Fotó: pixabay.com

Egy faluhelyen élő nagyapa mesélte  az alábbi történetet a csak magyarul és csak szlovákul értő kutyáról.

A közeli városban élő fiam családját  szlovák felesége és  óvodás, nagycsoportos kislányuk, no meg a szobakutyájuk alkotják, merthogy  szerintük az is  családtagnak számít. Ott élnek  a lányomék is  magyar férjével és  kisiskolás lányukkal, és el ne felejtsem, nekik is van szobakutyájuk.

Hol az egyik, hol a másik család jön hozzánk  hétvégén látogatóba. Mindannyiszor hozzák magukkal kedvenc négylábú jószágukat is, mivel nincs kire hagyni a lakásban.

Egyik alkalommal, amikor éppen a fiamék vendégeskedtek nálunk, arra lettem figyelmes, hogy a szobában  a kutyus a padlóig érő ablakfüggönyt szaglássza. Megelőzve további ténykedését, erélyesen rászóltam, takarodjon onnan! Erre fel az unokám, aki, sajnos alig gagyog valamit magyarul, államnyelven hívta fel a figyelmemet, hogy a kutyus nem ért magyarul, beszéljek hozzá szlovákul. Ha nem ért magyarul,  gondoltam magamban, akkor majd „semleges” nyelven kommunikálunk. Felálltam a karosszékből, és enyhén fenéken billentettem a közelemben levő apró négylábút, aki azonnal értett a „szóból”.  Erre meg a fiam kapta fel a vizet, mondván, nincs hozzászokva a kutya az efféle bánásmódhoz.

Történt, hogy egy alkalommal a lányomék és a fiamék szinte egyszerre állítottak be hozzánk, gyerekestül, kutyástul. Mivel szép meleg idő volt odakint, javasoltam az unokáknak, vigyék ki a kutyusokat az udvarra, legalább összebarátkoznak, mert korábban még nem találkoztak egymással. Ajánlatom örömmel fogadták, boldogan kivonultak az udvarra, ahol a két kutyus tisztes távolságból méregette egymást. Az unokák erősen biztatták őket az ismerkedésre.

A nagyobbik unokám magyarul szólítgatta a csak szlovákul értő kutyát, a fiam leánygyermeke pedig szlovákul a csak magyarul értő négylábút. Egy idő után megunták a kutyák összeismertetését és beszállingóztak a házba, hogy a táblagépükkel foglalják le magukat.

Nem telt bele sok idő, s a két kutya befejezve egymás kölcsönös mustrálását, aprókat vakkantgatva hancúrozni kezdett az udvar  selymes füvén. Hogy milyen nyelven ismerkedtek össze? Szerintem kutyanyelven.

Két dolog miatt bánkódom. Miért nem beszélnek egy nyelven az unokáim, illetve hogy a fiamék és  lányomék miért szobakutyát vállaltak második gyerek helyett?