket” – fogalmazott a lelkipásztor. Hozzátette: Istenben bízva, imádkozva kell dolgozni és tenni. „Tudjunk olyanok lenni, mint elődeink. Istenben bízva csodákat élhetünk át” – szólt végső üzenetként.
A megemlékezés a városházán folytatódott. Az est ünnepi szónoka Csáky Pál EP-képviselő történelmi áttekintéssel indította beszédét. Mint jelezte, ugyan 1849-ben véget ért a szabadságharc, ám az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel teremtődtek meg a feltételek a nemzet felemelkedésére. A magyar felemelkedés és önszervezés időszaka következett. Mint megjegyezte: ha a nemzet kiáll a saját érdekei mellett, akkor a nemzet megtörhetetlen.
Önmagunkért büszkék vagyunk az értékeinkre. A magyar forradalom és szabadságharc a magyar élni akarás és a magyar önbecsülés ünnepe is. Nem törünk meg, nem csak múltat akarunk, hanem jövőt is. Ez a március 15-e üzenete 2019-ben
– hangsúlyozta az EP-képviselő.
A teljesen megtelt díszterem közönsége nívós ünnepi műsort tekinthetett meg az ipolysági oktatási intézmények diákjai, valamint a Musica Aurea Vegyes Kar és a Sendergő Gyermek Néptánccsoport előadásában. (PP)
***
„Szűnjön meg bennünk a félelem!”
Szőgyénben a Magyar Közösség Pártja helyi alapszervezete és a Szőgyén Öröksége Társulás szervezésében került sor az ünnepi megemlékezésre március idusán, mely a Csongrády Lajos Alapiskolában vette kezdetét. A délelőtti órákban az osztályokban vetítéssel egybekötött rendhagyó történelemórákon emlékeztek, és a kézműves foglalkozások is az ünnephez kapcsolódtak. „A szabadságharc költője” című kiállítást az iskola tanulói és a Csongrády kis zenekara nyitotta meg. Irodalmi-zenés összeállítással idézték fel a költő életének jelentős állomásait.
Az iskola udvarán, Görgey Artúr szobránál folytatódott az ünnep. Jelen volt Magyarország pozsonyi nagykövetségének képviseletében Szabó József első beosztott diplomata, aki Orbán Viktor üdvözletét tolmácsolta az ünnep alkalmából.
A Magyar Közösség Pártja érsekújvári térsége európai parlamenti képviselőjelöltje, Környi Zoltán szólt az emlékező közösséghez: „Ma, tisztelettel adózva a szabadságharcnak, adózva a szabadság szellemének, tegyük meg, amire a márciusi ifjak is felszólították népünket: merjünk végre túllépni a saját árnyékunkon! Szűnjön meg végre bennünk a félelem, a másodrendűség tudata, amit szüleink, nagyszüleink háború utáni üldöztetésével ültettek belénk. Merjük bátran vállalni nyelvünket, identitásunkat! Ehhez természetesen az kell, hogy legyenek kapaszkodóink, ismerjük történelmünket, irodalmunkat, mert az okos ember csak a valós értékekre büszke” – hangsúlyozta a politikus.
A nap szónoka a kisgyermekként Szőgyénből kitelepített, jelenleg Tatán élő Kun Imre, Szőgyén díszpolgára volt, aki történelmi visszatekintésben emlékezett az 1848/49-es eseményekre, és felidézte Görgey Artúr tábornok alakját. Ezután Farkas Zsolt iskolaesperes imát mondott.
Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium anyaországból, Bonyhádról érkezett diáksága, Andorka Gábor iskolaigazgató kíséretében. Ők a Felvidékkel ünnepeltek, útvonalukon megálltak a megemlékezések helyszínein, ezzel is erősítve a nemzeti összetartozást.
