Kassán és környékén a március 15-i ünnepségek részben a szokásos módon zajlottak, de egy száz évvel ezelőtti tragikus eseménysorozatra is emlékeztünk.
Pénteken, 15-én a kassai Thália Színház adott otthont az ünnepségnek, melyet a Csemadok helyi szervezete szervezett. Köteles Szabolcs elnök megemlítette, a két, 1919-ben agyonlőtt fiatal nő emlékének is adóznak.
Ünnepi beszédet Gris Diána Emese konzul tartott. Felidézte az 1848. március 15-ei eseményeket, majd hangsúlyozta: „1848-ban hazánk bebizonyította a világnak: képes az összefogásra, képes arra, hogy egyszerre két nagyhatalommal harcolva is megalkossa önállóságának alapjait. A világ megismerte népünk küzdeni akarását, mert olyan önzetlen emberek vezettek bennünket, mint gróf Széchenyi István, aki egy teljes évi jövedelmét ajánlotta fel Magyarországért, s olyan vezetők mutattak példát, mint Kossuth Lajos, aki alkut nem ismerve tartotta össze és lelkesítette a magyarok millióit.
Március 15-én Magyarországon és a nagyvilágban minden magyar, kisgyermektől az idős aggastyánig kokárdát tűz a mellére. Tesszük mindezt azon hősök iránti tiszteletből, akik a forradalomban részt vettek, akik a szabadságharcban harcoltak. Olyan hősök ők, akik nem nyerték meg a harcot, leverték őket, de mégis győztek, mégis eredményeket értek el Magyarország fejlődésében. Kivívták a nemzet tiszteletét és beírták nevüket a magyar történelembe.”
Szombaton, 16-én a Henszlmann Imre Történeti Társaság (HITT) a köztemetőben szervezett megemlékezést, melynek keretében felkerestük az ott eltemetett 48-as szereplők és katonák sírjait. A megemlékezésen Haraszti Attila főkonzul felolvasta Orbán Viktor levelét és Halász György, a HITT elnöke mondott beszédet. Különös ez az év – kezdte Halász –, idén emlékezünk a 400 éve halálra kínzott kassai vértanúkra, száz éve rombolták le a kassai Honvéd-szobrot és a csehszlovák katonák több embert gyilkoltak meg, köztük gyerekeket is. Nyolcvan éve tört ki a második világháború és három évtizede ment végbe a rendszerváltás.
Majd Kölcsey Ferenc egyik epigrammáját idézte: „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, a fiadnak/ Hagyd örökül, ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT.” Az előadó az üzenetet úgy módosította:
A megmaradás minden előtt!
Azért hangsúlyozza ezt, mert a mai fiatalok nagy része számára nem sokat mondanak a régmúlt idők eseményei. A HITT 26 éve szervezi ezt a kegyeleti sétát a temetőkben. Majd egy szlovák lapból idézett: „Az a nemzet, amely nem hoz létre saját államot, nem ismeri saját múltját, nem is kutat saját gyökerei után, vakon vesz át minden idegent, tekintet nélkül saját kulturális értékeire, történelmi légüres térben tántorog. Ha nem neveli a fiatal nemzedéket etikára, ősei hagyományaira, hazája szeretetére és büszkeségére, a történelmi összefüggésekben elnemzetietlenedik és az ilyen nemzet aztán idegen kezekbe adja a saját sorsáról való döntés jogát, közvetlenül veszélyeztetve identitását és létezését.”
Forster Rezső (1833-1911) sírjánál kezdtük a megemlékezést, aki a Landerer-nyomdában kiszedte Petőfi Sándor Nemzeti dalát. Majd a Maléter-kripta következett, melyet nemrégiben meggyaláztak. Maléter Vilmos (1819-1896) gyógyszerész, nemzetőr pihen a sírboltban, akit túszként Krakkóba hurcoltak az osztrákok. Majd következtek a többiek: Bielek István (1831-1905) főerdész, aki főhadnagyi rangig vitte, Klimkovics Gábor (1833-1891) nyugalmazott cs. és kir. kapitány, aki a híres kassai alakulatban, a vörössipkás zászlóaljban küzdött. Wodianer Márton (1825-1907) ügyvéd honvédőrmesterként és tűzmesterként szolgált. Brósz Jonáth (1823-1893) ügyvéd a szabadságharcban való részvétele miatt 1855-ig nem folytathatta foglalkozását.
Vasárnap, 17-én Magyarbődön ünnepeltünk, mert a hagyomány szerint Balla József ott temette el az első kassai csatában elesett honvédeket (1848. december 11). Ennek összefüggéseiről Kiss Endre József nyugalmazott sárospataki könyvtárigazgató beszélt a kopjafánál, melyet 2017-ben újítottak föl. Pulszky Sándor ezredes feladata volt, hogy megakadályozza Franz von Schlick tábornok betörését Galícia felől a Duklai-hágón át a Felvidékre. Pulszky felmérve a lehetőségeket, az erőviszonyok miatt visszavonulásra kényszerült, de Kassát megpróbálta Budamérnál megvédeni. Ám a jobban felszerelt, nagyobb harcértékű veterán katonákkal szemben nem sok esélyük volt. Ráadásul 5000 ember „elkésett” a csatából. A jobbszárny összeomlott, de Pulszky rendezetten vonult vissza, sőt a lengyel légiósok Bárcánál megfutamították az osztrák könnyűlovasságot. A sebesültek mellett 230 magyar nemzetőr vesztette életét és nagyjából ugyanannyian estek fogságba.
