Túl vagyunk az elnökválasztás első fordulóján. Túl sokan indultak, de nekünk, magyaroknak nem volt kit választanunk. A hídverőt túl jól ismerjük, így a lakosság majd 97%-nak nem kellett. Amúgy arra kiválóan alkalmas, hogy megossza a magyarokat. Ezért nagyon sajnálom, hogy az MKP elnöke lemondott a megmérettetésről. Ő integrálhatott volna.
Szép hagyományt lehetett volna teremteni. Igenis, nekünk ott kell mindig lennünk, hogy a többségi társadalom orra alá dörgöljük, még vagyunk! Mert nem lehet minket egy szimpla „keszenemmel“ lekenyerezni. Egyébként egyiküknek sem volt kisebbségi programja. Viszont egy embert fel kell építeni és azt kicsit hamarabb el kell kezdeni, vagy három évvel korábban.
Mert nézzük a szlovákiai Jean d’Arcot, a „mi“ Zsuzsannánkat! Néhány hónappal ezelőtt azt sem tudtuk, hogy létezik. Ki ismeri őt valójában? Progresszív Szlovákia? Vajon Amerikában kinek állt érdekében támogatni? Biztos valaki távcsővel figyelte Szlovákia polgárait és ezt az egyet választotta ki. Szólt, itt van egy monalízás mosolyú szöszi, nézzétek milyen szimpatikus, csináljunk belőle királynőt!? Nem tudom, ki figyelt fel erre a pártra a Nagy Tócsán túl. Mégis a pénz külföldről csordogált. Igaz, néhány vállalkozó melléállt, de tömegével nem a hazai polgárok nyúltak a zsebükbe, hogy no, végre egy párt, amelyet érdemes támogatni, fogjunk össze, hiszen fantasztikus, ez a nő sikeresen harcba szállt a hétfejű bazini szemétlerakattal. (Arról már nem esik szó, hogy azt az egyik helyről a másikra vitték át. Fantasztikus győzelem!)
Annak ellenére sikerrel járt, hogy megpróbálták megfélemlíteni mind vállalkozói ördögök, mind a politika krampuszai. De ő ellenállt, minden nehézséget leküzdött és mivel saját bőrén tapasztalta meg mindezt, így egész életenergiáját az elesetteknek kívánja szentelni, akik nem számíthatnak támogatásra, de majd ő, a jogász megmutatja Szlovákia minden lakosának! Csak hozzá kell fordulni! Ő, a jó tündér rendet vág a varázspálcájával a görbe paragrafusok erdejében.
Azt állítják, hogy személyenként 20 eurónként jött össze a támogatás. Hivatalosan félmillió eurót költhet el egy jelölt az elnöki kampányra. Ez azt jelenti, hogy 25 ezer ember adta volna össze ezt az összeget. Ezzel csak az a gond, hogy eddig még soha ilyesmiről nem hallottam. Miért tették volna egy ismeretlen személy javára?
Természetesen harmonikus családi háttérrel rendelkezik, van két gyönyörű és ügyes leánykája… És így tovább. Mit mondjak, csodálatos, csak gratulálni lehet! Viszont nem érti az ember, hogy ha van két aranyos csemetéje, akkor miért támogatja az abortuszt!? Másnak ne legyen?
Olyan szép mindez, mint egy reklám, vagy partnerkereső hirdetés! Ott az ember nem azt írja, hogy sóvárogva várja az igazi jelentkezését, mert egyedül él, elviselhetetlen a természete, az ő hibájából esett szét már egy tucatnyi házassága, szereti az itókát, meg a drogokat és visszataszító, elhanyagolt külsővel rendelkezik, s őszintesége ellentételeként, reményei szerint néhány tonna levelet fog kapni és azokat Gorilla jeligére kéri a szerkesztőségbe…
A személyiségépítés, sztárcsinálás szakma. Göbbelstől is sokat tanultak a céhbeliek. Skrupulusaik nincsenek. A gond az, hogy a régi pártok zöme, vezetőikkel együtt, akár kormányon vannak, vagy ellenzékben, jószerivel leszerepeltek, amortizálódtak. Sokszor egyszemélyes pártok. Ha a vezér bukik, akkor magával rántja a pártját is a feneketlen szakadék mélyére. Új személyek bukkannak föl, akikről azután kiderül, nem olyan gáncs nélküli lovagok, mint ahogy első pillantásra tűnt. A most leköszönő elnök jó példa erre. Mivel nem indul, ő is támogatásban részesítette Zsuzsannát, fennhangon hirdeti, hogy őt támogatja. Ezért találkozott többször Sorossal? Lehet, hogy be is lép a pártjába. A Grassalkovich-palota hercege körüludvarolta a királynőjelöltet és udvartartását.