A kulturális szervezetek, társulások, egyesületek és intézmények koszorút és virágot helyeztek el Görgey tábornok szobránál. Közreműködött: Méri Mátyás versmondó, Sidó Szilveszter kobzos, a Szőgyéni Dalkör, díszőrséget álltak a IX. Vörössipkás Zászlóalj felvidéki hagyományőrzői és a 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat tagjai. (BK)
***
1848-49 Illésháza
Az illésházi megemlékezésen Fehér Tibor polgármester köszöntője után a helyi alapiskola tanulói adták elő kultúrműsorukat. Előadásuk után Bohák Csaba tartotta meg beszédét, melyben Wass Albert Előhang című verséből idézve kiemelte, hogy az ember apró homokszemekből épített oszlopot Istennek, amit köddel ragasztott össze. Mivel az oszlop hittel épült, a szélviharok sem tudták ledönteni, csak a gonoszság. 1848 hősei hittek igazukban, a szebb és igazságosabb társadalomban.
A Habsburgok kezdetben szentesítették a magyar országgyűlés törvényeit, később a magyarok ellen fordultak, és a magyaroknak szabadságharccal kellett megvédeniük forradalmuk vívmányait. Az uralkodó, mivel nem bírt velük, az orosz cárt, a gonoszt hívta segítségül, aki lerombolta az oszlopot.
Viszont Wass Albert hőse itt sem adta fel, nem sírt, nem szitkozódott, hanem szívében új oszlopot épített. Nem egész húsz évvel a szabadságharc leverése után, az uralkodónak meg kellett adnia csaknem ugyanazokat a jogokat a magyaroknak, amelyek ellen korábban mintegy félmilliós hadsereget mozgósított. Zárszóként a cenzúra nélkül kinyomtatott 12 pont első sorait idézte: “Legyen béke, szabadság és egyetértés.” A jelenlévők a kopjafa koszorúzásával és a Himnusz eléneklésével zárták az ünnepséget. (HA)
***
A magyar szabadság születésnapja Dunaszerdahelyen
Szakadó esőben, kokárdával a szívük felett gyűltek össze az emberek Csallóköz szívében, az 1848-49-es emlékműnél, hogy megemlékezzenek a forradalom és szabadságharc évfordulójáról és hőseiről.
A magyar szabadság szimbólumaként ismert történelmi eseményre emlékezők több százan dacoltak a nem éppen barátságos időjárással a Vámbéry téren, ahol a program egy színvonalas kultúrműsorral vette kezdetét.
Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a legnagyobb nemzeti ünnep tanulsága az összefogás létrejötte. Míg régen a hazaszeretet elve mellett őseink forradalmat vívtak, addig az utódaik, mi, mai magyarok nem áldozzuk fel erőinket, hogy összetartó nemzetet alkossunk. Hatékony érdekképviselet nélkül a magyarság jövője szertefoszlik, figyelmeztetett.
„Éljünk bárhol is a világon, együtt dobban a szívünk. Büszkén vállaljuk múltunkat és kultúránkat” – idézte Orbán Viktor miniszterelnök üdvözlő szavait Nagy Péter, a pozsonyi konzulátus államtitkára.
A rendezvényen ünnepi köszöntőt mondott Nagy Attila helytörténész, akitől megtudtuk, hogy 1848/49-ben azért harcoltak a szerdahelyiek, hogy az utódaik Dunaszerdahelyen békében élhessenek, magyarul beszélhessenek, s hogy gyermekeik magyarul tanulhassanak. A szívünk felett viselt kokárdánk így ma nem csupán az összetartozásunk jelképe, hanem több annál: tiszteletadás a mi egykori, a múlt homályából kiemelt hőseink előtt, jelzés ebből a világból lelkeik felé, hogy tisztelettel, alázattal és hálával emlékezünk rájuk.
Március tizenötödike megtanít bennünket, hogy cselekednünk kell. Ahogy azt Petőfi tette, amikor elszavalta a Nemzeti dalt, a régi szerdahelyiek is tették a dolgukat: megalakult városunkban is a nemzetőrség, többen pedig önkéntesnek, honvédnek jelentkeztek. Mert a szép beszédek, ha nincs mögöttük tartalom, mit sem érnek. „Az 1848-as hősök sírjai elé leborulni nem tudunk, mert a vörös gyalázat a temetőt nem kímélte” – fűzte hozzá Nagy Attila.