A nemzetőrök a második kassai csatában, 1849. január 4-én próbálták kiköszörülni a csorbát, de ez is vereséggel végződött. Ám a téli hadjáratot sikeresen befejező Görgey miatt Schlicknek vissza kellett vonulnia, el kellett hagynia Kassát, nehogy bekerítsék.
Schlick nem engedélyezte a végtisztesség megadását a kassai csatában elesetteknek. Ezzel áthágta a háborús viszonyok között is érvényes erkölcsi szabályokat. Az elhunytakat a korabeli hiedelmek szerint megfosztotta a halál utáni megnyugvástól, ugyanis lelküket szüntelen bolyongásra ítélte. Mai fogalmaink szerint a kegyeletsértés bűncselekményét követte el.
A bődi magyarok lelkészük, Balla József református lelkipásztor vezetésével vállalták, hogy ápolják a sebesülteket és tisztességgel eltemetik az elesetteket. Háborús időben, statáriumkor szembemenni a hatalommal, merész cselekedet. Ebben feltehetőleg Kassa akkori polgármesterének, a közeli Ósvacsákányhoz családi szálakkal kötődő Dessewffy Ferencnek a bátorító hatása is megnyilvánulhatott.
Az elesettek jeltelen sírba kerültek, de ezzel megteremtették a kegyeletadás lehetőségét a hozzátartozóknak és 1991 óta valamennyi honfitársunknak. Példájukból erőt és bátorságot meríthetünk.
„Adja Isten, hogy visszazökkenhessen a rendes kerékvágásába ez a világ és legyenek ismét méltó utódai nagytiszteletű Balla József lelkipásztornak, Dessewffy Ferenc kassai polgármesternek, s az emlékhely állítását kezdeményező Pazderák Bertalan tanár úrnak, Isten nagyobb dicsőségére és mindnyájunk javára!”
A kopjafánál Tóth Éva és Béres Viktor szavalata tette ünnepélyesebbé az alkalmat, s a Csemadok kassai szervezete mellett működő Őszirózsa énekegyüttes adott elő Kossuth-nótákat. Hanesz Angelika műsorvezető Magyarbőd történetét foglalta össze, majd a koszorúzás következett. A Szózat zárta az ünnepséget.
A bődi ünnepség istentisztelettel kezdődött a református templomban, ahol Fodor Ferenc sárospataki lelkipásztor prédikált. Nehémiás prófétát idézte, akinek azzal kellett szembesülnie, hogy ugyan a zsidók visszatelepültek ősi hazájukba, felépítették jeruzsálemi templomukat, de asszimilálódni kezdtek. A fiatalok már nem beszéltek zsidóul! Ahogy Márai mondja: „Az ohioi bányában megbicsaklik kezed/ A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet”. Ami természetes volt, az már nem természetes!
Sikeres volt Nehémiás? Felépítette a templomot, de az emberek nem jártak oda. Idegen asszonyokat vettek feleségül, romokban hevert minden. Nehémiás tudott azonban imádkozni. Könyve végén felkiált: „Tartsd emlékezetedben, Istenem, mindezt az én javamra!” Eltelik fél évezred és a jobboldali lator is hasonlóképpen kiált föl: „Jézus emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.”
Volt értelme 1848-nak? Megvalósult az, amiért sokan meghaltak?
Az életkérdésekre nem tudjuk, van-e megoldás. De ezek ott vannak Isten emlékezetében. Mi is ott vagyunk. Ahogy azután az imában mondta: Uram, emlékezzél meg rólunk javunkra!
Ezt követően került sor Balla József lelkipásztor sírjának megkoszorúzására a templomkertben. A bődi ünnepséget megtisztelte jelenlétével Haraszti Attila, Magyarország kassai főkonzulja.
Hétfőn, 18-án még egy szomorú kötelességünk volt. 1919. március 15-én a kassaiak a Honvéd-szobornál gyülekeztek, hogy egyrészt tiltakozzanak a csehszlovák megszállás ellen, másrészt megünnepeljék nemzeti ünnepünket.
A szobrot március 17-én hajnalban ledöntötték talapzatáról, hogy ne legyen hol ünnepelni, énekelni. Reggel emiatt még nagyobb tüntetés szerveződött. A katonák sortüzet nyitottak. A 13 éves Hervacsics Aranka virágárust a nyakán érte a golyó, a 37 éves Ördög Ilona háztartásbelinek pedig a homlokát ütötte át. A többi, más alkalmakkor meggyilkolt áldozat között három kiskorú volt: Banduray Bertalan, Herditzky/Herdiczky László és Tirpák/Tyrpák Béla. A többiek: Jámbor Béla napszámos, Kirsík János cipészmester, Stock Béla szűcsmester és Tepper József/Lipták János lakatossegéd.
Erről a kilenc kassairól emlékeztünk meg, akiket a csehszlovák hadsereg gyilkolt meg. A főbűnösök neve is ismert, de sohasem állították őket hadbíróság elé. Pillanatnyilag ennyi áldozatról tudunk. A megemlékezést a Bocskai Keresztyén Társaság szervezte, melyen megjelent Haraszti Attila főkonzul is.
