Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma

Hetény az a község, ahol még ma is élnek a hagyományok, mert éltetik, a lakosok nem felejtették el azt a rengeteg ősi tudást, azt a szép örökséget, amelyet elődeik rájuk hagytak…

A mai gyerekek szüleiktől, nagyszüleiktől már kiskoruktól hallják a népdalokat, látják a gyönyörű sajátos kézimunkázást, játszák az egykori gyermekjátékokat, eszik a régi, egyszerű, de ízletes ételeket.

Azt pedig, hogy mindezt ők is továbbvigyék és másoknak, az ország-világnak bemutassák, nagyban erősítik a helyi, Tarczy Lajos Alapiskola pedagógusai.

Odafigyelnek minden felhívásra, megragadnak minden lehetőséget, hogy a gyerekek versenyeken, vetélkedőkön is bemutathassák a faluban felgyűjtött anyagokat, amelyek a helyi hagyományokkal, a múlt örökségével kapcsolatosak.

Rancsó Andrea tanító néni elmondta, hogy amikor évekkel ezelőtt lehetőségük nyílt a tanterv 30 százalékában a történelem, a földrajz, a biológia tananyagba a helytörténetet, a helyi ismereteket is beépíteni, ők rögtön tudták, mi kerül a tananyagba. Nagyon örültek, hiszen a tanulók az otthonról hozott ismereteket az iskolában még inkább elmélyíthették. Azóta a gyerekek olyan helyi sajátosságokat is megismertek, amelyek addig ismeretlenek voltak előttük.

A gyerekek ugyancsak nagy lelkesedéssel vették, hogy közvetlenül megtapasztalhatták a hetényi szőlőművelés munkálatait, a régi népi mesterségeket, újabb és újabb népszokásra derült fény, de még a hetvenéves múltra visszatekintő Csemadok helyi szervezetének tevékenységébe is bepillantást nyertek.

„Odafigyelünk a pályázatokra, a versenyfelhívásokra, szemmel tartjuk a témaköröket és igyekszünk minden versenybe bekapcsolódni. Tanítványaink ügyesek, nem kell őket biztatni, szívesen kutatnak, utánajárnak a dolgoknak és a versenyeken sikeresen helytállnak. Bakulár Emília, Bencsik Regina, Danis Dorián, Sipos Fruzsina, Szabó Dániel, Basternák Dorina, Czibor Lea, Csintalan Kevin, Téglás Gergely, de a többiek is annyira jól ismerik a falut, annak hagyományait, értékeit, hogy akár idegenvezetőként sem vallanának szégyent” – jegyezte meg a tanító néni.

Legutóbb Budapesten, a Magyarság Házában, a Kárpát-medencei Értéktárak bemutatkozásán szerepeltek. Előadták és szemléltették, milyenek voltak egykor a hetényi szüretek, hiszen Pém Richárd hajlokjában, ahogy az itteni pincéket nevezik, részletesen elmesélte nekik a szőlő művelését, feldolgozását, de még azt is, milyen énekek hangzottak fel munka közben, milyen szokások kapcsolódnak a szürethez.

Az anyaggyűjtés során Hencz Szabolcs fafaragó műhelyét szintén felkeresték, ahol a fafaragást is kipróbálták. Rancsó Dezső bácsinál az egykor minden háznál nélkülözhetetlen cirokseprű készítésének menetét hallgatták meg, és maguk is elkészítettek egy seprűt. Meghívták körükbe Dékány Györgyöt, aki 37 évig a Csemadok helyi szervezetének elnöke volt, és meglepve hallgatták, hogy a hetényiek milyen sikereket értek el a különféle népművészeti versenyeken, rendezvényeken, fellépéseken, például a Tavasz szél vizet áraszt versenyben.

A budapesti bemutatón a lányok a helyi azsúrmintás kézimunkákat is megismertették a többi résztvevőkkel.

Rancsó tanító néni azt is elmondta, hogy azokkal a gyerekekkel, akik ezekben a helytörténeti projektekben részt vesznek, később a Tudok és a Kincskereső versenyekbe is bekapcsolódnak. Az elmúlt években pedig bebizonyosodott, hogy értelme volt a munkának, mert a hetényi diákok több esetben díjazottak lettek. Az igazi haszna ezeknek a helytörténeti kutatásoknak, ismereteknek persze az, hogy a gyerekek megismerve hagyományaikat, a népművészet kincseit, a helyi értékeket, gyökereiket, a későbbiekben is tudják, honnan indultak és mi a küldetésük az életben.