A helytörténész azt is bejelentette, hogy Dunaszerdahelyen egy olyan programot terveznek elindítani, amellyel többek között az elfeledett hősökre irányítják rá a város és a régió ifjúságának figyelmét.
Ezt követően a városi és civil szervezetek megkoszorúzták az 1848-49-es emlékművet. (BT)
***
A legtisztább szabadságharc
A szenci magyarok március 15-én délelőtt 10 órától Kisfaludy István sírjánál koszorúztak a helyi temetőben. Csupán néhány évvel ezelőtt kezdtek a járási székhely magyarjai a temetőben koszorúzni, a szenciek ugyanis március 15-ét a pozsonyi Medikus-kertben lévő Petőfi-szobornál ünneplik.
Kisfaludy István a szabadságharc idején szerepet vállalt, nemzetőr főhadnagyként szolgált – mondta Strešňák Gábor, a Szenci Városi Múzeum igazgatója a megemlékezésen, miután az alapiskola tanulói énekkel tisztelegtek a hősök előtt.
Strešňák Gábor bevezetőjében elmondta: Kisfaludy István a levéltárban talált dokumentumok tanúsága szerint nemzetőr főhadnagyként tüntette ki magát az 1848-49-es szabadságharc idején. Az igazgató örömét fejezte ki, hogy a pedagógusok felvállalták a szenci megemlékezés szervezését, és a tanulókkal együtt ünnepelnek, hiszen az iskolások jelentik a magyarság zálogát.
A megemlékezésen prof. dr. Pálffy Géza, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos kutatócsoportjának vezetője mondott ünnepi beszédet.
A magyar történelemben háromszor küzdöttek a magyarok a szabadságukért, a függetlenségükért. 1703-tól 1711-ig a Rákóczi-féle szabadságharcban, II. Rákóczi Ferenc vezetésével. Kisfaludy István részvételével 1848-49-ben, amikor a magyar függetlenségért, egy különleges új országért folyt a vérük másfél éven keresztül, majd 1956-ban az 1956-os forradalom és szabadságharcban. Mind a háromnak más volt a célja és másként foglal el meghatározó helyet a történelemben.
– mondta Pálffy Géza.
A történész szerint a Rákóczi vezette szabadságharcnak nem sok esélye volt. Második alkalommal 1848-49-ben harcoltak a magyarok, ezt a legtisztább szabadságharcnak is nevezhetjük. 1956-nak köszönhetjük, hogy ma demokratikus országban élhet a magyarság.
Pálffy Géza szerint a 1848-49-es szabadságharc a polgári Magyarország megteremtésében játszott szerepet. A legtisztább szabadságharc volt és voltak vívmányai, gondoljunk csak a jobbágyfelszabadításra, az új, modern polgári, nemzetállami kezdetekre. Ha nincsenek az oroszok, akkor egy valóban új Magyarország születhetett volna – mondta a történész. (NT)
***
„Március van, s határtalan az élet“
Már hagyományossá vált, hogy március tizenötödike előestéjén a Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre, a Csemadok Komáromi Városi Alapszervezete és a Komáromi Városi Művelődési Központ ünnepséget szervez a komáromi óvodák és iskolák bevonásával, mely főhajtás az 1848-as márciusi ifjak emléke előtt.
A városi művelődési központ nagyterme megtelt ünneplő emberekkel, köszöntőt Stubendek László, a Csemadok Komáromi Városi Szervezetének elnöke mondott. Az est főszervezője hagyományosan Stirber Lajos zenepedagógus, karnagy volt. A műsorban felléptek: a Ferences utcai óvodások, a Jókai Mór Alapiskola tanulói, a Selye János Gimnázium tanulói, valamint a Selye János Egyetem hallgatói és a Gaudium, illetve a Selye János Gimnázium egyesített énekkara és hangszeres kamaraegyüttese. Öröm volt nézni, hallgatni a sok gyermek és fiatal előadását, akik a hősök előtt így fejezték ki tiszteletüket, s mint ahogy 1848-ban Petőfi nevezte az akkori ifjakat, miszerint mi vagyunk a lámpafény, most elmondhatjuk, hogy a tegnapi este szereplői voltak a lámpafények.