De nemcsak a pártja, hanem a körülötte lebzselő királycsináló „független“, civilnek álcázott szervezetek is dúskálnak a javakban. Azt mondják, az amerikai Nyitott Társadalom Olümposzán társadalmi tűzcsiholással foglalatoskodó vénember is megnyitotta a bugyellárisát. A Via Iuris aláírásgyűjtésbe fogott, hogy vonják vissza a Mečiar-féle amnesztiákat. Remek, ki ne támogatna ilyen kezdeményezést? A filantróp Soros is támogatta. Zsuzsánna egyből megvilágosodott és tudta, hová kell állni. A vénember pedig majd benyújtja érte a számlát!
A már a felépített népszerűségben sütkérezve lehet mást is támogatni. Vissza lehet élni a helyzettel és a választók naivitásával. Ha valaki a kormánykerékhez jut, akkor azt el tudja a kívánt görbe út felé kanyarítani.
A magát liberálisnak valló Progresszív Szlovákia párt 2017 végén keletkezett. Ez a fogalom a rendszerváltás után lassan nagyon gyanússá vált, mert ez lett a halálkultusz és mindenfajta deviancia, eltévelyedés támogatója. Elértük azt, hogy amit a józan ész még nem is oly régen orvosi-pszichológiai problémaként kezelt, ma már büszkén hirdetni lehet, lehetőleg felvonuláson is. Aki ez ellen szót emel, arra a sajtó egy része kényszerzubbonyt húzna.
A párt szeretne valahol a középen helyet foglalni és Szlovákia negatív mutatóit javítani. Többek között a boldogságindexet is. Kürettel!? – jut eszébe az embernek. Ismertem nőket, akik életük végéig lelkiismeret-furdalásban éltek, mert kioltottak egy ártatlan emberéletet. Csak azért, mert ez a kényelmüket veszélyeztette volna. LGBT-vel, a keresztyén értékek degradálásával, a család felbomlasztásával? Milyen boldog lesz és főleg mentálisan egészséges az a gyermek, akit genderek, vagy melegek fognak nevelni! Az Egyesült Európai Államok is ezt a célt szolgálják? Egy magyarországi üdvöske, a Nagy Böszme felesége is ezt szeretné.
A Progresszív Szlovákia migránspárti és hangsúlyosan elítéli a V4-ek e téren kifejtett politikáját – olvasom a programjukban! Tehát itt vagyunk a lényegnél. Zsuzsanna és a vénember egy követ fúj.
Tehát a mostani választás tétje, sikerül-e a V4-ek szétverését megkezdeni! Szlovákia úgy tűnik, jelenleg a leggyengébb láncszem. Ez az igyekezet már azóta látszik, amikor Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolását kormányellenes tüntetésekre használták. Az állítólagos tetteseket elkapták, de sűrű csönd honol az ügy körül. Csak az lenne ennél még ízléstelenebb és visszataszítóbb, ha egyszer kiderülne, a két fiatalt azért áldozták föl, hogy egy jó Majdant sikerüljön Szlovákiában is elindítani. A V4-ek szétcincálása minden árat megér!
A sok jelölt közül tehát ketten maradtak a porondon, akik közül választanunk kell. Nincs igazán jó választás, de a politika a lehetőségek művészete. Ebben az esetben, ha nem akarunk rést nyitni a művileg ösztönzött újabb kori népvándorlás számára, világos, kire kell szavazni!
Az első fordulóban Čaputová a szavazatok 40,5%-át kapta, miközben a választásokon a választópolgárok 48,7%-a vett részt. Ez azt jelenti, hogy az összes választó 19,7%-a adta rá szavazatát. Tehát valamivel több, mint 80% nem őt választotta. Ami 3 525 009 választót jelent. Az elmúlt két alkalommal a második fordulóban nagyjából 7%-kal többen vettek részt, mint az elsőn. Ha ez így lesz (ami 55,7%-ot jelent a jelenlegi esetben), akkor a győztesnek minimum 1 227 144 szavazatra van szüksége. Ha Čaputová megtartja a szavazóit, akkor legalább további 356 729 voksolóra lenne szüksége, hasonló feltételek mellett ellenfelének 826 765 további szavazatra kell szert tennie. Tehát hogy a „tartalékot“ jelentő 3,5 milliónyi ember közül hányan mennek el és kire adják voksukat, az lesz a nagy kérdés. A V4 sorsa is ezen múlhat.
Néhány nap múlva megtudjuk!
De azért szorítok, hogy a józan ész és a hagyományos értékek kerekedjenek felül! A jó értelemben vett kollektív önérdek.