A kultúrműsor után egy új hagyomány teremtődött, megkoszorúzták Egressy Béni zeneszerző tavaly átadott szobrát. (KT)
Komáromban pénteken délelőtt folytatódottak a megemlékezések. A délutáni rendezvények előtt a hagyományokhoz híven a komáromi Klapka téren a Belvárosi óvoda óvodásai elénekelték a Klapka-indulót és egyben saját készítésű virágaikkal megkoszorúzták a tábornok szobrát. Rendhagyó módon, ám hagyományteremtő szándékkal civil kezdeményezésre tovább bővült a történelmi múltú városban az 1848/49 és forradalom és szabadságharcra való megemlékezés.
Az Egy Jobb Komáromért Polgári Társulás(EJK) felhívással fordult a komáromi magyar óvodák, általános iskolák, középiskolák diákjaihoz és tanáraihoz a szabadságharc évfordulója alkalmából egy közös versmondásra szólítva fel azokat. Az első alkalommal meghirdetett eseményen az óvodások és iskolások délelőtt 11 órakor találkoztak Petőfi Sándor szobránál, ahol a több mint száz gyermek egyszerre szavalta a Nemzeti dalt. Képriportunk a helyszínen készült. (SZE)
***
Március 15-i megemlékezés a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen
Erkel Szózatával kezdődött el a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara és a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet emlékműsora március 13-án a Pedagógiai Kar épületében Nyitrán.
Disztl Antal, Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének első tanácsosa szerint március 15-e a magyarság legszebb közösségi ünnepe. A legszebb, mert a természet megújulásával, a tavasszal esik egybe. „Petőfiék, Vasváriék március 15-i cselekedetükkel a nemzet megújulását, a szabadság melegét vetítették előre. Ők fogalmazták meg a kor szellemében a nemzet célkitűzéseit, ők határozták meg a korszerű nemzet ismérveit. A nemzet azonos gondolkodású, nyelvű, kultúrájú egyének közössége. Olyan emberek közössége, akik valamennyien ugyanazt akarják: szabad magyarnak lenni!” – emelte ki ünnepi köszöntőjében a tanácsos.
„A helyi magyarság körében az látszik, hogy az ifjúság tudja, mit akar. Ha van helyben összefogás, akkor a közösségnek, a térségnek van jövője. Történelmünk során számos alkalommal az összefogás, az akarat egysége segített sorsunk kátyúba jutott szekerének ismételt mozgásba hozásához. Sorsunk aranykönyvének legfényesebb lapjai akkor íródtak, mikor népünk fiai és lányai tudásukat a nemzet, a közösség szolgálatára fordították és vállvetve tettek csodákat.”
Dr. Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos előadásában a forradalmi időszak történelmi-politikai történéseiről számolt be. A Pozsonyban ülésező utolsó rendi országgyűlésen elfogadott törvények megalkották a polgári magyar társadalmi berendezkedés jogi alapjait. Általuk olyan társadalmi rétegek jutottak politikai jogokhoz, amelyeknek addig nem volt módjuk beleszólni a megyei és országos ügyekbe. Az egybegyűltek betekintést nyertek a népképviseleti elv gyakorlati alkalmazásába Nyitra megyében: a jobbágyfelszabadítás és közteherviselés törvénybe iktatásától a liberális ellenzék és a radikális polgári ellenzék vetélkedésén át az országgyűlési követválasztásig.
Az ünnepi műsorban a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Kórusa, valamint a kar hallgatói és oktatói működtek közre. A megemlékezés a Himnusz közös eléneklésével ért véget. (TK)
Cikkünk folyamatosan frissül!
